2018. május
Épp csak elhagytuk Sárvár központját, s egy aranyos kis horgásztóhoz értünk.
Aztán egy hídon át vezetett az utunk.
S idővel erdei útra érünk (ez a vörös tégla morzsalékos út kitöltés elég tipikus volt az út során).
Ennél az erdei szakasznál volt egy olyan kitakart kék jelzés (jobbra a fán), hogy kicsit se lehetett észrevenni, hogy itt, ennél a térdig érő susnyásban folytatódna a kék jelzés, merthogy még útnak se igen látszik a benőtt növényektől.
Kicsit később, útközben egy ilyen mini kápolna mellett haladtunk el, aminek az érdekessége az íves mennyezetre festett kör alakú képek.
Az erdőből, amikor kis időre kidugtuk a fejünk, akkor ilyen mező mellett vitt az út Gérce felé.
Aztán újfent bevetettük magunk az erdőbe, ami láthatóan itt már elég sáros volt.
A fenti képen Gérce könyvtára és egyben művelődési háza (balra), és a távolban a templom (jobbra), majd a lenti képen a templom közelről.
Megérkeztünk aztán Gércére, ahol pecsételtünk.
Gérce után erdő, mező, sár, semmi nagy izgalom, különösség.
Mintha a hosszúperesztegi víztorony látszódna a távolban, ahova sok kilométer után majd elérünk (itt még nem tudtam mit látok, csak később, mikor odaértünk).
Kicsi változatosság adódott, amikor úttesten kellett átkelni.
S az úttesten átkelve aszfaltozott úton megy az út egészen a Farkas-erdő bejáratáig. Ahonnan nagyon, nagyon, de nagyon hosszan itt bent, a Farkas-erdőben halad az út. Az erdő neve nem egy nomen est omen, mert farkast egy darabot se láttunk, szúnyogot viszont annál többet. Jobban illene rá a Szúnyog-erdő név. Na mindegy. Ebben a sűrű, sötét erdőben kellett előre menekülni a szúnyogok elől.
Itt volt a Rózsáskerti erdészház is (egy sima kis házikó, semmi emlékezetes), ahol ismét pecsételhettünk.
Scherg Lőrinc erdőmester és neje sírja.
Bár utálatos erdő volt – számomra -, ennek ellenére itt még akadt látnivaló, mint egy erdőmester síremléke, vagy tanösvények.
Gombaismeretei táblák követték egymást az erdőben: a gombagyűjtés írott és íratlan szabályai, mik a gombák, taplógombák, a gombakirály (azaz a vargánya) és rokonai, a védett gombák.
Ilyen az út a Farkas-erdőben többnyire, és belvárosi az autó forgalma. City feeling.
Ez a hatalmas kidőlt fa, művésznevén banyafa volt a kedvencem itt az erdőben.
Banyafának/basafának hívták régen az öreg tölgyeket. Az 1995-ben kidőlt (kb. 300 évesen) vénséges vén tölgyek már a Farkas-erdő telepítése előtt is álltak. Hajdan pásztorok telepedtek le a fa árnyékában, míg nyájaikat őrizték, míg ki nem dőltek, s azóta itt korhadnak. A nagy banyafa törzskerülete 648 m, magassága 23 m, koronaátmérője 32 méter volt 1932-ben.
A banyafák neve a hiedelemvilágból ered, ami szerint tövükben találkoztak szombatonként a seprűnyélen odasereglő boszorkányok.
Véletlenül volt olyan hely is, ahol a szabad eget is láttuk.
Hidegkúti Vadászház és Konferencia épületével (ahol pecsételés) szemben egy ilyen pihenőhely, nagy fákkal.
A Hidegkúti Vadászháznál ha hangyányit letérünk a Kékről, a szép fasor felé, akkor pár lépésre jobbra egy kis modern kápolna, s picit tovább egy kilátónak látszó torony, ami vonzotta a tekintetem, és egyből megindultam felé, de körbe volt kerítve, viszont egy ilyen szép fás úton közelíthető meg.
A festői fasor.
A bekerített „kilátótorony” és a kápolna.
Vissza a Kékre, s be az erdőbe.
Ez már kicsit ligetesebb volt.
Az avasi öreg tölgy.
Az avas név a megkülönböztetett figyelemben részesített öreg tölgyesekhez kötődik. Ez a „muzeális” példány kb. 250 éves korában (1995-ben) dőlt ki.
Itt már élt a remény, hogy kifele tartunk a lakottabb részek felé.
Káldon a templom.
Végre Káldra értünk, ahol pecsételhettünk. Mindig örültem, amikor beértünk egy településre, mert az mindig biztosított valami látványosságot.
Hosszúpereszteg víztornya (amit sok-sok kilométerrel korábban már láthattam, s itt beugrott, hogy ez lehetett az) és temploma.
Házakat elhagyva, erdőszélen haladva ismét egy településre értünk, Hosszúperesztegre, ahol pecsét várt.
Hosszúpereszteg után autóúton megy tovább a Kék, míg nem elérjük a leágazást be az erdőbe, ami ismét sűrű sötét.
Az első no name leágazás (ami egyben egy pár perces kitérő, mert nem a Kék út része) jobbra, a Szajki tó elejéhez visz, ilyen szép kilátást ajándékozva. Itt már hip-hip-hurrá volt.
Tovább az erdőben ilyen az út. Ez már a második erdő volt, ahol látszottak a nyomai egy korábbi autóversenynek, amivel tükörsimára suvickolták a saras utat.
A Szajki tó horgász házaival.
Amikor már házakat is látunk, az út bal oldalán egyszercsak lesz egy tábla: Halastó utca, ha ott lekanyarodik az ember jobbra, akkor ott lesz a Szajki tavak kiépíttet része, mosdóval, pihenővel. Horgász házikókkal.
Az autó kerékgumi is az autóversenyről maradhatott itt, tulajdonképpen egy megfáradt vándornak kényelmes ülőke lehet (ha épp nem jön a kanyarban egy autó, merthogy leginkább jön).
A Szajki tó strandja.
A Szajki tótól visszatérve a Kék útra a tó strandja mellett visz az út (ahol falatozók, fincsi illatok). A strand területe nagyon elhanyagolt volt, magasra nőtt fű, ahova nem támadna kedvem leheveredni, pedig különben szép környezet.
A strand vízparti részén egy kis lépcső, és igazán romantikus kis tó.
A strand bejárata után volt kicsivel a bélyegzőhely.
Az emberlakta helyről ismét egy elhagyatott, sáros és eseménytelen erdőbe mentünk.
Sümeg felé se volt sokkal különb a táj.
Egy ilyen egyszerű kis sárga hídon is átkeltünk.
Aztán ismét be az erdőbe.
És végre nem szúnyogok és sötétség, hanem a fényben s a mezőn, ahol még egy kereszt is adódott.
Hahó Sümeg! Jövünk!
A Sümegi vár a távolban.
Oda, odaigyekszünk, jó már látni a szemhatáron a célt, ami igazán impozáns látvány, jó volt ránézni.
S jó volt időben a vasútállomásra érni, hogy elérjük a vonatunk (ami kb. 2 óránként jár), s előtte még helyben pecsételjünk.
Az Országos Kék Túra további élménybeszámolói:
Országos Kék Túra 14-es szakasz: Budai-hegység: Hűvösvölgy – Rozália Téglagyár
Országos Kék Túra 12-es szakasz: Dorog – Piliscsaba
Országos Kék Túra 1-es szakasz: Írott-kő – Sárvár (Kőszegi-hegység, Kemeneshát)
Országos Kék Túra 5-ös szakasz: Tapolca – Badacsonytördemic
Országos Kék Túra 27-es szakasz (OKT 27): Nagy-nyugodó-nyereg – Hollóháza
Országos Kék Túra 3-as szakasz (OKT 03): Sümeg – Keszthely
Országos Kék Túra 15-ös szakasz (OKT 15): Rozália téglagyár – Dobogókő
Országos Kék Túra 16-os szakasz (OKT 16): Dobogókő – Visegrád, komp
Előszó a kék túráinkhoz:
