Tavaszi szlovéniai körtúra
avagy Bledtől Piránon át Ljubljanáig
1. rész: Bled, Bohinj
2016. május
Secánál a tenger.
Már magam se tudom, hol kezdődött – talán egy fotóval a Bledi tóval -, hogy egyéb úti célokat kiütve a nyeregből, Szlovéniát akartam megismerni. És jól tettem. Kilenc napunk volt itt-ott belecsípni az apró, ám annál sokszínűbb országba. Budapestről indulva először a Bledi tó, Bohinji tó voltak a kezdő állomások, majd a tengerpart, onnan Ljubljana, útba ejtve Postojnát és Predjamát. Egy amolyan klasszikus autós körút.
Bled és a Bledi tó
Szombati napon, esteledve értünk a szállásunkra Bledbe, ahol aznap este jazz fesztivál volt. Este még tettünk egy sétát a tónál, a díszkivilágításban igazán káprázatos volt a vár, ami valóban olyan szép, mint a fotókon. Illetve nappali fényben ez az érzés csak erősödött, mert Bled és a Bledi vár egy mesés hely, mesebeli a vár, valójában Bled szebb még, mint a képeken.
A bledi vár a bledi tóval, annak partjáról.
Parkolni mindenhol csak díj ellenében lehet (hacsaknem a szálláshelyen parkírozunk), félreállni (egy percre pl.) se igazán alkalmas a terep, legjobb gyalogszerrel felfedezni Bledet. Bár most rögtön ellentmondok, mert a híres Bledi várba (Blejski grad) fel lehet menni autóval, és ott ingyenes a parkolás. Nekem nagyon tetszett a vár (belépő: 10EUR), azért, mert kicsi, olyan emberléptékű, belátható és befogadható méretű, az ember el tudja képzelni, hogy milyen lehetett itt élni, ahol minden ablakból a tóra látni, meg zöld dombokra.
Ilyen a bledi vár bentről
Meg kell vallanom, a várban lévő kiállítások nem voltak különösebben lenyűgözőek a számomra, de ott lenni a csöpp kis várudvarban, élvezni a kilátást, sétálni a vár szobáiban így is emlékezetes volt.
Ezt láthatta a bledi várból, aki itt lakott.
Nagyon különleges a tó, ahogy maradéktalanul dús, zöld dombok veszik körül, amik olyanok, mintha sok kis moha kupac lennének, és felettük néha még kopasz, hófödte csúcsok is magasodnak, s hab a tortán, a tó közepén a kis sziget a templomával.
A bledi tó a „mohakupacaival” és a szigetével.
A vár magasából látni igazán, hogy a Bledi tó milyen nagy, fentről a csónakok csak mint kis makett figurák.
Mindenhol lehet olvasni, hogy e szigetecskére a pletnával (2 hatalmas evezővel hajtja a kormányos a gondolákhoz hasonlítható csónakot, amire olyan 10-15 fő fér fel, 12-15EUR/fő) lehet főként eljutni, vagy hagyományos evezős csónakot bérelve. A pletna akkor indul, ha elegendő ember ül már rajta, az út oda kb. 40 perc, ugyanennyi vissza, és némi idő, amíg megnézi az ember a templomot, megkongatja a harangot (mindez újabb belépő ellenében).
Ez hát a pletna, ami a bledi tavon elvisz a szigethez.
Tehát erre a csónakázós programra olyan 2 órát rá lehet szánni. Másik program lehet a tó körbe sétálása, ami 5,8 km, és más beszámolók szerint ez olyan 3 órás időtöltés. De biciklit is lehet kölcsönözni. Nyáron pedig fürdeni is lehet a tóban, az erre kialakított strandon.
Vintgar szurdok Bled közelében
A Vintgar szurdok (Vintgar gorge) kb. 4 km-re fekszik Bledtől. Tekervényes utakon lehet odajutni. Szép nagy parkolója van (ingyenes), a bejáratnál meg lehet venni a belépőt (4EUR), s onnan szabadon végig sétálni a teljesen biztonságos, kiépített úton, aminek végig járása nem igényel különösebb erőnlétet (idősebb embernek is megfelelő). Az út, zubogó folyó mentén halad, vizezésnél, hasadékokba épített fahidakon kelhetünk át. A végén (vagy az elején, ki, hol megy be a szurdokba) van a nagy vízesés, amit felülről és alulról is meg lehet nézni.
Szurdok-élmény nyugiban.
A Vintgar-szurdok egyik fa építménye.
Vintgar-szurdok egyik nagy vízesése, felette kőhíddal, és a szurdok híres vízesése a fa híddal.
Tehát a Bledi tó és látnivalói (a szurdokkal együtt) egy teljes nap alatt kényelmesen megismerhetők.
A bledi tó partja.
Bohinj és a Bohinji tó valamint a Vogel
Még aznap késő délután tovább utaztunk a Bohinji tóhoz, Stara Fuzinába, következő szállásunkhoz, egy kellemes kis apartmanházba, ahol az ablakból egy havas csúcsot láthattunk, egy patak robajlott a ház előtt, ja, és az udvarban tehenek laktak az istállóban. Igazi falusi idill.
Stara Fuzina falucskában lévő szállásunk ablakából ezt láthattuk.
Ilyen Stara Fuzina a folyójával.
Harmadik napunkat, hétfőt korán kezdtük, a meteorológusok által beígért rossz idő előtt futva, mielőbb a hegyre akartunk érni, hátha nem lesz igazuk, és nem is fog elromlani az idő. Bizakodásunkat azzal pecsételtük meg, hogy már a 8:30-as felvonóval (8:00-kor ment az első járat) elindultunk fel a Vogelre (10EUR csak fel), Ukancból. Ukancban, közvetlen a felvonóállomásánál ingyenes parkoló van. Az idő tiszta volt, rajtunk kívül még két utas volt a kabinban, szóval nem kellett tülekedni a kilátásért.
Előző nap még mindent elsöprően Bledért lelkesedtem, fent a hegyen már a Bohinji tóé volt a szívem.
Bohinji tó fentről a kilátó teraszról.
Felérve a Vogelre, körülöttem mindenfele a nagy, magas hófödte hegycsúcsok, elvesztem, ennél nincs szebb és jobb. Május legvége volt, de 1553 méter magasan, ahova a felvonó visz, ott bizony hideg volt, elkélt a sapka, sál, kabát, meleg zokni, aláöltözet, és még havasak voltak a fenti utak, a sípályák nyomai.
Kicsit sétálgattunk ebben a hegyi hangulatban, aztán leindultunk gyalog, ahogy a tábla is jelzi, Ukanc felé.
Az 1553 méteres résznél havas és meredek volt az út lefele, s ez eltartott egy jó darabig.
S amikor a hó eltűnt, akkor morzsalékos, apró köves lejtőkön lépdelhettünk lefele, ahol szinte visszasírtuk a havat, amibe legalább sarkunkat belevájva tudtunk haladni.
Nem csupán morzsalékos lett az út, de kellően lejtős is. Ámde kárpótolt minket a nehézségekért a mindig másképp szép hegyi táj, s a kis tavaszi virágok.
Lám, érdemes volt gyalog lejönni a hegyről, hogy lássuk, ahogy a magas hegyek között egyre lejjebb jutva a fák közül, kibukkan a Bohinji tó.
Két kiránduló jött velünk szembe felfele, s egész Vogel-hegyi túránk során mással nem is találkoztunk, olyan volt, mintha csak mi lennénk a „hegyen”.
De legjobb ajándék a napban az volt, hogy a jósolt rossz idő, ha el nem is maradt, de legalább késett, és csak akkor kezdett szemerkélni, amikor már leértünk a hegyről a felvonó parkolójába.
Akkor még megnéztük az ott lévő kis kápolnát, a sok sírral, amik közt számos magyar nevet is találhattunk.
A kis kápolna a Vogel hegy alatti felvonó közelében.
Közben az eső eleredt, így a Slap Savica (Savica vízesés, 3EUR) megtekintése, s az oda vezető 500 lépcsőn felmászás elmaradt. Helyette, dacolva az esővel, megnéztük közelebbről a Bohinji tavat Ukancnál.
Ilyen költői szépségű a Bohinji jó, amikor a viharfelhők már gyülekeznek a feje felett.
A Bohinji tó partján ilyen ismertető táblát találhatunk.
A Zlatorog szobor Ribcev Laznál és e szoborral ellenben található a falmászós terület. Erre a falra másznak a sziklamászók.
Ribcev Laznál annak fő nevezetességei, a híd és a templom.
Majd Ribcev Laznál a hely jelképének számító Zlatorog kecskebak szoborral fényképezkedtünk. Tényleg egy kedves hely, van ott egy falmászós fal direkte falmászóknak, meg a híd, s a templom, s kb. ennyi Ribcev Laz nevezetességei. Ja, és még hajózni is lehet a Bohinji tónál.
Az ingyenes parkolás itt egyértelműen problémás, mert parkoló van bőven, de mind fizetős. Stara Fuzina és Ribcev Laz teljesen összeépült falvak, igazi kis hegyi falu hangulattal, ahol a portákon látni a formába rakott farakás tüzelőket, maximum 15 perc alatt át lehet érni egyik faluból a másikba gyalog, a teheneket ott hajtják ki a mezőre, ember alig, csend, nyugalom, nekem szállásnak ideális hely volt.
Ukanc már sokkal turistásabb, közelebb a tó, erdő, ott talán vadregényesebb.
Ukancnál parkolva egy hídon átsétálva juthattunk el a Bohinji tóhoz, s a híd ezen gyönyörű folyó felett ívelt át.
Napsütésben pompás lehet egy ilyen dupla komfortos (nyugágy és ülőpad egyben) padon pihenni a Bohinji tó egyik békés szegletében.
Késő délután a Bohinji tónak ebben a kiépítettebb részén kószáltunk, amíg a szakadó eső szállásunkra nem űzött. S hogy ilyenkor mi teszi az embert a legboldogabbá? Hát a meglepetés-fűtés a szobában, ahol vizes ruháink egy este alatt könnyedén megszáradnak.
Következő nap irány a tengerpart, de reggel még meg akartuk nézni a Bohinji tavat, sétálni körülötte kicsit, így aztán fittyet hánytunk a csepergő esőnek, hisz miért is hoztuk a poncsónkat, ha nem ezért?
A Bohinji tó annyira szép és megejtő, hogy vonzalma mit se veszít borúsan, felhőkbe csomagolva, ahogy úsznak a felhők a tó felett, s még a vízben is a felhők tükröződnek. Szürkésen is szép, sőt, úgy éreztem, hogy még szebb, mintha verőfényes lenne.
A sorozat további részei:
