Tavaszi szlovéniai körtúra
avagy Bledtől Piránon át Ljubljanáig
4.rész: Ljubljana
2016. május
Ljubljana

Akkor hát következzék a főváros!
Az utazásra készülve olvastam, hogy Ljubljanára 1 nap is elég, ez teljesen igaz, mert bőven elég. A szlovén főváros olyan, mint egy kisváros túl sok emberrel és nagyvárosi zizegéssel.
Péntek este érkeztünk belvárosi szálláshelyünkre, aminek előnyét és hátrányát is éreztem, mivel a belvárosban parkolni nem egyszerű, mindenki körözget, hogy helyet találjon, szóval először azt gondoltam, mégis jobb lett volna külsőbb részben, parkolós szállást foglalni. De aztán pár kör után felszabadult egy hely, s addigra már erősen megközelítettük a 19:00 órát, amikortól ingyenes a parkolás, így mégis meggondoltam magam, hogy jó ez a belváros, mert másnap (szombat) reggel 8:00-ig ingyenesen állhat az autó a szálláshoz közel, és még várost is nézhetünk iziben. A parkolási szisztéma hasonló, mint amit már leírtam, annyi talán a plusz, hogy szombaton 13:00-tól vasárnap estig ingyenes a parkolás (és péntek 19:00-től szombat 8:00-ig is), s hétvégén csak szombat délelőtt 8:00 és 13:00 közt kell fizetni, DE az is ki van írva az automatára, hogy egyszerre csak maximum 4 órát parkolhat az ember. De van egy nagyobb ingyenes parkoló is, olyan 2 kilométerre a belvárostól (Pivovarnika ulica 5,), akár besétálni se olyan vészes onnan a központba, vagy biciklit kölcsönözve meg hipp-hopp megtehető.
Bicikli kölcsönzés Ljubljanában
A kerékpár kölcsönzés nagyon egyszerű, és jól használható, ha tudjuk, hogy miként működik. Van egy nagyon jó angol nyelvű honlap, ami lépésről lépésre leírja a menetét.

Ilyen biciklivel kerekezhetünk Ljubljanában, ha igénybe vesszük a város biciklihálózatát.
A lényeg az, hogy a Bicikelj! (Ljubljana bicikli kölcsönző rendszere) honlapján kell regisztrálni, és ha csak pár napra is marad az ember, akkor is megéri egy hetes bérletet venni, aminek az ára 1EUR. Ezen árért, ha csak egy órát használja valaki, akkor nem kerül további díjba, ingyen volt. De ha túllépjük az egy órát, akkor a 2. óra már plusz 1EUR lesz, s így egyre többe kerül, minél több órát használjuk folyamatosan. Tehát, ha vissza tudjuk vinni 1 órán belül egy ilyen Bicikelj! állomásra, és 1 percet várva, kiveszünk ismét egy másik bicajt, akkor onnantól megint az 1 óra indul, ami ingyenes lesz, ha egy óra múlva ismét visszavisszük.
Az internetes regisztráció nem bonyolult (kicsit szlovénul „beszél”, de kattintgatni kell, és menni fog), ekkor adnak 2 kódot, egy PIN kódot, amit mi találunk ki, és egy regisztrációs számot, amit ők adnak. Bankkártya szükséges a regisztrációhoz, onnan vonják le az 1EUR-t. Ha mindez jól sikerült, akkor az e-mail fiókunkban ott a levél a kódokkal, amiket vigyünk magunkkal, mert a biciklik használatakor minden alkalommal kell majd. A Bicikelj!-nek van egy okos telefonos applikációja, amit telefonunkra letöltve láthatjuk, hogy hol vannak az állomásaik, és hol van még szabad bicikli, illetve szabad hely visszatenni. Ezekből az állomásokból kb. 64db van a városban, a belvárosi gyűrűn belül, közel egymáshoz. A biciklik nem nehezek, nincs váltójuk, nem nehéz tekerni, van egy jó kis kosara, ahova pakolni lehet.
Úgy tudjuk használni ezt a Bicikelj! rendszert, hogy minden állomáson van egy automata oszlop, amin be kell ütni mindenféle választások után (milyen nyelven beszélsz, stb.) a saját regisztrációs számot, majd a PIN kódot, s megkérdi, hogy hányas számú (a jelen lévők közül értelemszerűen) biciklit választod, ennek a számát beírod, majd leokézod, s minél előbb (1 percen belül, mert utána már nem adja ki) kiveszed a kiválasztott számú bicajt. Amit úgy tudsz megtenni, hogy először a kiválasztott biciklinél lévő gombot megnyomod, majd határozott erős mozdulattal kiszeded az oldalsó beakasztásából, s már lehet is gurulni. Visszatenni pedig úgy kell, hogy az egyik bicikli állásba csak oldalt megfelelően beilleszti az ember, erősen, hogy bekattanjon, és ha jól rakjuk be, akkor egy sípszerű sima bip-bip hangot ad (ha még nyomni kell rajta, vagy rossz az irány, és még igazítani kell rajta, akkor gyors bip-bip hangot ad), s egy perc múlva már vihetünk is egy másikat, vagy mehetünk tovább gyalog.
Szerintem 1EUR-ért nagyon jó szolgálatot tehet, ha gyorsan akarunk eljutni egy távolabbi célponthoz. Jó tudni, hogy a belvárosban sok a macskakő, sok a gyalogos, és sok a biciklis, és még autók is előfordulnak, tehát van mit kerülgetni bringával, de meggyorsítja célba éréseinket, s cipeli helyettünk a motyónk.
Természetesen vannak szállások is, ahol lehet biciklit kölcsönözni, és van még két másik nagyobb városi biciklikölcsönző, mindegyiknél órá(k)ra vagy napra lehet kölcsönözni. Az egyik a Ljubljansko Kolo (Ljubljana Bike), a másik a Rent a bike Ljubljana.
A távolabbi célpont kifejezés a belvárosban, illetve Ljubljana nevezetességei közt sétálva kicsit megmosolyogtató szó, mert nincsenek távolságok. Kezünkbe került egy free térkép a városról, ami a központot origónak véve egy kört rajzolt a város fölé, s az volt ráírva, hogy 15 perc (mármint az origótól valami) gyalog. És ez nem szemfényvesztés, mert a kör átmérőjének két távoli pontja közt fél óra gyalog a táv, tapasztaltam.
Ljubljana by night

Első esténken (pénteken) a kivilágított várossal találkoztunk, ami tömve volt emberekkel, olyan volt a belváros minden pontja, mintha Budapest bulinegyedében járnánk, szórakozóhelyek érték egymást, tele emberekkel, az utcán is sétáltak, üldögélt sok ember.
A piac területén különböző nemzetiségek konyháinak étkeiből lehetett vacsorára válogatni, itt oldalt volt egy lépcső, ahol egy tűt se lehetett volna leejteni, annyi fiatal ült, falatozott. Természetesen szép a kivilágított város, ahol mintha egyszerre látnánk kivilágítva a várat, a hidat, s mindent, ami számít, mindezt emberekkel zsúfolva (de biztos a péntek este miatt volt).
A ljubljanai piac

Ugyanazon a helyen, ahol péntek este nemzetiségi konyhák étkeit láttuk, szombaton olasz árusok piaca volt, igazán pompás csemegékkel, óriás méretű kézi gyártású csoki Perugiából, mandulás marcipános fenséges sütik Szicíliából, sajtok és sonkák hasonlóan elbűvölőek.

Az olasz finomságok mellett volt a város hagyományos szabadterű piaca gyümölcsökkel, zöldségekkel, ruhákkal, ajándéktárgyakkal, s ott volt zárt kis piaci rész is.
Én nagyon szeretem a piacokat, amerre járok, ha tehetem, megnézem a helyi piacokat, ez a ljubljanai megnyerte a tetszésem, az már csak hab volt a tortán, hogy a piac közepén egy sima csap hirdette magáról, hogy ivóvíz. Nagyon szimpatikusan máshol is volt a városban utcai ivókút (piac másik részén, s a várba menő felvonónál is).
Ljubljana hídjai
Sok híd áll Ljubljanában, leginkább kicsi hidak – mert kicsi, keskeny a folyójuk (Ljubljanica) –, s azok is elég közel találhatók egymáshoz. Mintha mindegyik hídnak személyisége lenne, egyik se nagyformátumú egyéniség, de van nekik egyediségük. Leginkább talán a Mészárosok hídjának (Mesarski most).

A Mészárosok hídja teljes szélességében.

Amin semmi különös nem lenne, ha nem kapott volna a korlátoknál üveg járdát a talpunk alá, és a korláton nem szerelmes lakatok sorakoznának láncra fűzve, groteszk szobrokkal tarkítva az egyik oldalt.
S közben a híd nem kelleti magát, mert többször mentem el mellette, s észre se vettem. Persze azért, mert ha azon az oldalon megy az ember, ahol a piac van, akkor a piac kitakarja a hidat, de ha a másik oldalon megyünk, akkor már bele is botlunk. Érdemes váltogatni a hidak oldalait, csak figyelhetjük közben a térképen, hogy hol is vagyunk, ha céllal mennénk, mert engem rá-rászedett a kanyargós folyó, s elbizonytalanított időnként, hogy hol is vagyok, melyik oldalon is. Ezen a ponton már csapong a beszámolóm, de talán azért, mert Ljubljanában közlekedni se lehet csapongás, bóklászás, keringés nélkül, s úgy, hogy ne fordulnánk meg egyazon téren, hídon, utcán ismét, újra és újra, mert egyszer csak ott vagyunk megint.

A Cipészek hídja (Sustarski most), „őt” a korláton álló magas oszlopairól lehet megismerni, különben szerényen húzódik meg a két part közt.

A Sárkányok hídja (Zmajski most), amolyan ikonikus híd.

Mert a sárkány egy olyan motívum, ami a város különböző pontjain megjelenik. Akár a folyóparton…

Akár a várban egy ajtón… Vagy a várban a csigalépcsőn.
Sárkányok Ljubljanában mindenfelé. nem csak itt, a nevét viselő hídon (amin a híd két oldalán a nagy sárkányokon kívül, végig szép kandeláberek sorakoznak), hanem a folyó partján egy kőpadnál, a várban több helyen is (a vár tornyába vezető lépcső mintázata, minden egyes lépcsőfokon, ajtón, mint kilincs). A Sárkányok hídját tehát látni kell, ahogy a Hármas hídat, azaz a Tromostovjét is.

A Hármas híd egyáltalán nem olyan nagy, ahogy a fotókból gondoltam volna, hanem inkább kicsi, aminek a három ága nagyon közel van egymáshoz, s egyik kisebb, másik nagyobb, a szélsőkön pár lépés és átértünk, középsőn kicsivel több idő, és az szélesebb is, de összességében nem nagy, egy egyszerű híd, korlátja alatt sűrű oszlopsorral, különlegessége, amiről neve is beszél, hogy hármas.

A Zitni most, amolyan minimalista híd, „aki” nem akar több lenni annál, ami, egy híd, amin át lehet kelni a túloldalra.
A Ljubljanai vár
A piachoz közel van a felvonó, amivel fel lehet menni a várba (Ljubljanski grad), én olyan jegyet vettem, ami jó oda-vissza a felvonóhoz (de lehet csak egy útra venni a felvonójegyet) és még a vár minden kiállítására is jó (ár-érték arányban ez a legjobb).

A felvonó lábánál egy ilyen kenguru adja az ivóvizet.
Gyalog is fel lehet menni a várba, s lehet belépőt venni csak a vár megtekintéséhez. Szerintem a legjobb nevezetessége a városnak e vár. Általában a várakat unalmasnak szoktam találni, szokványos történelmi dolgok bemutatásával, de ez nem ilyen volt. Nagyon jól van kitalálva, kellemes, szép és érdekes, ahol érdemes az időt tölteni. Már az is tetszett rögtön az elején, hogy a felvonóból kiszállva máris a várban vagyok, igaz, az aljában, de a várban. Modern üveg zárt felvonóállomásra érkezünk, ahol vártól szokatlan fém lépcsőkön jutunk a vár udvarába.

A várudvaron későbbi állomásainkat feltérképezhetjük, ha egy árnyékos padon ülve a kapott/elvehető (akár magyar nyelvű!) vártérképen tanulmányozzuk a vár egyes látnivalóit, kiállítótereit.

Van egy várfal, ahonnan lenézve panorámát kapunk, ahogy a toronyból is.
Volt egy kedves kis kápolna. A szokásos történelmi tárgyú kiállítás se hiányzott, de videókkal, ahol előadták, mint egy játékfilmben a történeteket, sőt, az egyiket bámulva, meglepődve láthattam, hogy jé, ott vagyok „filmen”, mert egy kamera nézett engem, és a fejem köré történelmi maszkot varázsolt, amik közül kiválogathattam, hogy a torzonborz vadember leszek, vagy a sisakos katona, vagy a babérkoszorús költő, mulatságos volt.

A kisebb gyerekek többnyire unják a múzeumokat, na, itt volt egy kiállítás, a Bábkiállítás, amit nem untak volna, mert már a bejáratnál elmondták, hogy ez egy interaktív kiállítás, és sok helyen lehet csinálni valamit, és tegyem is meg. Erősen buzdítottak a jó értelmű csintalankodásra, sőt, ha nem vettem észre, hogy mitől interaktív, akkor megmutatták.

Például nem tűnt fel, hogy a plafonról lelógó óriás sárkány száját és szárnyát is tudom mozgatni.
Megkongathattam akár egy harangot. Árnyjátékozni is lehetett, vagy kis lukba belenézve régi bábjáték jelenetet nézni, számos helyen táblácskákat elhúzva egy új kép bukkant elő. Ha mindez nem lett volna elég a gyerekeknek, akkor jött egy hölgy, aki foglalkozott velük, kis kosárral kezében játékokat osztott, kérdéseket tett fel. Mindeközben megismerhettük a bábok történetét a kezdetektől. Emlékezetes volt.
Ennél jobban már csak a méhészetről szóló kiállítás tetszett. Ezt sose hittem volna, hogy a méhészetről ilyen érdekes lehet egy kiállítás, azt hiszem ez időszaki kiállítás volt. Csak később jöttem rá, hogy a belépéskor máris hallható egy rosszul működő klímára emlékeztető hang, az valójában a méhek zümmögése, ami a háttérhangulatot adta.

Pici kis kiállítás volt, de szépen illusztrálva a méhészet kezdetéről, az eljárásokról, a méhekről, mézszállító szekérrel, mézgyűjtő dobozokkal.
S főleg, végre megtudtam, hogy mik azok a fekvő téglalap alakú fatáblák, amikre színes népi motívumok vannak festve, s amiket Szlovénia szerte már láttam, de nem értettem miért árulják olyan drágán és miért olyan nevezetesek.

Nos azért, mert ezek a táblák annak idején, a méhészkedés egy korábbi szakaszában a mézgyűjtő dobozokat díszítették, szorosan egymás mellé helyezve a táblákat.

Egy korabeli börtöncella. Magyarok számára legérdekesebb rész, a börtön, ahol hangeffektekkel idézik fel az egykori mindennapokat, s ahol raboskodott Batthyányi Lajos is, amiről emléktábla tanúskodik.
Van az udvarban egy ágyú, aminek szintén magyar vonatkozása van. Volt még egy menekülő kút, ami elég érdekes volt. Egy szó, mint száz, a várat mindenkinek szívből ajánlom.
A Metelkova
A Metelkova az, ahova már érdemes biciklivel menni, mert kicsit távolabb van a centrumtól, de gyalog is csak olyan 15 percre.

Minden útikönyv leírja, hogy a Metelkova milyen egyedi, kreatív, és ki ne hagyjuk.
Hogy ez mennyire igaz vagy se, ezt mindenki maga eldöntheti. A hely egy elhagyatott hippi tanya benyomását kelti. Ami még érdekes, hogy ott van két múzeum (Narodni Muzej Slovenije, Slovenski Etnografski Muzej) is, szökőkúttal (ahol egyébként senki se nyüzsög).
Számomra a Metelkova ijesztő hely volt, kihalt épületekkel, graffitis rajzokkal, amik inkább félelmetesek voltak, mintsem vonzóak – de ez csak az én véleményem. Különben amolyan éjszakai szórakozóhely lehet (mint Budapesten a romkocsmák talán) fiataloknak. Van itt egy speciális hostel is, ami ehhez a feelinghez igazodva, egy börtönszálló, ahol egykori igazi börtöncellákban lehet megszállni.
Innen egy utcára van a Péter Pál templom.
Ljubljana további nevezetességeiből
Túl sok szót nem vesztegetnék Ljubljana nevezetességeire, mert minden útikönyv leírja, hogy az előbbiek mellett érdemes megnézni pl. a Mestni trg-t, a Fő teret. De azért pár helyre kitérnék. Ilyen a Neboticnik, ami egy felhőkarcoló, ami mulatságos megnevezés. Bár messziről látszik, hogy egy magas épület, de ennél nem sejtenénk többnek.

Az utcáról egy kis felirat utal rá, hogy ott a bejárat, s onnan meg lehet tudni, hogy a nevét viselő étterem van ott. Távolról pedig így fest a felhőkarcoló.
Ha mit se törődünk azzal az érzésünkkel, hogy nincs kiírva, hogy ez egy látogatható nevezetesség lenne, s szépen beszállunk a liftbe (mint aki az étterembe megy), ahol nincs sok gomb, s kiválasztjuk a bár és a terasz közül a sejthetően magasabbra vivő teraszt, akkor hamarosan az étterembe lépünk ki, ahol nem zavartatva magunkat, szépen kiléphetünk a teraszra.

Ahonnan széttekinthetünk a városra, s még a várat is láthatjuk.
A teraszon körben asztalok, székek, s a városra panorámás kilátást élvező vendégek fogyasztanak, mi pedig gyors mustrával körbenézünk, kattintgatunk a fényképezőnkkel, nyugtázzuk, hogy innen is körbetekintettük a városra, érdekes volt, s már szállunk is vissza a liftbe.
Tivoli a legnagyobb parkja a városnak, ami kicsit olyan Margit-szigetes, focizókkal, babakocsit tologatókkal, sétálgatókkal, kisgyerekes családokkal, nagy virágbokrokkal, nagy fákkal, szobrokkal, szökőkúttal. Egyik része azonban amolyan erdős.

A fő útjára bevezető „sugárútját” mindkét oldalán magas lámpák övezik, amik este messziről mutatják a Tivoliba vezető utat.

A Tivolihoz közel található egyik szép temploma a városnak a Szt. Cirill és Metód temploma.
Hazafele Szlovéniából
Ljubljana volt az utolsó állomásunk, innen már hazafele tartottunk, a magyar határt átlépve még megálltunk Nagykanizsán.

Ami egy csendes, kedves kisváros, szép, rendezett főterével.
Természetesen a Balaton mellett elhaladva meg kellett állni egy kis strandnál, az előszezoni nyugalmat kihasználva, nézni a nyugodt és sima Balatont, s visszanézni az elmúlt napokra, hogy hány tavat, tengert láttunk. Szlovéniában olyan sok a látnivaló, s oly kedves helyekkel teli, hogy nem elég egyszer odautazni, de egyszer mindenképp kell.
Én most Piran és Izola után vágyódom….

Izola a távolból.
A sorozat további részei: