„Milyen bájos is a növekedő dolgok csendje” („How lovely is the silence of Growing things”) – állított meg egy kis kerti dekoráció, amely a növények közt hívta fel magára a figyelmet.
Decemberben, amikor ideje van több időt odabent tölteni, a lelkünk tereiben, s ott növekedni, akkor nagyon időszerű ez a mondat, és nagyon sok jelentésű. Bennem elsőre a CSEND húrját pendítette meg, hogy milyen fontos és értékes a csend, avagy a láthatatlan. Az a csend, amikor nem látjuk még, hogy odabent a kis mag miként növekszik, hogy majd kidugva fejét szárrá serkenjen. Még nem tudjuk, ő már ott van a csendben, a láthatatlanban, s közben növekszik, ez az a csend, ami annyira varázslatos.
