Rejtegeted a sötétséged, látni se akarod lényed borús részeit, mert tudni se akarsz róluk. Nem, nem. Az nem én vagyok, az csak az árnyékom. A nem-szeretem részeidet tolod el magadtól. Hátha akkor le tudod magadról választani, s végre megszabadulsz tőlük. Pedig magadhoz kéne ölelned, hisz az árnyékod pont olyan szép, mint Te magad, aki e különleges árnyékot adod.
Ugye, hogy szép az árnyékunk?
