2019. szeptember 13.
Híd – Glavni most (Öreghíd) – a Dráván át, Mariborban.
Szlovénia-rajongóként a tengerparti célpontokhoz jó állomáshelynek gondoltam Maribort, ami igazán ideális közelségben van Budapesthez (400 kilométerre), s a sok útleírásból egy kedves kisvárosnak képzeltem, ahol romantikusan lehet andalogni. Ez igaz is. A szikár igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy én olyan helyekre szeretek menni, s azok okoznak maradandó élményt, amik megérintik a szívem, Maribor nem volt ilyen – nagyjából és egészében –, legfeljebb bizonyos részeiben. Olyan volt, mint egy jól megcsinált színdarab, minden a helyén, de semmi extra, vagy plusz. Nekem. De ez egy szubjektív írás, amiből nem fognak elmaradni az objektív tények, hisz én is csak azok nyomában kerestem benne azt, ami mégis meg tud érinteni, mert azért volt olyan.
Mindenképpen a város előnyére válik, hogy gyalog prímán bejárható, van egy folyója, s rajta átívelő hídjai, könnyen megmászható dombjai, remek kilátással. No és kényelmes, egy nap alatt gyalog minden fontos részét meg tudjuk nézni.
Reggel mi szinte rögtön a Dráva partján találtuk magunkat, átsétáltunk a hídon, s a túlparton máris a rózsaszín kis házacskáknál találtuk magunkat a Fő téren, a belvárosban. Itt abba a régi közép-európai hangulatba csöppentünk, amire számítottam a 2012-es Európa kulturális fővárosában. Kis sétával az Óratoronynál (Stolna župnija Maribor, Slomškov trg 20) álltunk (nyitva tartás: péntektől szombatig: 10:00-14:00, 16:00-19:00, belépődíj: adomány).
Ehhez a látványossághoz kell egy kis erőnlét, sok-sok lépcsőt kell megmászni, már a legelején felnéztem, hogy hol a vége, és hát… neki kellett veselkednem. De érdemes volt, és nem csak a kilátás miatt, hanem a fent berendezett kis múzeum miatt is. Ugyanis, én még nem láttam ilyet, hogy egy óratoronyban laktak, de ezt itt megmutatták az óratorony őrének otthonával, a régi óratorony szerkezettel. Ez cuki volt. A kilátásban nekem az volt az érdekes, hogy láthattuk a két következő napi célpontunkat, a domb tetején a kálváriát és a Piramidát. Ebből a nézőpontból távolinak tűnt, de a helyszínen már sokkal leküzdhetőbb volt a távolság. Ja, és míg mentünk fel az óratorony testében, faltuk apránként a lépcsőket (állítólag 162 db), amikor egy pihenőben az óratorony jelenlegi masinájához értünk, akkor egy hatalmas haragkongatás ijesztett meg, erre azért jó előre felkészülni, gyenge idegzetűeknek mindenképp, mert elég testes és átható a hangja.
Utána megnéztük a maribori székesegyházat, ami egy szép gótikus épület. A város monarchia idejét magán viselő épületei közt átsétáltunk a Ferences templomhoz, ami még sokkal de sokkal szebb volt, mint a székesegyház. Minden részletében csodálatos ez a templom. Kívülről egész más, mint belülről. Kívülről keménységet, erőt sejtet, a malborki várra emlékeztető vörös téglás épület, de belülről nagyon sokszínű, szó szerint és átvitt értelemben is. Bárhova néztem, megdobbant a szívem, itt el is időztünk jócskán. S ha maga a templom nem lett volna elég, akkor észrevettük, hogy szabadon át lehet menni a benti részbe, ahol egy belső kert is volt (a folyosón, kerengő egyik részén még mosdót is találhat az utazó). Ha valamiért, ezért a templomért érdemes volt elmennem Mariborba.
Utána visszamentünk a partra, s megkerestük a város leghíresebb nevezetességét, a világ legöregebb élő szőlőtőkéjét (Stara trta), ami ha hihetünk az infóknak, akkor 400 éves, s évi 60 liter bort hoz. Itt (Vojashnishka ulica 8., nyitva: vasárnaptól szombatig: 9:00 – 18:00) található Európa egyik legöregebb boros pincéje (belépés ingyenes), a bor szerelmeseinek ez egy egész biztos különleges hely.
A város sztárhelyszíne igazán romantikus helyen fekszik, a Dráva partján, közel a központhoz, alkalmas egy kis gondtalan sétához, amit megerősít az ember méretű szív alakú szerelmes lakatok tartója. Eközben elhaladunk a körformájú régi bírósági torony mellett, s a városi park felé indulunk, elhagyva a belváros olyan népszerű terepét.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
A Dráva Mariborban, s a Rotovski trg óvárosi házai.
A Ferences templom (Franciskanska cerkev) kint és bent.
A maribori székesegyház gótikus formái.
Az Óratorony (Stolna župnija) kívülről, belülről, s a kilátás a tornyából, a domb két kis csücskében a Piramida és a kálvária látszik.
A világ legöregebb szőlőtőkéjének hírében álló Stara trta, körülötte a tér, mellette a Dráva-part, egy kis szerelmi lakatos szívek, s a bírósági torony kör alakú épülete.
Grajski trg (fent), Trg Svobode (balra középen), s egy míves csatornafedő, valamint egy emléktábla a Grajski tér falán, felette egy utcai lámpa: annak emlékére, hogy az első elektromos lámpa 1883. április 4-e óta világít Szlovéniában, Mariborban.
Elmentünk hát a Mestni parkhoz (városi park), ahova kicsit bekukkantottunk, de valójában azért jöttünk ide, mert innen lehet felmenni a dombra, a kálváriához és a Piramidhoz. Eleinte autóút mellett hagyományos járdán haladtunk, majd balra be a fák közé, s onnan erdei úton kezdetét veszi a kirándulás a városban. Két lépcsős volt a cél elérése, mert ahogy kiértünk az erdőből, először egy szép kilátáshoz értünk, s utána a szőlőtőkék oldalában (követve a jeleket, a kiírásokat) értük el a kálváriát. Ami nagyon rendhagyó kálvária volt, ugyanis a kálvária keresztjei nem magukban álltak, hanem a kápolna falának magasára kellett emelni tekintetünk, hogy észrevegyük. Nagyon különleges.
Lejöttünk a dombról, hogy zöldellő lankákon keresztül ismét erdei úton felmenjünk a másik kilátóhoz, a Piramidhoz (Piramida, 386 m tengerszint feletti magasság). Ahol szintén állt egy kápolna, s talán innen még szebb volt a kilátás Mariborra. Érdemes ide feljönni.
Különös története van a hely nevének, ugyanis egykor e domb tetején egy kastély állt, ami viszontagságos fennállása alatt többször leégett, lerombolták, s végül az építőanyagai maradványaiból kőpiramis épült. Ez adta a hegy nevét: Piramida.
Innen lejutottunk egy meredek úton (aki ott jön fel, jó kondícióban kell lennie), lefele, s már ránk esteledett, amikor újra átmentünk a hídon a Maribor by night feelingben.
E ponton elárulom, hogy kicsit lódítottam, mert valójában két napot töltöttünk Mariborban, a plusz egy nap azonban nem a városban történt, hanem a város szélén, erdőkben, ahol geoládák után kutattunk biciklivel. Így láthattuk Maribor külső részeit, más, egyszerűbb hídjait, azt ahol a helyiek igazán lakhatnak, s erdőket.
A beszámolóm végén fontos megemlítenem, hogy Maribor nagyon alkalmas csillagtúra helyszínének, hisz közel van hozzá a Pohorje hegység, ami télen nevezetes síterep, máskor meg klassz kirándulóhely. De közel van a kedves kis Celje (60 km) is, vagy Ptuj (30 km), vagy Slovenska Bistrica (25 km). Egy igazán hosszúra nyúlt hosszú hétvégének ideális választása lehet ez a Magyarországhoz közeli békés kisváros.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
Mestni park, majd az onnan a hegytetőre vezető út végén a kálvária domb a kápolnával.
Piramida hegye a kilátással (előtte útközben a zöld mezők, erdő).
Glavni most (Öreghíd) este. Ivóvízcsapok számos helyen akadtak a városban, és sokszor magasabb s alacsonyabb méretben is, hisz a gyerekek is meg szoktak szomjazni.
Bicajos napunk pár képei, ilyen volt a város külső része s az erdő.
