Szelektálni olyan, mint mikor hámlik a testünk, elhagyja a kígyó a régi bőrét. S érzi, ahogy fellélegzik a bőre, megujjul. Valahogy minden tágasabb lesz. Napjaink ahogy egymásra rakódnak, úgy társulnak mellé a különféle holmik (iratok, ruhák, tárgyak), emlékek. Még a kellemetleneket is őrizgetjük, mert az is mi vagyunk, pedig … csak voltunk. A falevél is…
TovábbDöbbent tekintet, halkan, nehezen kispréselt szavak: de miért…éppen…Lengyelország? Ezt szokták kérdezni tőlem, ha mesélem, hogy Lengyelországba megyek. Nincsenek rá érveim és okaim, magam se tudom, nincs magyarázat. A háborítatlan létezés, hogy senki se mászik bele az aurámba. A lét egyszerű volta. Ami jó. Nem tudom. Dehát, ha szeretünk valamit, azt nem valamiért szeretjük, hanem csak…
Tovább2018. augusztus 25. Mielőtt bármit is szólnék e városról, tisztázzuk, hogyan kell kiejteni a város nevét! Hát így: Vudzs. Igen. Jó tudni, különben megesik, hogy nem értjük, hogy valaki épp a városról beszél. A szókimondó útikönyvek nem ajánlják Łódz városát. A megengedőbbek és nagyzolók Liverpoolhoz vagy Manchesterhez hasonlítják, amivel egyből kedvet csinálnak, és félre is…
TovábbSpenótzöld lefele rövidülő háromszögek próbálják díszíteni a Gdyniában (Észak-Lengyelország) álló világítótornyot.
Holnap. Holnap is pont olyan jó lesz, mint ma. Elég lesz holnap. Holnap tuti. Miközben tudjuk, hogy a holnap mindig holnap van. Zsonglőrködünk a színes kifogásokkal, amik legalább olyan szivárványosak, mint a szappanbuborékok, és épp olyan kézzelfoghatóak. S egyre kopik, fakul a megbízhatóságunk már önmagunk számára is. De mi csak huncutul mosolygunk, pávatollainkkal legyezünk: „de…
TovábbElneveztem kilátónak ezt a nevenincs tornyot, tán madárlest, ami egy sétányon áll, különcködik a cölöpökön álló pallós utak közt. Megtetszett nekem, ahogy az egész sétány és környéke. Mintha senki se tudná, hogy ez a mocsaras, nádas, most épp szikkadt különösség létezik. Ilyen cölöjárdán sétálhatunk a fák közt a sétányon, ami a Magyar Zarándokút része, s…
TovábbTürtőztetnem kéne magam, és nem rögtön elárulnom, hogy valójában miattuk van ez az egész mese, de nem bírok magammal. Ők a Macimúzeum lakói, akik elrabolták a szívem. De amíg övék lesz a porond, előtte elmondom, hogy is jutottunk el hozzájuk. Látogatásunk apropóját a Macimúzeum adta, ami Rákóczifalván található, és e településen még több más látnivaló…
TovábbJó rajongani? Miért jó? Mert beleolvadunk a rajongás tárgyába. Elveszünk, megszűnünk, már csak a rajongott lény van. Mi is ők vagyunk. Helyettünk is ő nagy, szép és csodás és megismételhetetlen. Ő lesz a biztonság, a támasz. Őt előhúzhatjuk a zsebünkből, ha kicsinek érezzük magunkat, csapnivalónak a világot. Hisz ő maradéktalanul nagyszerű, ezért a világ se…
TovábbEz a kilátó a mesebeli okos lány esete, a hoztam is ajándékot meg nem is, azaz hoztam is kilátót meg nem is. Mert ez nem egy egyszerű kilátó, hanem becsületes nevén a Balatonföldvári Hajózástörténeti Látogatóközpont (8623 Balatonföldvár, Erzsébet utca 50.), ami még kávézó is. Minden egy helyen: tudás, panoráma és gasztronómia. Szuper hely, ahol sok…
Tovább17,1 km 2018. július 14. Mint valami szétesett szalmabábú futottunk a vonathoz, lógott rajtunk minden cuccunk. A vonat mellett a tárcsás hölgy nyugtatott, hogy ne siessünk, megvár. Jól eső érzés volt ez. Zsupp, le az ülésre, vonat megy is. Szuper, jó irányba szálltunk fel, minden stimmt. Kalauz jön. Nincs jegyünk? Itt akartuk megvenni a vonaton,…
TovábbA honlap sütiket használ Részletek
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
