Tanácstalan vagy. Nem tudod mit tegyél. Jobbra vagy balra, vagy egyenesen? Egyszer egyiket gondolod, aztán az ellenkezőjét. Úgy érzed egyedül vagy, s közben kéretlenül, sokan javasolnak mindenfélét. A zűrzavar csak nőni látszik a fejedben. Ezzel együtt a zaj is egyre nagyobb a fejedben, ami csak úgy zúg. Ilyen belső zajban nem is csoda, ha nem hallod meg azt a tanácsot, ami az egyetlen jó, ami a Tied. A saját hangodat nem hallod meg, ami a bensődből vezérel.
Mert ehhez csend kell.
Ki kell zárni mindenki mást, aki nem Te vagy, s csendet teremteni belül. Akkor meghallod majd, hogy a bensődben, ajaj, nem is csak egy hang van, hanem kettő. Persze csak akkor, amikor kételkedsz, tanakodsz mit is kéne tenned.
Van egy hangos hang, ami érvel, magyaráz, azt mondja, azért tedd ezt és ezt, MERT…. Bizony nagyon meggyőző és még hangos is.
Mellette van egy másik hang, ami szinte suttog, nem érvel, nem magyaráz, csak halkan s röviden mond valamit, s ha kérdeznéd őt, de miért kéne azt tenned, amit ő súg, akkor annyi lenne a felelet, hogy csak (ahogy a szeretetnek sincsenek érvei, az is „csak úgy”).
Kell a csend, hogy meghalld ezt a suttogást. Fontos, hogy meghalld. Mert ez a kicsi, érvek nélküli, pici hang az útmutatás, ezt érdemes csak követni, arra van az utad.
„Az én vezérem bensőmből vezérel!” (József Attila)
