Tavaszi szlovéniai körtúra
avagy Bledtől Piránon át Ljubljanáig
3. rész: Postojna és Predjama
2016. május
Postojna és Predjama
Utunk hetedik napján Ljubljana fele indultunk, de útba ejtettük a híres Postojnai barlangot, és a predjamai várat, ami a tengerparttól fél úton van Ljubljanához.
A Postojnai barlang – aminek különlegessége, hogy két szakaszon vonattal utazik benne a látogató – előtt hatalmas parkoló található (ami fizetős, a nem éppen olcsó barlang belépő mellett).
A Postojnai barlang parkolójából kis folyó, híd, vízi malom mellett szépen kialakított kanyargós út mellett lehet felérni a barlanghoz.
A barlang bejárati része egy elég nagy komplexum, első ránézésre. Ezért mesélem el, hogy maga a barlang bejárata balra van, jobbra pedig a belépőt lehet megvenni (a kettő közt pedig árusok, bolt, mosdó), amire rögtön rá is nyomják, hogy hány órási csoportra szól. Óránként vannak csoportok, azok nyelvei szerint (ki mire vette a jegyét) engedik be az embereket, s teszik a vonatra, majd viszik be a barlangi túrára. Pár nyelven vezetik a túrákat, ha valaki magyar vezetést akar fülhallgatóval, azt plusz díj fejében igényelheti a pénztárnál jegyvásárlásnál. Természetesen nem szabad félvállról venni azt a figyelmeztetést, hogy a barlangban hideg van, 8-10 fok, tehát zárt cipő, zokni, hosszú nadrág (nem vékony), hosszú ujjú felső, idővel a kesztyű is elkélt volna, de ha az ember sokat fényképez, akkor csak zavarja, és a sapka is jól jött egy idő után (a kisvonaton ülve párnának is bevált, mert nagyon hideg volt az ülés, s a sapka-párnával már kellemes volt a vonatozás).
A barlangi túra 1,5 óra (1,5 km gyalog, 3,5 km a vonaton), aminek első része a vonatozás, mint egy kis hernyón ül a sok ember, párosával.
A vonat a szép, kivilágított barlangban a csodás cseppkövek közt halad, időnként alagutakba bújunk be vele, ahol a fejünk önkénytelenül behúzzuk, mert úgy érezzük, súrolnánk az alagút mennyezetét, pedig épp csak hogy nem. A vonat bevitt a barlang belsejébe, ahonnan gyalog mentünk tovább túravezetőnkkel, aki egy-egy állomáson mesélt a barlang legmélyebb pontjáról, hosszáról, fura nevű cseppköveiről.
Ilyen szép cseppköveket is láthattunk a túra során.
Jól kiépített lépcsős úton mentünk, ami bár nedves volt, mégse csúszott, teljesen biztonságos volt. Láttunk hidat fentről, lentről s át is mentünk rajta. Tempósan kellett haladni, aki sokat fényképezett, vagy nézelődött, lemaradt, vagy akár bele is keveredhetett a szorosan utánunk jövő másik idegen nyelvű csoportba. Van egy híres lényük, amit plüss állaton és mindenfélén árulnak, ez a Babydragon, ami egy pár mm-es barlangi állatka, amit elvileg meg lehet látni élőben is egy sötét akváriumban a túra egy bizonyos pontján. A séta után a túravezető elbúcsúzik, s azon szavakkal bocsátja útnak csoportját, hogy itt az ajándékbolt és a mosdó (bizony, lent a hidegben, a barlang mélyén). S innen indult vissza a vonat, hasonló látványos úton, mint befele. A barlang tényleg különleges, ezzel a vonattal is, és a nagy, hatalmas cseppköveivel.
A Predjamai vár (Predjamában) a Postojnai barlang közelében található, így oda is mindenképp el akartunk menni. Az út kanyargós, az ember úgy érzi, sose talál oda, a vár mintha el lenne rejtve valahol igen távol. De aztán felbukkan az egyik kanyarban az alakja. És oda is érünk egy turistáknak kialakított parkolós helyen, ahonnan pici sétával lehet elérni magát a várat. Ami nekem nem azt adta, amit vártam. Mert azt hittem valahol a távolban áll egy szirten. De nem.
Egész közel, karnyújtásnyira van, könnyen oda lehet sétálni.
Az viszont valóban különleges, ahogy a vár beleépül a sziklába, és kedves, hogy nem nagy, hanem emberléptékű váracska (ahogy a Szlovéniában látott várak eddig mind).
Belülről sajnos nem volt időnk megnézni, más leírások szerint érdemes lett volna, de így is szép élmény volt.
A sorozat további részei:
