A sakkjáték bástya figurája jut mindig eszembe erről a kilátóról, aminek pont a közepén fut az Osztrák-magyar határ. Az osztrák oldalról, azaz fentről (Passhöhe) gyorsabb és könnyebb megközelíteni. Ekkor utunk a 2 km hosszú Kőzet tanösvényen vezet, amiről már írtam egyik kék túrás beszámolómban, s amely szép úton számtalan kőzetet is megismerhetünk. Galéria képek…
A férfi nem sír, a kisfiú sem sír. „Nem vagy te anyámasszony katonája”. Egyébként is „katonadolog”, bármi is történik azzal a férfivel. A férfi nem sír, mert „nem vagy te kislány”. Főleg nem pityereg a férfi. „Meg ne lássam, hogy sírsz!”. Dehogynem. A Férfinek potyognak a könnyei, a Férfi bömböl, a Férfiből gejzírként tör ki…
Akik hozzám hasonlóan rajonganak a világítótornyokért, azok átérzik, hogy egy világítótorony minipark maga a kánaán. Amikor felfedeztem, hogy a lengyel tengerparton van egy ilyen, az mindent eldöntött, többé kétség nem fért hozzá, hogy Niechorze [ejtsd: Nyehorzse] lesz az a lengyel tengerparti város, amit meglátogatunk. A világítótornyokat egyenként helyezték el, mintha mindegyik egy-egy szigeten lenne.…
2018. augusztus 31. – szeptember 3. Próbálom megragadni Wroclaw városát, de nem tudom elkapni a grabancát. Valahogy olyan, mint az a csokis bonbon doboz, amiben mindenféle csoki van, s mindegyik jó, mégse érzed mi is a közös bennük. Bevallom, elsőre nem ragadott magával a város, nem éreztem a szívdobbanást, csak úgy objektíve szép volt, kedves.…
Elérhetetlen szerelem. Lehet csodálni, de nem kapod meg, nem adja oda magát. Nem húz magához. Északi, hideg szépség. Vonz, ámulatba ejt, de nem lesz a Tied. A Balti-tenger távolságot tart. Mindeközben megigéz. Külön bejegyzést akartam szentelni a Balti-tengernek, mert annyira más és különös, és olyan sokféle, és érzem, hogy épp csak kezdtem megismerni. Az ismerkedést…
Este láttam először, és nagyon meg voltam elégedve választásommal, hogy sok lengyel tengerparti városka közül épp erre esett a választásom. Mégpedig főleg azért, mert ennek nem csak tornya van, hanem hozzá kapcsolódó házikója is. Másnap reggel nyitás előtt ismét odamentünk, még borús volt az idő, de nem esett az eső. Ahogy említettem, különösen szeretem a…
2018. augusztus 30. Ezt vártam a legjobban utunk során, hogy ide megérkezzünk. Mindenképpen szerettem volna megnézni egy igazi kicsi lengyel tengerparti városkát, ami nincs a figyelem kereszttüzében, mégis igencsak figyelemre méltó. Hát Niechorze (Ejtsd: Nyehorzse) épp ilyen. A sok tengerparti városka közül mégis azért esett erre a választásom, mert nem csak hogy világítótornya van, nem…
Nyűg az ajándékozás? Túl akarsz lenni rajta? Fikarcnyi kis ötleted sincs, hogy kinek mit vegyél, s az idő egyre szorít, szinte satupadon érzed magad? Ej-ej! A kirakatok csak növelik bizonytalanságod, s egyre félszegebben sétálsz leszegett fejjel. Nincs segítség. S mégis van. Egész közel. Körül se kell nézned, mert benned lakozik. Ha a szívedben él az,…
2018. augusztus 28. A Gdansk–Gdynia–Sopot triumvirátus tagjaként figyeltem fel a városra. Gdanskban megszállva egy napot szántunk arra, hogy kirándulunk Sopotba, s talán Gdyniába, s még a Hel-félszigetre is elruccanunk. Ez merész elgondolás volt. Nagyon kellett volna rohanni, hogy mindez beleférjen. Annak meg ugyan mi értelme lenne? Sopot volt a biztos pont, Gdyniát akartam kihagyni, mert…
Sopotban a világítótorony belesimul a belvárosba és a móló környezetébe. Az ember el se hiszi, hogy ez a világítótorony. A világítótoronyba fel lehet mászni, s kilátást nyújt a tengerre, a városra. A belépőjegyet rendhagyó módon egy képeslapboltban lehet megvenni, s onnan is lehet felmenni a toronyba.
A honlap sütiket használ Részletek
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.