Országos Kék Túra 22-es szakasz (OKT 22): Sirok

20,6 km
2019. május 19.

Szarvaskő – Rozsnakpuszta

Ezt a szakaszt fordítva kezdtük. Jó kezdet volt kapásból pecsételni a szarvaskői presszóban. A település központjában mintha minden egy helyen ott lett volna: a vendéglátó ipari egységeken kívül buszmegálló, híd az Eger-patakkal, kilátás a várra, információs táblák. Az utóbbiakból megtudtunk mindent Szarvaskőról, azt is, hogy miről maradunk le, mert éppen most nincsenek, ezek például a fogadó figurák, amik nekem nagyon tetszettek volna. Ezek a figurák a vendégszeretetről árulkodnak, és jeles napokon (karácsony, húsvét, fesztivál, évszakok váltakozása) lepik meg az arra járókat vagy ott lakókat. Most vagy nem volt ilyen, vagy nem jártunk arra. Azt is olvashattam, hogy itt szokott lenni Csipkebogyó fesztivál, ami nagyon lelkesítene, rögtön álmodozásba is fogtam, hogy vissza kell majd jönnünk fesztiválkor. De a sok kulturális infó után a rideg valóságba kellett visszazuhannom, és elindulni felfele a kéktúra útvonalán, hisz azért jöttünk. Az eső lába igencsak lógott, nem is sokat váratott magára az eső csepergése, táska esővédő fel, poncsó fel, szép kis nap elé nézünk, hogy még el se indultunk és már esik. A fák közt kevésbé éreztük ezt a kedély romboló esőt, ami aztán szerencsénkre el is állt. Később, a nap végén hallottuk a célállomáson, hogy ott hatalmas eső volt, hála az Égnek, hogy nem onnan indultunk.
No de rögtön az első szakaszban finoman emelkedett az út felfelé, hamarosan egy kilátóhoz értünk, amit inkább néztem volna átjátszó adónak, mint kilátónak, de hát nem véletlenül, hisz neve is reklámértékű: Vodafone kilátó. De tényleg.

Szarvaskő centruma, a hídon se véletlenül piroslik a csipkebogyó képe, hisz ez itt egy fő termék.

Szarvaskőtől felfele az út, még egy alagutat is jól látni fentről.

A Vodafone kilátó.

Kilátás a Vodafone kilátóból, a dombok közt a sok kis ház, úgy sejtem, Szarvaskő.

Ahogy kikerültünk az erdőből, utána ilyen sima, kényelmes úton mehettünk, ahol a nagy tágasság szélét dombok keretezték.

Dimbes-dombos tájon haladtunk, megerőltetőnek nem mondanám ezt a szakaszt.

Néha be egy kis szellős erdőbe, aminek fái közt átszűrődik a fény. Az időjárásra itt már bőven nem lehetett panaszom.

Különféle erdők, mindegyik szép a maga módján.

Rozsnakpuszta – Sirok

Végre elértük a következő pecsételő pontot Rozsnakpusztán, a sok kutyagolásnak kézzel fogható eredménye is lett. Kicsit fura volt a helyszín, tényleg egy magas füvű puszta közepén egy nagy tölgyfa egy romladozó építmény mellett. De újra egy a lehelet egy a párna. Bele a füzetünkbe.
Megyünk tovább Sirok felé, ahol – ekkor még nem tudtam – a nap igazi látványossága várt minket, a bálványkövek, a Barát- és Apáca-sziklák, s velük szemközt a Siroki vár. Ezekért a sziklákért volt érdemes végig csinálni a napot. Bizonyos szemszögből tényleg csókolózó párnak tűnik az egyik sziklapár. A 6-8 méter magas sziklaalakzatok vulkáni működés során a kráterből kiszóródott riolittufából keletkeztek.
A népi legendárium szerint azonban egy kővé vált barát és apáca, akik így bűnhődtek szerelmük miatt. Van olyan néprege is, ami szerint Darnó tündérkirály, Tarna leánya és az udvarló Bodony vitéz tragédiája „kőbe vésve”. A „mese” szerint Darnó király Tarna nevű lányába szerelmes lett az Attila hun király seregébe tartozó Bodony vitéz. Darnó király feleségét azonban korábban Attila király elrabolta, ezért Darnó megfogadta, hogy halállal lakol mindenki, aki a várához közeledik. Le is nyilazta Bodony vitézt, de Tarna a szerelme elé ugrott és így a nyílvessző mindkettejük szívét átszúrta. A bűvös nyíl által mindkét szerelmes azonnal kővé vált.