Tudjátok, miért nem kell a természetben művészkednünk? Mert a természet maga művészet. Hisz ki tud gyönyörűbb színpompás madarat alkotni, vagy különleges virágokat, és sorolhatnánk, hogy a természetben minden milyen tökéletes, nincs művészi alkotás, ami a nyomába léphetne. Csak megkísérelheti. Ezért félreértés kőbabákat építeni a természetben, mintha művészek lennénk.
A kőbaba eredetileg útjelző volt, egy régi időben, de ma, amikor útjelző táblákkal tájékozódunk, akkor a kőbabák okukat vesztették.
Olyan sokszor majmolja egyik ember a másikat, mert ő épít ilyet, hát akkor én is, milyen kis helyes torony.
De nem!
Gondolkodjunk, mielőtt azt tesszük, amit már mások tesznek.
Gondolkodjunk, hogy azok a kövek miért vannak ott és kinek vannak ott? Az elhullott faág miért jó, ha ott marad a földön? Ugyanazért, amiért a kövek. Ezek a kövek rengetek kis állatkának az élőhelye, menedéke, vagy védelme naptól, esőtől. Mit szólnál ahhoz, ha valaki, egy óriás fogná a házad és arrébb vinné picit és rárakná egy másik házra, másnap jönnél haza a munkából, és hó-hahó, csak nézel szerteszét, hogy hol a lakóhelyem? Te se örülnél, feltételezem. Hát a kis erdei élőlények se örülnek.
Ha alkotni akarsz, akkor ne kőbaba építéssel tedd, hisz annyi más módja van. Ha pedig nyomott akarsz hagyni, akkor se ezt válaszd, se a fába vésést. Legyen elég, ha a természet Te benned hagy nyomott, ha bensődben hazaviszel egy kis erdei levegőt, kitisztult gondolatokat, kitágult lelket.
Nemrég a Megyer-hegyi tengerszem feletti Megyer-hegyi kilátó alatt láttam egy ilyen már-már kőbaba kiállítást, ami nagyon félrevezető, és arra buzdít, még építs oda újabb kis kőbabát, mintha az szobor lenne. Pedig az erdő nem múzeum és a kövek nem szobrok alapanyagai, és az erdő csak akképp játszóház, hogy mindent úgy hagyunk benne, ahogy volt, mielőtt odamentünk.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)