
Kilátás Key West világítótornyából.
Key West az Egyesült Államok legdélebbi városa, de számomra a legelbűvölőbb városa. Elfogult vagyok. Hát persze. De hát mi más lehetnék?! Amikor felfoghatatlan, hogy élnek emberek ezen a településen, ami olyan, mintha egy mesébe csöppennénk. Annyira valószerűtlen. Itt az ember Alíz csodaországban! Mini kis elektromos autókkal száguldozhatunk. Tiszta vidámparki dodzsem-érzés. Itt csak vidám lehetsz.

A kis elektromos autók, amikkel közlekedhet a turista Key Westen.
Nem csoda, hogy vonzza a művészeket, hisz minden épület, szeglet szép. Érzed, hogy fontos: ahova nézünk, amit érzünk, minden szép legyen és egyedi. Mert az emberi létezésünk szépsége pont olyan, mint a természet szépsége, s mindez természetes. Ahogy az is, hogy mindnyájan egyformán színesek vagyunk és nagyszerűek. Szinte lüktet a levegőben az ötletesség, a kreativitás, a létezés elevensége. Az utcákat se hagyományosan jelzik, hanem oszlopokra róják a betűket, és mindenkinek egyértelmű.

Az „utcatáblák” ilyen egyszerűek.
Tudjuk, hogy az Egyesült Államokban vagyunk, de nem érezzük, olyan, mintha egy európai mediterrán helyen lennénk, a kommunikáció is olyan, a szemedbe néznek, szóval tartanak, a hippis-feeling… talán csak arról jut eszünkbe, hogy ja, ez Amerika. Olyan régi épületek vannak, nem csak mutatóban, hanem sorra, amit nem is hinnénk, hogy az Államokban találunk, XIX. századi épületek.
Még világítótorony is.

A világítótorony, ahogy kilátszik a trópusi növények közül (Hemingway házából, aki egykor a szigeten élt).
A világítótoronynak – trópusi környezetének köszönhetően – viharvert a története. Az eredeti torony 1825-ben készült el, 20 méter magas volt. A világítótorony második őre egy hölgy volt, Barbara, mégpedig 32 éven át. Hogy lehetséges ez a XIX. század közepén? Elárulom, a világítótorony első őre Barbara férje volt, s ő, mint özvegy átvette férje feladatát.

A világítótorony bejárata a sűrűn csavarodó csigalépcsőjével.
1846-ban egy hurrikán lerombolta a tornyot, de 2 év múlva már az Egyesült Államok kormánya felépített egy újat, ami 15 méter magas volt. Különösen fontos szerepe volt ennek a világítótoronynak, mert akkoriban, modern radar nélkül ez volt az egyetlen figyelmeztető segítség a Key West partjainál hajózóknak.

A világítótorony történetét dióhéjban elmesélő tábla a bejáratnál.
A buja növényzet mit se törődött a világítótoronnyal, és lassan a fejére nőtt, így meg kellett emelni a világítótornyot, 1894-ben már elérte a 30 méteres magasságot a tengerszint feletti fénye. Később bevezették az elektromos áramot.

A világítótorony egykori lámpái a múzeumban.
A Key West világítótorony 1969-ig működött, amikor az Egyesült Államok parti őrsége elavultnak nyilvánította, és deaktiválta. Később, 1972-ben nyitották meg a nagyközönség számára.
A világítótorony megtekintéséhez kapcsolódik a világítótornyot, valamint az őrének és családjának életét bemutató múzeum.

Ha a 88 lépcsőfokot leküzdve felérünk a torony tetejére, akkor ilyen kilátásban lehet részünk. Távolban egy hatalmas hajó, ami magasabbnak tetszik a város házainál. Látni lehet, hogy rendhagyó módon a világítótorony nem közvetlenül a vízpartra épült. Tériszonyosok készüljenek fel, hogy nagyon keskeny az a perem, ahol sétálhat a torony „teraszán”, aminek korlátja lazán rácsos.

A világítótorony őrének háza, ma múzeum, az egykor őt élők életét bemutatva.

A világítótorony őr családjának otthona korhű bútorokkal, ruhával, alakjukat megidézve visszacsöppenünk a XIX. századba.

Egy ilyen lámpakapcsolót szívesen használnék a saját otthonomban.

A sziget világítótornya az utca felől.
Key West nem csupán egy sziget és város egyszerre, hanem egy külön világ, ami semmivel se hasonlítható össze.
Galériaképek itt: