22,8 km
2019. április 20.
Kilátás Dobogókőről reggel, indulás előtt.
Egy reggel, amikor a nagy kerek égitest, ami kísér minket, nem a Nap, hanem a Hold. Szeretem a hajnalt, annak a csendjét, nyugalmát, s ahogy aztán a Nap fénye színezi a korai égboltot. Csak ne egy túra napján kéne ezt megélnem. No de, a kéktúra már csak ilyen, mivel a buszok menetrendje nem a kéktúrához igazodik, így ha egy csöpp 25 kilométeres szakaszt akarunk busszal megtenni, akkor azt váltott lovakkal kell, akár két átszállással is. Ha már olyan jó dolgunk van, hogy kocsival megyünk a túra végpontjára, majd onnan közlekedési járművekkel a kiindulópontra.
Dobogókő – Pilisszentkereszt
Amely kiindulópont Dobogókő volt. Ami ezen a nyáriasan tavaszi napon tele volt kirándulókkal és egész sok kéktúrázóval is találkoztunk. Miután néhány busszal feljutottunk Dobogókőre, túránk megkezdése előtt kimentünk a kilátóhoz megnéztük a dombokat és a Dunakanyart. A látványra pedig rímeltek az új fatábla sorai, miszerint „Tájszótárunkat fellapozva a dobogó szó egyik jelentése: tájból kiemelkedő dombosabb hely”. A túraösvényhez sétálva, elhaladtunk Sri Chinmoy szobra mellett, s az azt körülvevő padok közt, amelyeken a nagy spirituális szellemi vezető, vallási tanító idézeteit olvashatja az, aki megáll pár pillanatra.
Kukucs, mik bújnak meg Dobogókőn egy fa belsejében!
Sri Chinmoy szobra Dobogókőn.
Egy Sri Chinmoy-idézet.
Némi ráhangolódás után belevetettük magunkat az erdőbe, ami tényleg nagyon szép volt, már reggel is valószerűtlenül zöldek voltak a fák levelei, szinte hártyavékonyak, amin átsütött a Nap fénye, és oly légiesnek tetszett minden levél, én egész nap csak ámultam ezt az élénk zöldet és áttetszőséget. Előre bocsátom, hogy ez a túraszakasz nem unalmas, egész sok látványosságot tartalmaz, ezért aztán második kedvencem is lett (az írottkői után). Nem is kellett sokat menni, már is egy izgalmas helyhez értünk, a Zsivány sziklákhoz, amit egy arasszal megelőzött a Nagy-Hideg-Lyuk. Ez utóbbi egy ismertetőtáblából és egy kis üregből állt, nevéhez méltón, egy lyukból. Innen hamar tovább is lehet lépni a pár lépésre lévő Zsivány-sziklákhoz. Itt aztán kedvünkre zsiványkodhatunk a számos sziklán mászkálva. A hely mellett akár simán elmennénk, ha nem lenne egy tábla, ami felhívja rá figyelmünk. Itt érdekes sziklák, gyökereiket mutató fák, még egy rejtett barlangka is, izgalmas hely, gyerekeknek kalandjátszótér (szülőknek is ad némi adrenalint, miközben a csemetékre figyel).
Itt indult a nap kéktúrás része.
Egy mókásnak tűnő jelzés, miszerint előre nincsenek utak. Pedig hát látjuk, hogy ott az út, előre. Tuuudom…arra gondoltak a felfestők, hogy turistautak nincsenek, mert azok balra.
Ugye, hogy káprázatos ez a tényleg valószerűtlenül hártyavékonyan áttetsző levél sokaság?
Zsivány-sziklák arra.
A Zsivány-sziklára felmászva például ilyen látványban lehet részünk.
A Zsivány-sziklára felmászva például ilyen látványban lehet részünk.
Egy hatalmas kidőlt fa.
Azok a bizonyos gyökerek, amik ezen a részen oly gyakoriak és látványosak.
Egy kecses fa, aminek bár pucér gyökere jól mutatja magát, mégis a fa megingathatatlanul áll.
Az előbbi fa gyökere közelről.
Pilisszentkereszt már nincs messze.
Az erdőből kiérve máris Pilisszentkereszten vagyunk, ahol a helyi boltocskánál pecsételhetünk. A házak közt rögvest folytatódik a kék út.
Pilisszentkereszt – Kevély-nyereg
Mondtam, hogy látványosságokban bővelkedik ez a túraszakasz, így Pilisszentkereszt után nem sokkal, máris egy kellemes helyre értünk, ahol bevezetőként egy híd folyóval, majd igazi pihenőhely padokkal, még híddal s még tekergőző folyóval. Gyerekeknek jó kis szökdécselőhely. Nem sokkal utána, magam se vettem észre hol kezdődött, de egyszer csak ott voltunk a Dera patak szurdokban, szurdokerdőben, ami Budapest környékének legkedvesebb, legszebb helye. Még könnyen is megközelíthető, ha valaki nem fentről jön, mert a szurdok lenti részénél egy jó nagy parkoló van, pihenőhellyel, s ha onnan indulsz, akkor csak pár (2-3) kilométer a szurdok, gyerekekkel is móka az egész, sok kő van, víz, hidak, csupa kaland. Amikor mi kiértünk ehhez a bizonyos parkolóhoz, ott meg kellett keresni merre a tovább. Ez nem volt rögtön egyszerű, de aztán rájöttem, hogy át kell vágni a parkolón, és jobbra lefele folytatódik a kék jelzés.
Itt még csak a szurdok felé közeledünk, és még csak egy „sima” folyóval szabdalt pihenőhelyhez értünk.
Felettünk az égig érő fák, s mi lent a völgyben, pici emberek.
Kezdődnek a hidak, sőt, folytatódnak! Lehet, hogy ez már a szurdok.
Ez már tutira a Dera patak szurdok medre.
Ami így folytatódik.
Hidak egymást érik.
Gyökerek, amik szinte lépcsőként szolgálnak.
Gigantikus kövek állják a folyó útját, ha épp van víz a mederben.
Az orchidea-típusú virág, amiről már annyit olvastam, hogy előfordul ilyesmi, ez lehet az.
Itt már kiértünk a szurdokból a parkolóhoz, ahol hatalmas tér van, aki autóval jön ide, neki itt kezdődik a szurdok.
A szurdok után kicsit nyugisabb, egyszerűbb táj következik, semmi speciális látnivaló. De aztán mégis, mert a Szent-kúthoz és annak kápolnájához érünk, ami szintén pihenőhely, s a kútnál elolvashatjuk, hogy mi mindenre is gyógyír a kút vize. Megyünk tovább, immár kicsit emelkedőn, a kéktúra leírása is javasol egy kitérőt a sárga jelzésen a Mackó-barlanghoz. Ez a barlang olyan igazi ősemberes hangulatú, nagy szájú barlang. Utána az út a Kevély-nyereghez egy sötét, nem annyira szép, keskeny ösvényen halad, ami után direkte örültem, hogy végre a meleg napfényes rétre érhetek, ahol felmelegedhettem, s pihenhettünk az újabb pecsételőhelyen. Ez a Kevély-nyereg olyan forgalmas hely volt, mint valami nagyváros fő tere, egymást érték a kéktúrázók csapatai, a kutya sétáltatók, a gyerekkel sétálók. Mert ez már közel van Pilisborosjenőhöz, gondolom ezért a nagyobb népsűrűség, meg tán azért is, mert több túraút is összeér itt az egykori turistaházhoz közel, amit 1992-ben felgyújtottak, majd 2000-ben el is bontottak.
Ha különös látnivalók nem is voltak, de szebbnél szebb fák egész nap, mint ez a két egymás felé hajló ágú fa.
A sok zöld ismét, amivel nem tudtam betelni egész nap.
Már látszanak a hegyek, amikbe majd bele is bújunk később.
Közelebb ér a hegy.
Mi ismét kezdjük elhagyni a tisztást, s be az erdőbe.
Kis séta után az erdőben megpillantjuk a Szent-kutat s annak kápolnáját.
Kis séta után az erdőben megpillantjuk a Szent-kutat s annak kápolnáját.
Ezt mind kúrálja e csodás kút.
A kitérő a neves Mackó-barlanghoz.
Az erdő a Mackó-barlang után ilyen sötét volt.
Amikor a sárga jelzésű út ráfordult a kékre, s együtt mentek a Kevély-nyeregig.
Kevély-nyeregtől pár lépésre egy pad, aminek az egyedi formája nekem nagyon tetszett.
Kevély-nyereg pihenője a pecsételőhellyel.
Kevély-nyereg – Rozália téglagyár
A Kevély-nyeregtől először az erdőben kellemes kis úton bandukolhattunk, majd lefele visz az út, de borzalmasan nagy lejtőn és hosszan (ilyenkor arra kell gondolni, hogy feljönni milyen lehet itt, és máris lelkesebben óvatoskodok lefele). Miután ezen túljutunk, szép kis részhez érünk, ahol az ajánlat szerint is érdemes kis kitérőt tenni az igen közel lévő Teve-sziklákhoz. Ez is olyan hely, amit kéktúra nélkül is könnyen elérhetünk Pilisborosjenő felől, és nem szabad kihagyni, mert gyerekeknek príma hely, de felnőtteknek is elbűvölő a színei, formái. Ja, és mielőtt oda leereszkedtünk, kabócák zenekari üdvözlése közt bokrokkal sűrűn benőtt ösvénykén is átmehettünk. Én kedvelem a tücskök ciripelését, így a kabócák hangját is, nekem ez plusz pont volt. Miután megnéztük ezt a cuki helyet is, visszatértünk a kék jelzésre, s megtettük az aznapi szakasz utolsó részeit, Pilisborosjenő majd Rozália téglagyár felé. Ez a szakasz nem volt különösebben megterhelő, kis szintekkel, ámde rengeteg szuper hellyel. Kedvencem lett.
Kevély-nyeregtől itt még sziklákkal szegélyezett kellemes úton megyünk.
A képen sose látszik eléggé, de ez volt az a nagy-nagy lejtő, ahol még gurulós kövek közt is kellett szlalomozni.
Itt már nagy öröm, tisztás, napfény, fenyők, és jobbra már, a képen nem látható, Teve-szikla.
Ez már a Teve-szikla, fentről, a távolból, itt még nem látom a teveségét, és azt hiszem hú-de-nehéz lehet oda lejutni, de abszolúte könnyű volt, kiépített útja van neki.
Az ösvényen keresztül vágva a kabócák ciripelése közt mentünk itt le a Teve-sziklához.
Az élet él és élni akar, még a sziklán is, és nem is akárhogy, nem is akármilyen életvidám színű köntösben.
Itt már lent vagyunk a sziklánál.
A Teve-szikla képződményeihez oda lehet menni, be lehet mászni, és akkor a szemközti falat is láthatjuk, aminek aljának árnyékos területén kis barlangi luk van. E fal nekem nagyon tetszett, oly mediterrán. Sokak lehettek így vele, mert fiatal párok romantikáztak a tetején ülve.
Amikor bementem a sziklába, közel a magasabb elemeihez, akkor jött a nagy aha-élmény, hogy tényleg, hát itt a teve, és milyen kis aranyos.
A közelgő naplementében mentünk hazafele.
Az Országos Kék Túra további élménybeszámolói:
Országos Kék Túra 14-es szakasz: Budai-hegység: Hűvösvölgy – Rozália Téglagyár
Országos Kék Túra 12-es szakasz: Dorog – Piliscsaba
Országos Kék Túra 1-es szakasz: Írott-kő – Sárvár (Kőszegi-hegység, Kemeneshát)
Országos Kék Túra 2. szakasz: Kemeneshát: Sárvár – Sümeg
Országos Kék Túra 5-ös szakasz: Tapolca – Badacsonytördemic
Országos Kék Túra 27-es szakasz (OKT 27): Nagy-nyugodó-nyereg – Hollóháza
Országos Kék Túra 3-as szakasz (OKT 03): Sümeg – Keszthely
Országos Kék Túra 16-os szakasz (OKT 16): Dobogókő – Visegrád, komp
