2018. május
Épp csak elhagytuk Sárvár központját, s egy aranyos kis horgásztóhoz értünk.
Ennél az erdei szakasznál volt egy olyan kitakart kék jelzés (jobbra a fán), hogy kicsit se lehetett észrevenni, hogy itt, ennél a térdig érő susnyásban folytatódna a kék jelzés, merthogy még útnak se igen látszik a benőtt növényektől.
Az erdőből, amikor kis időre kidugtuk a fejünk, akkor ilyen mező mellett vitt az út Gérce felé.
Megérkeztünk aztán Gércére, ahol pecsételtünk.
S az úttesten átkelve aszfaltozott úton megy az út egészen a Farkas-erdő bejáratáig. Ahonnan nagyon, nagyon, de nagyon hosszan itt bent, a Farkas-erdőben halad az út. Az erdő neve nem egy nomen est omen, mert farkast egy darabot se láttunk, szúnyogot viszont annál többet. Jobban illene rá a Szúnyog-erdő név. Na mindegy. Ebben a sűrű, sötét erdőben kellett előre menekülni a szúnyogok elől.
Itt volt a Rózsáskerti erdészház is (egy sima kis házikó, semmi emlékezetes), ahol ismét pecsételhettünk.
Bár utálatos erdő volt – számomra -, ennek ellenére itt még akadt látnivaló, mint egy erdőmester síremléke, vagy tanösvények.
Banyafának/basafának hívták régen az öreg tölgyeket. Az 1995-ben kidőlt (kb. 300 évesen) vénséges vén tölgyek már a Farkas-erdő telepítése előtt is álltak. Hajdan pásztorok telepedtek le a fa árnyékában, míg nyájaikat őrizték, míg ki nem dőltek, s azóta itt korhadnak. A nagy banyafa törzskerülete 648 m, magassága 23 m, koronaátmérője 32 méter volt 1932-ben.
A banyafák neve a hiedelemvilágból ered, ami szerint tövükben találkoztak szombatonként a seprűnyélen odasereglő boszorkányok.
A Hidegkúti Vadászháznál ha hangyányit letérünk a Kékről, a szép fasor felé, akkor pár lépésre jobbra egy kis modern kápolna, s picit tovább egy kilátónak látszó torony, ami vonzotta a tekintetem, és egyből megindultam felé, de körbe volt kerítve, viszont egy ilyen szép fás úton közelíthető meg.
Vissza a Kékre, s be az erdőbe.
Az avas név a megkülönböztetett figyelemben részesített öreg tölgyesekhez kötődik. Ez a „muzeális” példány kb. 250 éves korában (1995-ben) dőlt ki.
Végre Káldra értünk, ahol pecsételhettünk. Mindig örültem, amikor beértünk egy településre, mert az mindig biztosított valami látványosságot.
Házakat elhagyva, erdőszélen haladva ismét egy településre értünk, Hosszúperesztegre, ahol pecsét várt.
Amikor már házakat is látunk, az út bal oldalán egyszercsak lesz egy tábla: Halastó utca, ha ott lekanyarodik az ember jobbra, akkor ott lesz a Szajki tavak kiépíttet része, mosdóval, pihenővel. Horgász házikókkal.
A Szajki tótól visszatérve a Kék útra a tó strandja mellett visz az út (ahol falatozók, fincsi illatok). A strand területe nagyon elhanyagolt volt, magasra nőtt fű, ahova nem támadna kedvem leheveredni, pedig különben szép környezet.
A strand bejárata után volt kicsivel a bélyegzőhely.
Oda, odaigyekszünk, jó már látni a szemhatáron a célt, ami igazán impozáns látvány, jó volt ránézni.
S jó volt időben a vasútállomásra érni, hogy elérjük a vonatunk (ami kb. 2 óránként jár), s előtte még helyben pecsételjünk.
Az Országos Kék Túra további élménybeszámolói:
Országos Kék Túra 14-es szakasz: Budai-hegység: Hűvösvölgy – Rozália Téglagyár
Országos Kék Túra 12-es szakasz: Dorog – Piliscsaba
Országos Kék Túra 1-es szakasz: Írott-kő – Sárvár (Kőszegi-hegység, Kemeneshát)
Országos Kék Túra 5-ös szakasz: Tapolca – Badacsonytördemic
Országos Kék Túra 27-es szakasz (OKT 27): Nagy-nyugodó-nyereg – Hollóháza
Országos Kék Túra 3-as szakasz (OKT 03): Sümeg – Keszthely
Országos Kék Túra 15-ös szakasz (OKT 15): Rozália téglagyár – Dobogókő
Országos Kék Túra 16-os szakasz (OKT 16): Dobogókő – Visegrád, komp
Előszó a kék túráinkhoz: