47,9 km
2020. augusztus 17., 19., 20.
Csobánc várától lefele ismét egy tanúhegyet látni.
Teljes elfogultsággal állíthatom, hogy ez a kéktúra legszebb szakasza. A tanúhegyek látványa, vagy épp azok megmászása, a sziklák, kövek, a szép házak. Már útközben azon törtem a fejem, hogy mi miatt kell még ide (többször) visszajönnöm. Nem kellett sokáig törni a fejem.
Ezt a szakaszt 3 nap alatt tettük meg (két napra volt tervezve, csak az időjárás beleszólt). Itt különösen nehéz volt a nap elején a kezdőpontra elérni (mert nem folyamatosan mentünk, hanem minden nap visszatértünk a bázisra), a ritka és bonyolult útvonalú buszoknak köszönhetően, így aztán a kalandokat stoppolással is megspékeltük.
Szentbékkálától Káptalantótiig
augusztus 17.
Már egész közel Csobánc várához.
Első túranapunkon a helyi buszjárat elvitt Szentbékkálára, amin keresztül sétáltunk, máris megmerítkezve a Balaton-felvidéki hangulatban. Rögtön meglett az első ok, amiért majd vissza lehet ide jönni, ugyanis van arra olyan túra (mint megtudtam egy helyi túratáblán), ami kevesebb kilométer, és azon a vidéken megy: Történelmi körtúra, Öreghegyi-körtúra (6-8 km, és 1,5-2,5 óra). A felújított szép, fehér házak közt elhagytuk a települést. Tettünk egy kis kitérőt a Velétei palotarom kedvéért. Aztán nem sok erdei és mezei séta után a Szenbékkálai kőtengerben találjuk magunkat. Ez tényleg nagyon szép hely, el lehet itt időzni. Kéktúra nélkül is könnyen megközelíthető vagy Szentbékkála felől vagy a másik irányból, ahol egy parkoló is található sok autónak. Olyan igazi kalandos hely, ahol akár kőről kőre ugrálva, mászva lehet felfedezni a terepet, ami egy egész nagy rész. Elsőre azt hittem, hogy ó, pár kő, ez lenne a kőtenger, és aztán megy az ember, és még kő és még kő. A Theodora Kékkő-tanösvény is keretet ad e terület megismerésének. Ahol a táblák magyarázzák, miket látunk, pl. a kőben a sok madáritató nevű mélyedésekről is mesél.
Utána szőlőtőkék mellett, egyszerűbb út mellett haladunk, tettünk egy kitérőt a Felhagyott kőbányához. Majd megkezdtük utunkat Csobánc vára felé, s közben már mindenfele láthattuk a tanúhegyeket – adódott panorámás kilátás is –, miközben egyre feljebb és feljebb kapaszkodunk. Akkor még nem tudtuk, ez a kaptatás megéri-e. De később kiderült, hogy nagyon is. Csobánc vára nagy területen fekszik, persze csak romok, de sok irányba nyújt kilátást, pihenőhelynek se utolsó, miközben a Balatonig ellátni, a paplanernyősök kedvelt helye, szinte tőlünk karnyújtásnyira „repkednek” a vár körül.
Itt egy kicsit nagyvonalúan kezelik a turistajelzéseket, így nehezen találtuk meg (csak térképpel, mert a helyi táblák nem segítettek), hogy merre van a tovább, de aztán már magabiztosan mentünk lefele kellemes úton, ahol a tanúhegyekre megint máshonnan nézhettem, szinte kísértek minket jótékonyan. Ennek a napnak a vége terveink szerint Káptalantótiban lett volna, de valahogy elszaladt az idő és lógott az eső lába is, így kiérve az aszfaltútra befejeztük aznapi túránk, és stoppal próbáltunk visszajutni a kocsinkhoz, ami hasonlóan kalandos volt, mint az egész napos túra. Azt a pár kilométert, ami a kocsiig volt, csak 3 autó stoppolásával tudtuk megtenni és utána még maradt 1 kilométer, amit lesétáltunk, mert pont arra senki se ment, ahova kellett volna. De így is jól sikerült befejezni a napot, s a vihar előtt fedett helyre jutni.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
Szentbékkála utcái, térkép a körtúrákról.
Szentbékkála aranyos kis házai.
A Velétei palotarom Szentbékkála közelében.
A Szentbékkálai kőtenger egyik része.
A Szentbékkálai kőtenger kiterjedt területével, madáritatókkal.
A Szentbékkálai kőtengertől Csobánc váráig mezőkön át vitt az út.
Kilátás kádakkal.
Csobánc várához vezető út.
Csobánc vára.
Lefele a Csobánc várától.
Nagyvázsonytól Szentbékkáláig
augusztus 19.
Kilátás az Eötvös Károly-kilátóból.
Ezen a napon busszal közelítettük meg a kiindulópontot, Nagyvázsonyt, amin átvágtunk, majd megnéztük a nap első romját, a Pálos kolostor romjait. Utána szokványos erdei, mezei séta után egyszer csak erdei csúcsforgalomba kerültünk, ahol tehenek okoztak közlekedési dugót – meg kell mondanom, eléggé kis ne bánts virágok voltak, amint közelebb lépett az ember, máris iszkoltak.
Volt aztán itt mindenféle táj, széles mező, árnyékos erdő, kis folyó, zöldellő mező. Majd ismét romok: Szent Ilona templom romja és a középkori Tálod falu romja következett. Kisvártatva egy erdei wc-re leltünk.
Majd következett a Kinizsi forrás s a Tálodi kolostor romjai, ami körül mindenfele omlásveszély feliratos táblákat olvashattunk. Innen egy szellősebb, fák által ritkásabb erdőben mehettünk tovább, mígnem a Csicsói erdészház pecsételőhelyhez értünk, ahol nagy örömünkre padok is voltak, meg esővédett kuckó.
Jó is volt pihenni, mert – bár akkor még nem tudtam – fárasztóbb rész jött, mert innen hosszasan az út a szabad ég alatt folytatódott, a tűző Napon, a hegyeket csak a távolból láttuk.
Lassan elértük Balatonhenyét, ahol henyélhettünk egy kicsit (bocsánat, ezt a szójátékot nem tudtam kihagyni). Pecsételés után a település egyik padján élveztük a vidéki háborítatlanságot. A falut elhagyva egyre rosszabb terepen kellett menni, susnyásban átvágva, ahol a magas gaz machetát kívánt volna, és a Tűz útja tanösvény is erre haladt, ami itt épp a bazaltról mesélt.
Mindenféle mezőkön át végül elértük a lávaplatót és a tavakat a Fekete-hegyen. A Tűz útja tanösvény másik tábláján ezt tudhatjuk meg: „A Fekete-hegy bazalt lávaplatóján számos állandó és időszakos kis tó található. Keletkezésükre nincs egyértelmű magyarázat, azonban a szakemberek többsége szerint ezek csapadékvíz által táplált lefolyástalan tavak. Olyan helyi mélyedésekben alakultak ki, ahol a rossz vízvezetőképességű bazalttufa vagy agyagréteg felduzzasztja a vizet.” Nagyon érdekes volt ez a rész, még sose voltunk ilyen helyen, hogy tudjuk a tudatunkkal, hogy magasban vagyunk, de ezt nem érezzük, és közben egy lápi tó mellett megyünk. Az egyik ilyen tó volt a Bika-tó.
Mentünk mendegéltünk, míg nem egy kilátóhoz értünk (mert kilátópont vagy kilátó minden napra jutott legalább egy), az Eötvös Károly-kilátóhoz: nagyon gyönyörű kilátás a tanúhegyek arzenáljával. Ide csak a kilátóhoz is fel lehet menni, és ha igazi, hamisítatlan Balaton-felvidéki kilátást akarsz, akkor ide kell menni.
Lefele a kilátótól sokszor csodálhatjuk a hegyeket, az út alján egy tábla hívta fel a figyelmem, hogy az öreghegyi körtúra is vezet ide. Lefele aztán tovább házak és szőlők mellett megyünk, teszünk még egy kitérőt a Töttöskáli templomromhoz, s lassan újra Szentbékkálára érünk. Ahol az aznapi túránk véget is ért.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
Pálos kolostor romja, Szent Ilona templom romja és a középkori Tálod falu romja, a közlekedési dugót okozó tehenek, kis folyó az erdőben.
Egy zöldellő mező szélén sárga virágokkal.
A Tálodi kolostor romjai (alul középen), egy kis erdei wc (alul balra).
Balatonhenye és az onnan vezető út a bozótvágót kívánó susnyással (lent balra).
Fekete-hegy a lávaplatóval, a lápi tavakkal.
Eötvös Károly-kilátó, és onnan a kilátás.
A Töttöskáli templomrom (fent balra), s út Szentbékkálára.
Káptalantótitól Badacsonytördemicig
augusztus 20.
Kilátás a Balatonra a Hertelendy-kilátóból.
Ennek az OKT 06 szakasznak ez a középső része, de mi ezt tettük meg utolsónak. Ahogy a legfinomabb falatot szeretem az étkezés végre hagyni, most jó érzékkel ez is a végére került, mint a szakaszon belül a legszebb rész.
Olyan volt ez a nap, mint egy Balaton-felvidék esszencia, a csodás hegyek látványa, sőt, a kedvencem, a Gulács sokáig kísért, és egész közelről láttam, aztán a Badacsony, amit ezúttal nem néztünk, hanem meghódítottuk, és kilátók sokasága, bazaltorgonák, kőkapu. Uh, csodás nap volt!
Káptalantótinál egy gyors kis pecsételés, s aztán a kék jelzés az aszfalton vitt, az autóúton, amiben az egyetlen vigasz az volt, hogy a Gulács vigyázó „szemeit” folyamatosan ránk vetette.
Örültünk, mikor az autók közül az erdőbe jutottunk, de nem tartott sokáig az öröm, mert ott meg kövek közt kellett bukdácsolni és szúnyogokkal hadakozni, itt még nem éreztem, hogy ez a mai lesz a legcsodásabb része e szakasznak.
Csak fel, fel és fel. Mégpedig a Gulácsra. „Belülről” is megnézem, egy spirál út vezet a tetejére, s egy kis kitérőt kell tenni a kék jelzésről a kedvéért. No de jutalomként aztán egy kis kilátás a Balatonra és a Szent-György hegyre, egyre feljebb kapaszkodunk, szinte megbotlunk a magassági pontot jelző kőben, s ez már a Gulács teteje. A kilátás itt kicsit szerényebb, mint útközben volt, mert a növények belelógnak a panorámába, de fent vagyunk. Majd ahogy egészen leérünk, lefele betonúton, lakott helyen sétálhattunk, s nem sokára átkelés egy autóúton, hogy újra mezőkön mehessünk.
Köbölkút-hegy egy olyan állomás lehet, ami jó kiindulópontul szolgálhat a Badacsony megmászásának, mert rendes nagy parkoló várja a kirándulókat sok paddal, asztallal. Innen vezet fel az út a Kőkapuhoz is. Senki ne gondoljon itt igazi kapura, hanem egy olyan útszakasz ez, ahol az út két oldalán rengeteg kő van és az út két oldalán még láthatsz oszlopos bazaltokat is.
A Kőkapu után egy olyan aranyos kis erdei részhez érünk, ahol különböző irányokban lehet haladni. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy tegyen egy pici kitérőt a sárga háromszög fele, mert egy gyönyörű kilátáshoz fogja vezetni a Kilátópont nevű helyhez. Számomra szebb volt itt a kilátás, mint a később következő kilátókból. Itt minden szinte tapintható, közel vannak a hegyek, a Balaton csücske, és mégis hatalmas a távlat. Nagyon kedves kis rész ez itt.
Miután itt kiörömködtem magam, kis erdei sétával fel is értünk a Kisfaludy-kilátóhoz. A kilátónak érdekes formája van. A hegyeken kívül a Balatonnak is egy nagyobb részét lehet innen látni.
Némi sétával máris egy másik kilátóban lehetünk, a Hertelendy kilátóban (Páholykő-kilátó) – itt lényegében a Balatont lehet látni a túlparttal és a kilátó alatt fekvő település házait. Ki hinné, hogy egy kilátóponttól még lehet felfele, pedig lehet, méghozzá kövekből rakott lépcsőkön. Hihetetlen, de újabb kilátóhoz értünk, egy kis bástya formájúhoz, az Egry József-kilátóhoz (pl. Badacsonytomajról is megközelíthető). Fokozva a kilátódömpinget, hamarosan a Ranolder kereszthez értünk, ami szintén amolyan kilátópont, olyan, ahol lábaink alatt hever a Balaton, mintha a tengernél lennénk. Ennek az ámulatnak nincs vége, mert találunk még olyan kiszögellést padokkal, ahol teljes, végtelen balatoni panorámában falatozhatunk vagy merenghetünk.
Innen viszont bebújás következik az erdőbe, jön a Czinka Panna pihenőhely, s érezhetően lefele tartunk. Mindez akkor lesz igazán hangsúlyos, amikor elérünk a Bujdosók lépcsőjéhez, ami elmondhatatlanul meredek. Hála az Égnek, mi itt lefele mentünk, az se volt piskóta, no de aki itt felfele jön, huh, az igencsak kemény kihívással néz szembe. Ezt a lépcsősort úgy alakították ki, hogy szakaszonként pihenőállomásokat iktattak be, amiket el is neveztek valakiről, akinek ezzel egy kis emléktáblát is állítottak (pl. Csáky Krisztina pihenőhely). Jó kis ötlet ez a pihenőhely, mert aki felfele jön, annak ez a végtelenség érzetét nyújtó lépcsősor lenne. A lépcső lentebbi részénél, egyik oldalán egy igazi tengernyi kőhalmot látni, visszafele nézve pedig lehet látni a bazaltoszlopokat.
Miután a lépcsősor aljára értünk, lakott helyen találtuk magunkat, rendes épített úton haladva házak között sétáltunk, és beértünk Badacsonytördemicre. Ezzel teljesítettük is ezt a kéktúra szakaszt, amely a legeslegszebb volt mind közül, és ha jól számoltam, az utolsó napunk 5 kilátópontot tartalmazott egyetlen nap alatt.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
Káptalantótitól az út eleje, s közben előttünk, mellettünk a Gulács, amit még aznap meg is mászunk.
Út s Gulácsra, s közben egy kis kilátás.
Gulácsra menet egy jó nagy kilátás a Szent György-hegyre.
A Gulácsra kanyarodó spirálút egyik kapaszkodós része, majd a magassági pont a Gulács tetején, s onnan a kilátás, s végül az út, amin leértünk a Gulácsról.
Leérve a Gulácsról, majd átkelés az autóúton és irány a Köbölkút-hegy.
Köbölkút-hegy lábánál egy kis romantikus pillanat.
Köbölkút-hegy parkolójánál egy rajzos térkép, majd a Kőkapu és az oszlopos bazaltok.
A kőkapu után a gyönyörű kilátópont.
A Kisfaludy-kilátó, és onnan a kilátás.
Az Egry József-kilátó, és onnan a kilátás.
A Ranolder kereszt, és az alatta elterülő Balaton.
A Ranolder kereszt alatt a Balaton.
A Bujdosók lépcsője, a bazaltoszlopok, és Badacsonytördemic.
Egy kis kiegészítés:
A szakaszon található helyek természetesen kéktúra nélkül is felkereshetők. Például tanösvényeket vagy speciális túra utakat követve:
– Theodora Kékkő-tanösvény
– A tűz útja tanösvény
– Történelmi körtúra
– Öreghegyi-körtúra
Balatonra néző piknikezőhelynél lehet jobb? A Ranolder-kereszt után találod egy kis félreeső helyen.
Az Országos Kék Túra további élménybeszámolói:
Országos Kék Túra 14-es szakasz: Budai-hegység: Hűvösvölgy – Rozália Téglagyár
Országos Kék Túra 12-es szakasz: Dorog – Piliscsaba
Országos Kék Túra 1-es szakasz: Írott-kő – Sárvár (Kőszegi-hegység, Kemeneshát)
Országos Kék Túra 2. szakasz: Kemeneshát: Sárvár – Sümeg
Országos Kék Túra 5-ös szakasz: Tapolca – Badacsonytördemic
Országos Kék Túra 27-es szakasz (OKT 27): Nagy-nyugodó-nyereg – Hollóháza
Országos Kék Túra 3-as szakasz (OKT 03): Sümeg – Keszthely
Országos Kék Túra 15-ös szakasz (OKT 15): Rozália téglagyár – Dobogókő
Országos Kék Túra 16-os szakasz (OKT 16): Dobogókő – Visegrád, komp
Országos Kék Túra 22-es szakasz (OKT 22): Sirok – Szarvaskő
Országos Kék Túra 13-as szakasz (OKT 13): Piliscsaba – Hűvösvölgy
Országos Kék Túra 21-es szakasz (OKT 21): Mátraháza – Sirok
Országos Kék Túra 10-es szakasz (OKT 10): Bodajk, Csókakő vmh. – Szárliget
