Egész életünk folyamatos transzformáció. Kisgyerekből fiatalok leszünk, aztán öregek, s ezek mind mi vagyunk, és mégse. Átalakultunk, kicsit elpihegünk, beleringatjuk magunkat az illúzióba, hogy ez vagyok én, és máris átváltozunk valami mássá, aki megint én vagyok, és mégsem, és mégis. Perctündérek vagyunk, ez az élet misztikuma: mindig más és más pillangóként bújunk ki önmagunk bábjából…
„Pont erre van most szükségem” – mondta a hölgy, szinte magában és magának beszélve. A külvilág csak díszlet volt a színes belső világa számára, ahol a figyelmét tartotta, és most kikémlelve onnan, beemelte a világába a könyvet, a könyvem. Kezébe vette és fontolgatás, méricskélés nélkül döntött, majd felém nyújtotta, hogy dedikáljam neki. A megtiszteltetés enyém…
Szeretnék mákgubóvá változni, igazán kecsegtető kilátás. Azt hiszem, az is leszek. Az átváltozás mezején jártam, s reményt kaptam. A lét misztikumát hordozza a mákvirág, a mákgubó. Amikor virágzik, lágy szirmai együtt mozdulnak a széllel, lila virágával teljes pompájában csábító szirén, a bujaság esszenciája. Ez a mi ifjúkorunk. Aztán elhullajtja nagy csészeleveleit, majd ifjúsága utolsó darabkáit…
Tudjátok, miért nem kell a természetben művészkednünk? Mert a természet maga művészet. Hisz ki tud gyönyörűbb színpompás madarat alkotni, vagy különleges virágokat, és sorolhatnánk, hogy a természetben minden milyen tökéletes, nincs művészi alkotás, ami a nyomába léphetne. Csak megkísérelheti. Ezért félreértés kőbabákat építeni a természetben, mintha művészek lennénk. A kőbaba eredetileg útjelző volt, egy…
Ki van kint és ki van bent („ki a bohóc én vagy te”)? Kizárva vagyok vagy bezárva? Már a túra első órájában ez a gondolat foglalkoztatott, ahogy haladtam egy szűk „folyosón”, amit kötelek határoltak jobbról is, balról is. Meg kellett állnom, és szertenézni, hogy akkor most hogy is van ez…egészen szürreális, állok az erdőben és…
25,3 km 2020. október 23-24. Mátraverebély – Galyatető 2020. október 23. Ez a szakasz számunkra nyúlt, mint a rétestészta, mert egy nap alatt terveztük végigjárni, de kifogott rajtunk, így két nap lett belőle. Belefutottunk az estébe, s ha tovább folytatjuk, akkor az éjjelt az erdőben töltjük, így beláttuk, hogy haza kell kúsznunk lógó nyelvvel. No…
Hogy nem jutottam el az Olajfák hegyére? Egyik jeruzsálemi napomon nekiindultam, hogy felmegyek az Olajfák hegyére. A városfal oldalában sétáltam lefele a kietlen és a szememnek is tágas térben. A fal egyik részén kis boltíves bemélyedésben egy nagyobb – huszonéves forma – és egy kisebb – tizenéves forma – fiú összesustorogtak, ahogy elhaladtam mellettük.…
Sehol a világon nem történnek olyan különös dolgok, mint Izraelben. Az a hely, mintha varázsporral lenne behintve. Tán be is van. Biztos vagyok benne, hogy azért, mert Izrael egy szakrális tér. Annak a különféle vallású embernek a hite minden utcaszegletet, fűszálat, madárfüttyöt, sóhajt csordultig teleimádkozta. 1998-ban jártam ott, még fenekemen a tojáshéjjal, életem három (csak…
12km 2020. Október 10. Láttam egy fotót a Dunáról, ami az adott pontról szerintem teljesen úgy néz ki, mint a rántott halszelet a két ágával, na mondom, ebből a szögből még nem láttam a Dunát, nézzük hát meg! Az Esztergom közelében található Búbánatvölgynél találjuk ezt a kilátópontot. Ha már arra jártunk, akkor egy körtúra keretében…
Amikor nem sír már benned semmi a megbocsátásért kiáltó személlyel kapcsolatban. Amikor nincs benned indulat, se fájdalom, se remény vagy bizakodás, se kritika, se elvárás. Kiüresedett az az érzés, ami korábban sok érzelmet szült. Észrevétlenül felkerült a polcra, a többi közé. Amikor a nemrég még megbocsátást kívánó témára gondolsz, akkor pont úgy jut eszedbe, mint…
A honlap sütiket használ Részletek
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.