Amikor nem sír már benned semmi a megbocsátásért kiáltó személlyel kapcsolatban. Amikor nincs benned indulat, se fájdalom, se remény vagy bizakodás, se kritika, se elvárás. Kiüresedett az az érzés, ami korábban sok érzelmet szült. Észrevétlenül felkerült a polcra, a többi közé. Amikor a nemrég még megbocsátást kívánó témára gondolsz, akkor pont úgy jut eszedbe, mint valami, ami az életed része, de nem ver benned hullámokat, van, mint a levegő, és jó a lélegzés. Szabad.
