18,5 km, ami 24 km lett
2018. április 14.
A rózsaszín csík, amit ezen a napon bejártunk.
Ez a kék túra szakasz nagyon vegyes terepű volt. Eleinte túl egyszerűnek éreztem, átlagos erdő, ami átlagosan dimbes-dombos, semmi különös, és semmi lenyűgöző látvány. Miközben kedves településeket láttam, szép zöld mezőket, de igazi szívdobogtatós érzés, amikor azt érzem, hogy na ez az, az csak sokára érkezett el számomra, amikor Klastrompuszta után a sziklákhoz értünk, a Kétágú-hegyhez. S hogy miért volt vegyes terepű? Azért, mert nem csak erdőben meneteltünk, hanem sokszor mentünk át falvakon, mentünk be településre, bukkantunk ki egy mezőre, s gyalogoltunk autóúton. Változatos volt, s ezért kiszámíthatatlan – az már érdekes.
Piliscsaba
Mi Piliscsabáról Dorogra teljesítettük ezt a szakaszt, így könnyebbnek, lejtősebbnek tűntek a terepviszonyok. A vonatról leszálltunk Piliscsabán, s a vonatállomás feletti utcában már várt is az első pecsét – így jó kezdeni egy kék túrás napot.
Aztán a házak közt bevetettük magunkat az erdőbe.
Ilyesféle erdőben mentünk Piliscsaba után.
Sokáig semmi különös, egy sima erdő, emelkedők, lejtők, aztán észre se vettem, és egy faluban vagyunk, Piliscséven.
Piliscsév
Kedves, csendes kis hely ez a Piliscsév.
Ilyen a temploma.
A templomtól a kilátás, már látszanak a hegyek, sziklák a távolban, amiket – ekkor még nem tudtam – utunk során közelebbről is érintünk majd, sőt…!
Kijutva a faluból, továbbra is sima terepen megyünk, szép zöld dombos vidék, ami nem sejteti, hogy különösebb emelkedőkre számíthatunk.
Útközben egy üdvözlő virágos hordó.
Piliscsév után így domborodik a táj, ahogy mentünk a Piliscsévi pincefaluhoz – ami egy kis kitérő a Kék Túrától.
Közeledve a Piliscsévi pincefaluhoz, már a látszódnak a házak.
Piliscsévi pincefalu
Ebben a faluban olyan pincesor volt, kedves kis házakkal, amiknek homlokzatát szépen díszítették, s ez úgy hatott, mintha eredeti kődíszítés vagy efféle lenne, pedig többnyire csak hatást keltettek vele, de így is aranyosak voltak. A házsor közt padok, pavilonok, ahova kiülnek az emberek, isznak, esznek, beszélgetnek, s újra isznak – ahogy egy helyi beszélt magukról.
Egy igazi kő homlokzatos házikó.
Színes bejáratos.
A pincesort elhagyva újra be az erdőbe.
Itt már kezd igazi erdő jellege lenne, valóban nagyobb emelkedők, megerőltetőbb rész (bár, ahogy elnézem, a fotókon ez kevéssé érződik).
Így emelkedik finoman.
Klastrompuszta
Végig senkivel se találkoztunk az erdőkben, először itt, a Pálosfához érve, Klastrompusztánál jöttem rá miért is, tán azért, mert itt volt egy parkoló (nyomós kút is), amiért többen jöhettek ide, s be az erdőbe, akár kutyával, vagy csak sétálni.
A tábla mögött lévő Pálosfáról kis ismertető.
Íme a szép termetes Pálosfa.
A Pálos Rend Szent Kereszt Kolostorának romjai, ahol megszereztük aznapi 2. pecsétünket.
Innen már betonozott autóúton kellett tovább menni.
Közben már a látvány kecsegtetett némi sziklával.
Egy idő múlva az autóútról egy sorompóval lezárt erdei úton mehettünk be ismét az erdőbe.
Valahány kilométeres séta után az árnyékos erdőből egy napfényes mezős részre érünk, ahol balra dombok látványa, jobbra sziklás táj. Végre. Valami történt, amire felcsillan a szemem.
A mező a kis sziklákkal.
A távoli nagyobb domb.
És még több lankás domb.
Aztán a sziklás rész, ahonnan paplanernyősök ugrálnak, szálldosnak.
S a sziklák – egy hosszabb egyenes rész, ahol balra domb, jobbra szikla (a ez itt a jobbra).
S aztán lesz itt az útról jobbra fel egy ösvény, a zöld jelzésen, ahol felmegyünk a sziklák tetejére (ez nem része a Kék Túrának, de jó kedvében bárki megteheti, ha még magasabbról akar nézelődni).
Ez az, ahol megyünk fel, itt még csak simán emelkedik, na de később…
Ez a felfele rész volt a túra során a legdurvább, leggyilkosabb, legutálatosabb, főleg, hogy már csak 6,5 km lett volna az aznapi utolsó pecsételő helyhez, és akkor még 700 m fel s 700 m le a meredeken.
A gyilkos részen ők voltak a mosolygós gyilkosok. Ürügyet adtak a pihenéshez ezek a tavaszi színes nyíló virágok.
Kipurcanva, de csak felértünk a sziklák tetejére, a Kétágú-hegyre, ahol ilyen látványban volt részünk. Le a kalappal a paplanernyősök előtt, akik a 20 kg-s motyójukat ide cipelik fel a hátukon.
Akár az esztergomi bazilikát is láthatjuk innen a távolban.
Lementünk az Öreg-szirti barlangba. Azt tudni kell, hogy ezen a részen sok barlang van, ami a barlangászok számára komoly vonzerőt jelent.
A barlang előtt kilátás egy sziklás kiszögellésből.
Az Öreg-szirti barlang.
Lemenni a Kétágú-hegyről már sokkal jobb volt, ezt nem kell mondanom.
És akkor még 6,5 km a mai utolsó pecsételő helyig, ami már Dorogon lesz.
Laza erdei séta, ahol sokszor még sziklás látvány kísér.
Majd ismét autóút, miközben Kesztölc település táblája mellett elhaladunk. Követve a kék jelzést, ami egyszer csak átvezet az autóúton, és egész könnyed séta még Dorog városába.
Dorogra beérve egy templom mellett is elhaladunk, magas házak, és kis vártatva már ott is a vasútállomás, és a pecsét, no meg az autó, amivel a megérdemelt pihenés felé indulhatunk, haza.
Az Országos Kék Túra további élménybeszámolói:
Országos Kék Túra 14-es szakasz: Budai-hegység: Hűvösvölgy – Rozália Téglagyár
Országos Kék Túra 1-es szakasz: Írott-kő – Sárvár (Kőszegi-hegység, Kemeneshát)
Országos Kék Túra 2. szakasz: Kemeneshát: Sárvár – Sümeg
Országos Kék Túra 5-ös szakasz: Tapolca – Badacsonytördemic
Országos Kék Túra 27-es szakasz (OKT 27): Nagy-nyugodó-nyereg – Hollóháza
Országos Kék Túra 3-as szakasz (OKT 03): Sümeg – Keszthely
Országos Kék Túra 15-ös szakasz (OKT 15): Rozália téglagyár – Dobogókő
Országos Kék Túra 16-os szakasz (OKT 16): Dobogókő – Visegrád, komp
Előszó a kék túráinkhoz: Kék Túra nem csak túrázóknak
