Átváltozás

Egész életünk folyamatos transzformáció. Kisgyerekből fiatalok leszünk, aztán öregek, s ezek mind mi vagyunk, és mégse. Átalakultunk, kicsit elpihegünk, beleringatjuk magunkat az illúzióba, hogy ez vagyok én, és máris átváltozunk valami mássá, aki megint én vagyok, és mégsem, és mégis. Perctündérek vagyunk, ez az élet misztikuma: mindig más és más pillangóként bújunk ki önmagunk bábjából…

Vég

Szeretnék mákgubóvá változni, igazán kecsegtető kilátás. Azt hiszem, az is leszek. Az átváltozás mezején jártam, s reményt kaptam. A lét misztikumát hordozza a mákvirág, a mákgubó. Amikor virágzik, lágy szirmai együtt mozdulnak a széllel, lila virágával teljes pompájában csábító szirén, a bujaság esszenciája. Ez a mi ifjúkorunk. Aztán elhullajtja nagy csészeleveleit, majd ifjúsága utolsó darabkáit…