2020. március 14.
Kilátók, forrás tavacskával, patak, barlang és sziklák, ezekre számíthatsz, ha követed e túra útvonalát. A Bakonyban járunk, így van azért némi szintemelkedés, szuszogás, s ha végigmész, akkor benne lesz a lábadban 20 km (de meg lehet szakítani több helyen is).
Geoládász esemény „vitt” erre a helyre.
A Veszprém közelében lévő Hárskútról indultunk, ami a Dunántúl legmagasabban fekvő települése, ha minden igaz. Nem kellett sokat sétálni, hogy máris egy nevezetességhez érjünk, a Hárskút falu szélén fekvő Esztergáli-forráshoz. Itt volt egy kis tó, apró híddal, a tóba lépcsősen kialakított vályúsoron keresztül folyt a víz a mini tóba. A hab a tortán az esőbeálló és a tűzrakóhely volt. Kedves kis hely.
Az aranyos kitérő után hegynek fel mentünk tovább, visszatekintve egyre tágabb panoráma tárult elénk. Ahonnan aztán erdőbe bújtunk, majd lemásztunk egy sziklás részhez, a Borzás-hegyi barlanghoz. Ami valójában egy hasadék, ami mellett simán elmehet a sietős túrázó. Érdekes sziklás fal rejtőzik a fák közt, amit erősen lejtős úton lehet megközelíteni. Tovább az erdőben, fel, fel, amiben az az egyedüli biztató, hogyha sokáig felfele megy az ember, akkor magaslatra ér, ami sokszor azzal jár, hogy lesz ott egy kilátó. Mint most is. Ekkor elértük a nap legnagyobb nevezetességét a Vitéz Bertalan Árpád kilátót (Papodon található, 2013-ban épült), ami a Bakony második legmagasabb pontján található, így kilátást nyújt a Bakony hegyeire s a Balatonra is. Innen még sokat kellett kolbászolni a gyakran eseménytelen, ritkán valami meglepő fordulattal érdekességet rejtő tájon, míg Eplénybe jutottunk. Korábban itt még sose voltam, pedig hát nagy hazai síparadicsom. Nem így képzeltem el, valami nagyvilágiságot kapcsoltam hozzá, ahogy a menő helyen síelnek a menő síelők, és az egész olyan nagyszabású. De most nem volt tél, így nyilván a síelős hangulatot nem tudta hozni, de akkor is ez egy kis falu, egyszerű. Érdemes volt felmenni az Ámos-hegyi kilátóhoz, mert ott lehetett látni a sífelvonókat is, a síelés téli helyszínét, a maga fakó voltában így tavasz elején, amikor már és még senki se használja, és madár se jár arra…vagyis madár még csak-csak. A 2003-ban épült kilátóra viszont felmásztunk, ahonnan szintén volt kilátás a Balatonra a környező dombokra, településekre.
Télen, hóval fedetten talán izgibb, megnyerőbb arcát mutatta volna, de így se volt rossz.
Akinek még belefér az idejébe, ellátogathat Lókútra vagy Veszprémbe.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)