18,5 km, ami 24 km lett
2018. április 14.
Ez a kék túra szakasz nagyon vegyes terepű volt. Eleinte túl egyszerűnek éreztem, átlagos erdő, ami átlagosan dimbes-dombos, semmi különös, és semmi lenyűgöző látvány. Miközben kedves településeket láttam, szép zöld mezőket, de igazi szívdobogtatós érzés, amikor azt érzem, hogy na ez az, az csak sokára érkezett el számomra, amikor Klastrompuszta után a sziklákhoz értünk, a Kétágú-hegyhez. S hogy miért volt vegyes terepű? Azért, mert nem csak erdőben meneteltünk, hanem sokszor mentünk át falvakon, mentünk be településre, bukkantunk ki egy mezőre, s gyalogoltunk autóúton. Változatos volt, s ezért kiszámíthatatlan – az már érdekes.
Piliscsaba
Mi Piliscsabáról Dorogra teljesítettük ezt a szakaszt, így könnyebbnek, lejtősebbnek tűntek a terepviszonyok. A vonatról leszálltunk Piliscsabán, s a vonatállomás feletti utcában már várt is az első pecsét – így jó kezdeni egy kék túrás napot.
Aztán a házak közt bevetettük magunkat az erdőbe.
Sokáig semmi különös, egy sima erdő, emelkedők, lejtők, aztán észre se vettem, és egy faluban vagyunk, Piliscséven.
Piliscsév
Kijutva a faluból, továbbra is sima terepen megyünk, szép zöld dombos vidék, ami nem sejteti, hogy különösebb emelkedőkre számíthatunk.
Piliscsévi pincefalu
Ebben a faluban olyan pincesor volt, kedves kis házakkal, amiknek homlokzatát szépen díszítették, s ez úgy hatott, mintha eredeti kődíszítés vagy efféle lenne, pedig többnyire csak hatást keltettek vele, de így is aranyosak voltak. A házsor közt padok, pavilonok, ahova kiülnek az emberek, isznak, esznek, beszélgetnek, s újra isznak – ahogy egy helyi beszélt magukról.
A pincesort elhagyva újra be az erdőbe.
Klastrompuszta
Végig senkivel se találkoztunk az erdőkben, először itt, a Pálosfához érve, Klastrompusztánál jöttem rá miért is, tán azért, mert itt volt egy parkoló (nyomós kút is), amiért többen jöhettek ide, s be az erdőbe, akár kutyával, vagy csak sétálni.
Innen már betonozott autóúton kellett tovább menni.
Valahány kilométeres séta után az árnyékos erdőből egy napfényes mezős részre érünk, ahol balra dombok látványa, jobbra sziklás táj. Végre. Valami történt, amire felcsillan a szemem.
S aztán lesz itt az útról jobbra fel egy ösvény, a zöld jelzésen, ahol felmegyünk a sziklák tetejére (ez nem része a Kék Túrának, de jó kedvében bárki megteheti, ha még magasabbról akar nézelődni).
Ez a felfele rész volt a túra során a legdurvább, leggyilkosabb, legutálatosabb, főleg, hogy már csak 6,5 km lett volna az aznapi utolsó pecsételő helyhez, és akkor még 700 m fel s 700 m le a meredeken.
Lementünk az Öreg-szirti barlangba. Azt tudni kell, hogy ezen a részen sok barlang van, ami a barlangászok számára komoly vonzerőt jelent.
Lemenni a Kétágú-hegyről már sokkal jobb volt, ezt nem kell mondanom.
És akkor még 6,5 km a mai utolsó pecsételő helyig, ami már Dorogon lesz.
Az Országos Kék Túra további élménybeszámolói:
Országos Kék Túra 14-es szakasz: Budai-hegység: Hűvösvölgy – Rozália Téglagyár
Országos Kék Túra 1-es szakasz: Írott-kő – Sárvár (Kőszegi-hegység, Kemeneshát)
Országos Kék Túra 2. szakasz: Kemeneshát: Sárvár – Sümeg
Országos Kék Túra 5-ös szakasz: Tapolca – Badacsonytördemic
Országos Kék Túra 27-es szakasz (OKT 27): Nagy-nyugodó-nyereg – Hollóháza
Országos Kék Túra 3-as szakasz (OKT 03): Sümeg – Keszthely
Országos Kék Túra 15-ös szakasz (OKT 15): Rozália téglagyár – Dobogókő
Országos Kék Túra 16-os szakasz (OKT 16): Dobogókő – Visegrád, komp
Előszó a kék túráinkhoz: Kék Túra nem csak túrázóknak