2025. január 18.

A Budaörsi-Kopárok
Legyen valami kis túra ebben a hidegben, a Kopárokat egyébként is szeretem, és van ez az útvonal, amit még nem ismerek – gondoltam. Így hát felugrottam a Normafához, ahonnan a túra indult, és meglepődve tapasztaltam, hogy minden csupa hó, emberek szánkóznak. Ez aztán a kellemes meglepetés, nagy fehérségben és havat taposva kirándulhatok. A túraútvonalat ezúttal is a Kirándulástippekről töltöttem le.
Rövid infók
Indulás és érkezés ugyanaz, körtúra lévén: Csillebérc, KFKI előtti parkoló, a Konkoly Thege Miklós út végén. Tömegközlekedéssel a 221-es busz Csillebérc, KFKI nevű végállomása.
Csillebércről a Sorrento sziklákig
Egész nap gyermekien örültem a hónak, a lábam alatt roppanó hó hangjának, és annak a friss levegőnek. No, és annak, hogy kár volt félnem a hidegtől, mert bár egy fok volt, de mozgás közben ezt nem éreztem. Nyugodtan vállalhattam volna hosszabb túrát, de a választásom mégis tökéletes volt, a hó miatt.
A kiindulópontnál a teniszpálya bal oldalán elrejtőző piros négyszög jelzetű úton indultam, ami az elején egy darabig szánkópályát megidézően csúszott. Jól jelölt túraútvonalról van szó, mégis már az elején túlsétáltam, mert amikor a sárga félkörre kellett volna váltani, ott nem voltam elég figyelmes. Pedig pont azon a részen állt egy pad, két kis emléktáblával, amelyek egyikén ez állt: „Arra vagyok kódolva, hogy boldog legyek” (Lörke, A.M.D. gitárosa). Hm. Ezen a ponton meg kell állni, lábban és fejben is. Milyen igaza van. Ha ő erre van kódolva, tán mi is. Kis csapáson ment tovább az út. Aztán egy piros jelnél folytatódott, míg nem enyhe kanyar és kereszteződésnél a piros kereszten, és máris a Budaörsi-Kopárok Gubóvirás tanösvény ismertető táblájához értem. Egyenesen kellett volna mennem hosszan, a túraterv alapján, de jobbra vezetett a tanösvény első pontja, és a térképen látszott, hogy a végén úgyis a Kopárokhoz lyukadok ki, ezt az utat meg nem ismertem, hát befordultam a kicsi, szűk, kanyargós útra. Tanösvénypontot akkor és utána se láttam, ámde hamar kint találtam magam a Kopároknál, amit erről az oldalról még nem láttam, most lesből, oldalvást érkeztem. Ami új nézőpontként, nanáhogy tetszett. Voltam már itt ősszel, ezért is volt érdekes látni ezt a sok dombot most hóval beszórtan. Olyan ez a hely, mint egy tenger, csak földből kirakva: mindenfele a végtelen, tágasság, határtalanság, szabadság.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
A Sorrento szikláktól Csillebércig
Míg az előző túraútvonal, ami hosszabb volt, felvitt egy hegyre meredeken s úgy a Sorrentóhoz, ez az út nagyon barátságosan jobbra fordult a sárga jelzésen, és kellemes sík úton vitt, egészen a Sorrento közeléig, ahol jött aztán egy kis emelkedő, de hát felfele mégse lehet folyton síkban menni ugyebár. Itt aztán megérkeztek a csodás fenyőfák, alattuk a homokos talajon eltűnt a hó, de csak az úton. Egyre közelebb értem a sziklákhoz. Megérkeztem, a Sorrento sziklák alaposan beporcukrozva, és még nem is csúszik, fel is lehet menni hozzájuk, hogy onnan fentről nézzek le a ropitestű fenyőfákra, amik sokadjára is épp úgy tetszenek, mint elsőre. Vékonyak, magasba nyúlnak, mégis erősek, és láthatóan eddig semmilyen szél nem cibálta ki őket a helyükből.
Miután a nap csúcspontja megvolt, a sziklacsoporttól balra a sárga jelzésen mentem tovább, ahol már csúszott az út, ami egyben igen keskeny is volt, itt szükség volt a koncentrációra, esetleg botra, és főként türelemre. Miután a kanyargós gerincszerűségen átjutottam, jött a lejtő, ahol a hó némileg lefagyott, így kellett keresni a lépést, de szép lassan itt is le lehetett ereszkedni, ez volt a túra legkényesebb pontja, de ez is csak a fagyott hó miatt.
Utána már szokásos erdei utak, közben váltás a sárga kereszt jelzésre. Szépen lassan ki is ér az út a Konkoly Thege Miklós útra, a KFKI sarkához, és pár perc múlva már vissza is ért a túra a kiinduló pontjához.
Rövid volt, szép, változatos, könnyű. Akinek túl kevés volt ez a 7 km, ő lesétálhat (lebuszozhat) Normafához, s ott további sétával adhat pár kilométert a túrához.
Az mindenképp erénye ennek az útnak, hogy bár a Normafa vonzáskörzetében van, de alig találkozni más emberekkel, csak egy-két kutyasétáltatóval, kirándulóval alig. Szemben a Normafával, ahol igazi tömeget találni, bármikor bármely évszakban, a ritka szánkós alkalmakkor pedig még inkább. A kontraszt végett akár érdemes kikukkantani a csendes séta után a Normafához, ahol városias az infrastruktúra, mosdóval, étteremmel, étkeket kínáló bódékkal és számolatlanul sok emberrel.

A Sorrento sziklái havasan
A további budapesti kirándulások:
Budapesti kirándulások 1.: Ördög-oromtól a Rupp-hegyig (14 km)
Budapesti kirándulások 2.: Egy nagy tó a fővárosban: Séta a Naplás-tónál
Budapesti kirándulások 3.: Egy kis budapesti Sorrento és környéke (10-12 km)
Budapesti kirándulások 4.: Szelek szárnyán gerinctúra Guckler-kilátóval, hegyekkel, völgyekkel (14 km)
Budapesti kirándulások 5.: Kilátóról kilátóra Budán (13 km)