Budapesti kirándulások 5.: Kilátóról kilátóra Budán (13 km)

2024. november 17.

Kilátás az Apáthy-szikláról

Ugyanazt másképp, máshonnan megnézni mindig inspiráló tapasztalat, ezért is szemeztem régóta ezzel a túraútvonallal, aminek több pontját már korábban láttam, akár sokszor. De így ilyen láncra fűzve még nem jártam végig a budai kilátókat, és nagyon izgalmasnak találtam. Tudtam, hogy nem lesz fárasztó kirándulás, annak ellenére, hogy azt gondolnák sokan, hogy egy kilátótúra azt jelenti, hogy hegyre fel és hegyről le. Mégse. Sokkal lágyabban lehet ezeket a kilátókat meglátogatni, hisz mindegyik valamiképp a budai lakhelyek tartozékai. Ezért két kilátó közt jellemzően a budai utcák közt sétálunk. Ez a túra így inkább egy kirándulás és városi séta kellemes kevercse, közben különféle kilátópontokkal. Ezúttal is a Kirándulástippek letölthető útvonalát használtam.

Rövid infók

A kirándulás majdnem körtúra, de mégse, mert nem ugyanoda (három villamos megállóval arrébb) érkezünk, mint ahonnan indultunk.
Indulás: Óbudai Egyetem, Doberdó u. (III. kerület). Tömegközlekedéssel: Legközelebbi villamosmegálló a Katinyi mártírok parkja villamos megálló, a Bécsi úton. Autóval érkezők: a parkolás díjköteles, még az erdő szélén is!!
Érkezés: Frankel Leó út (II. kerület), Komjádi uszoda.

Óbudai Egyetemtől a Szent Vér Kápolnát át az Árpád-kilátóig

Még érdekesebb volt ez a kirándulás, mint előre gondoltam, mert nem csupán kilátó látogatás volt, hanem rengeteg más látnivaló fűszerezte az élményeim.
Kis sétával elértem az erdő bejáratát (kék plusz jelzést követve), ahol pár lépés múlva máris egy apró játszótér mellett haladtam el.
Apropó, ez a kirándulás tele van kisgyerekek számára erdőkedveltető csalikkal, mert már a legelején egy játszótérnél lehet kezdeni, később padok, újabb játszótér lesz majd, hogy aztán a sziklák, amik természet építette játszótérként vonzza a gyerekeket a felmászásra. De ott még nem tartunk.
A játszótér után igen hamar máris egy kápolnához érünk, a Szent Vér Kápolnához és a Kápolna-forráshoz, amelyekről ismertető táblán olvashatunk. A fák közt lépcsősor tetején szerényen megbújó kápolna mellett akár szórakozottan is elhaladhatunk, úgy, hogy csak röpke pillantásra méltatjuk, pedig megér egy kis időzést. Ugyanis ez a kápolna az ország egyetlen temploma illetve kápolnája, amelynek oltára alatt forrás van. Elég különleges, nem igaz? Ha nagyon pontos akarok lenni, akkor az akna, ami a forrás vizeit gyűjti, az található a szentély oltára alatt, s onnan vezetik ki a terasz alatti aknába, ahonnan már a sétaút alatti lejtőre folyik a víz.
Innen se kell sokat sétálni, hogy meglássuk egy lépcsősor közvetlen tetején a Kiscelli kálvária végének színes szobrait. Itt padokon lehet pihenni vagy elmélyülni, majd visszafele végig járni a kálvária igen szép stációit. Számomra szokatlan volt, hogy ezek a kálvária állomások egymástól eléggé elszórva találhatóak, utcán, erdőben, a legelsőhöz ki kell menni egészen a Kiscelli Múzeum kezdetének kanyarjához. Közben érintjük a Kiscelli Parkerdő népszerű parkos részét, ahova sokan jönnek kutyát sétáltatni, valamint itt van egy kis másik játszótérféle, egy pallós labirintusszerűség.
Folytatjuk utunk ebben a kis erdőben, ahonnan hamar távozunk, majd az egyik utcán egy kis diszkréten rejtező lépcsőn (kék plusz jelzés) bújunk be ismét az erdőbe, ahol kisvártatva feljutunk egyik kedvenc helyemre, a Mátyás-hegyi kőfejtőhöz, ahonnan egy gerincről lenézhetünk a Mátyás-hegyi kőfejtő kövekből kirakott labarintusaira, és már egy kis budai látképre is.
Már hosszabban sétálhatunk az erdőben, míg nem elérjük a Fenyőgyöngyét. Étterem és buszmegálló ad alkalmat befejezni akár itt a túrát, ha valaki csak egy kis sétát akart tenni. Innen sokfele lehet indulni kirándulni, én is jártam már erre, amikor a Guckler-kilátó fele mentem.
De most a sima kék jelzésen megyek tovább a kellemes erdei úton az Árpád-kilátóig.
Ez a túra nem az erdő és én kapcsolatáról szól, mert itt sok csendes, magányos percre nem lehet számítani, ellenben sokféle emberrel lehet találkozni, mert a kirándulókon túl szembe jönnek a közeli lakókon (kutyások és babások) kívül a biciklisek, futók.
Az Árpád-kilátóban ezúttal nem volt kilátás, no nem azért, mert elvitte a cica, hanem, mert köd volt helyette. Már indulás előtt, otthon is tudtam, hogy ma köd lesz, de én mégis kilátó-túrára megyek, aminek erőssége a kilátás lenne. Már a nulla pontban tudtam, hogy ezúttal nem kilátás lesz, hanem belátás. Most nem a kifelé figyelésnek lesz ideje a számomra ezen a sétán, hanem a befele tekintésnek. Nem is voltam ezért bús, hogy most a Dunás pesti táj helyett csak egy tejfeles függönyt húztak elém. Mentem tovább, áthaladva a kilátó kőből rakott boltíve alatt a zöld jelzésen.

Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)

Bejárat az erdőbe az Óbuda Egyetemnél, majd a Szent Vér Kápolna, és az út a környékén.

Kiscelli kálvária végén lévő színes szobrok

Kiscelli kálvária és a Kiscelli Parkerdő

Ösvények a Mátyás-hegyi kőfejtő felé

Kilátás a Mátyás-hegyi kőfejtőhöz közeledve

Mátyás-hegyi kőfejtő pereménél.

Erdei utak az Árpád-hegyi kilátó felé

Biciklisták még télen is az erdőben, kilátás az Árpád-kilátóhoz közeledve, és a boltív, amerre elhagytam az Árpád-kilátót

Árpád-kilátó köddel

Árpád-kilátótól az Apáthy-szikláig

A zöld jelzésen könnyed sétautam egyszer csak egy autóút keresztezi, a Törökvészi út, amin átkelve már ismeretterjesztő táblák utalnak rá, hogy az Apáthy-szikla közelében vagyunk, s itt a kanyargós erdőben időnként sziklás „mászókákat” érintve most oda tartunk. Ebből az irányból még sose közelítettem meg ezt a számomra kultikus helyet, ahol gyerekkorom sok-sok évét töltöttem a kilátó szikláján üldögélve, s ahol ráeszméltem, hogy szerintem panteista lehetek, mert hát itt a természetben van Isten, hol máshol. Gyerekkoromban nem volt itt se korlát, se tanösvény táblák, de már akkor is el lehetett látni balra a Gellért-hegyig, szemben pedig a Budai-hegyek. Amikor nincs köd, most viszont olyannak adta magát az Apáthy-szikla, mint soha életemben, egészen misztikus fényekben mutatta magát és látképét. Hálás voltam a ködnek ezért. A szikla félszigetszerű kiszögellésétől távozva kifele, olvashatunk a tanösvény tábláin a terület geológiájáról, és megtudhatjuk mi köze a török hódoltsághoz és Mátyás királyhoz. Leülhetünk arra a padra, ami előtt gyerekkoromban semmi növény nem állította meg a tekintetünk, most viszont csak egy keskeny sávban lehet kilátni.

Apáthy-sziklától a Balogh Ádám-sziklán és a Ferenc-hegyi erdőn át a József-hegyi kilátóig

Az Apáthy-sziklától hosszabb séta következik a budai utcákon, a Nagybányai útról és Vöröstorony utcáról a Kapy úton átkelve a Bimbó úton eljutunk a Balogh Ádám utcáig, ahol bevetjük magunkat a szigetszerűen elhelyezkedő Balogh Ádám-sziklához (zöld háromszög jelzésen). Ez egy pici kis erdős rész, sziklákkal (na ná, ha már ez a neve). Kevés hajléktalan mondhatja el magáról, hogy a Rózsadombon lakik, nos, itt az egyik amolyan barlanglakásban tűzrakóhellyel lakik valaki, aki a lépcsőre még egy óriás méretű hőmérőt is kihelyezett, ami nekem nagyon tetszett. Itt pillanatok alatt kijutottunk ismét az aszfaltos útra, házak közé, majd nem sok idővel rá, a Zuhany utcánál ismét egy kis erdei részhez vetődhetünk be a zöld háromszög jelzést követve a Ferenc-hegy kis erdei oázisába, ahol felnőtteknek sporteszközök, gyerekeknek az Érzékek ösvénye ad változatosságot.
Innen is hamar távozunk, újabb hosszabb séta (zöld háromszög jelzésen) házak között, Komlós Juci köz mellett, míg nem elmegyünk a különleges József-hegyi-barlang bejárata mellett (csak engedéllyel látogatható), és onnan már látóterünkbe is kerül a József-hegyi kilátó kis kör alakú kilátója, ami városi kilátást nyújt (amikor épp nem a köd helyettesíti).

A József-hegyi kilátótól a Frankel Leó utcáig (Komjádi uszodához)

Itt a József-hegyi kilátónál gyakorlatilag végett is ér a túra, mert innen már csak annyi a feladat, hogy visszajussunk a villamoshoz, közben nézegethetjük a házakat, záróakkordként lesétálunk a hangulatos, romantikus Józsefhegyi-lépcsőn. Lejutva a Frankel Leó útra már jól eső érzés felszállni a fűtött járműre a novemberi télben. Hazafele lehet számolgatni, valójában hogy is volt ez, hány kilátót is láttam?

Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)