12km
2020. Október 10.
Kilátás a Sas-hegyről (Rántott halszelet, nem? Vagy hangvilla?)
Láttam egy fotót a Dunáról, ami az adott pontról szerintem teljesen úgy néz ki, mint a rántott halszelet a két ágával, na mondom, ebből a szögből még nem láttam a Dunát, nézzük hát meg!
Az Esztergom közelében található Búbánatvölgynél találjuk ezt a kilátópontot. Ha már arra jártunk, akkor egy körtúra keretében tettük ezt, ami közepes nehézségű és hosszúságú és csupán néhány csomóponttal rendelkezik.
Esztergomnál a Fárikúti útnál érdemes kezdeni az utat (mi ide kis erdei sétával jutottunk), ahol rögtön ott találjuk magunkat a Halastó mellett, ami igazából több kisebb, nagyobb tavacskából áll, amelyek közt vannak, amik összefüggő tavak. Mindegyik partján padok, ahol lehet üldögélni, de elég hamar egy játszótér is feltűnik, hogy rögtön egy kis gyerekfárasztással lehessen kezdeni a túrát vagy sétát a kisgyerekes családoknak.
Itt tavak tavakat követnek, nem sok sétával már el is érünk a Kerek-tóhoz, ami már komoly horgász-tó, körötte sok-sok horgásszal, büfével. Egy vadregényes, romantikus kis hely.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
A Halastó.
A Halastó kiterjedt további részeivel, és a mellette található játszótér.
A Halastó vége vagy eleje.
A Kerek-tó.
A Kerek-tó cuki padjával csüngő, lógó fáival.
A Kerek-tó, túloldalt a csábító büfé.
A Majális-forrás, és a hozzá vezető út.
Kilátás a Róka-sziklától, lent a mező, amin áthaladtunk, hogy feljussunk, és a Kerek-tó, aminek a partján nemrég sétáltunk.
Mi szépen végig sétáltunk a tó egyik partján, s az árnyas fák közül egyszer csak mezőre jutunk, ami dombokkal kecsegtetett a távolban. Majd be is érünk az erdőbe. Következő nevezetesség a Majális-forrás volt. Aztán az egyébként nem nehéz terepen fokozatosan mentünk felfele, mígnem felértünk egy helyre, ami messziről nem mutatta szikla voltát, még közelről se igen, de mi tudtuk (hisz minek lenne térképünk ugye), hogy ez a Róka-szikla. Innen a fák ágai közül kukucskálva települést láttunk, némi kilátás volt kicsit a Dunára, s a legizgibb az volt, hogy hohó, felfedeztük, ott van, nini, a Kerek-tó, aminek nemrég még a partján voltunk, most meg fentről skubizzuk.
Innen csak kicsit menünk arrébb, és ki tudtunk bukkanni egy másik részhez, ahol szintén volt kilátás, de ott több dombra, s távol megcsillant a Duna is.
A Róka-szikla vonzáskörzetében a térkép által csak így nevezett pont: Szép kilátás. A távolban ott bújik meg a sarokban a Duna.
Visszakanyarodtunk, átmentünk az erdőben egy másik részhez, felmentünk magasra, és kibukkant a Duna. Ez lenne hát a Sas-hegy, gondoltam, mert ebben is csak a térkép erősített meg semmi egyéb tábla vagy efféle.
Ahogy ereszkedtünk, úgy látszódott egyre több a Dunából és a Dunapartból is. Hohó, hát ez az, ez az, amiért jöttem, de még nem mutatja azt a bizonyos fotón látott alakját! Ja, hát mert ahhoz még lejjebb kellett menni. Mentünk is szépen, és egyre jobban látszódott a Duna amolyan hangvillás alakja. Jól van, küldetés teljesítve.
No de, ha ez nem lett volna elég, akkor egy kis mászással ezt még felülmúltuk, és a Hideglelős keresztnél lehuppantunk a sziklára, ahonnan körbe-körbe tekintve a Dunakanyar egyedi panorámáját csodálhattuk dombokkal övezve. A Duna itteni mókás formáján kívül a legjobban az onnan is jól látszó homokzátonyok tetszettek. Itt érdemes mély lélegzeteket venni és csak ülni és nézni és lenni.
A szélfútta sziklától már nem sok volt hátra a túra végéig, innen lefele gyalogolva még ránk sötétedve megnéztük a Dédai-tavat, ami elég különös képződmény volt, kiszáradó tó, ahonnan a víz egyre visszavonja magát.
Jó kis könnyű túra volt, ahol finoman adagolva, de volt azért tó is, szikla is, kilátás is, és közben nem kellett megszakadni.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
Rákanyarodtunk a Sas-hegyre.
Kilátás a Sas-hegyről a Dunakanyarra.
Hideglelős-kereszt.
Kilátás a Dunára a Hideglelős-kereszttől.
A Dédai-tónál.
