2018. augusztus 31. – szeptember 3.
Az óváros főtere, a Rynek.
Próbálom megragadni Wroclaw városát, de nem tudom elkapni a grabancát. Valahogy olyan, mint az a csokis bonbon doboz, amiben mindenféle csoki van, s mindegyik jó, mégse érzed mi is a közös bennük.
Bevallom, elsőre nem ragadott magával a város, nem éreztem a szívdobbanást, csak úgy objektíve szép volt, kedves. Lassan, módszeresen hódított meg, mint egy kitartó udvarló. Feltétlen jó, hogy hagytam magam. Sok arcát kellett látnom, hogy megszeressem: a turistás belvárost, a bájos Ostrow Tumskit; a folyópartot a hajókkal, evezősökkel, fiatalokkal, parkokkal; a csendes, külsőbb részt; s az esti élénkség (este 9-kor járkálnak az emberek, mennek erre-arra), nagy élet, az esti fények.
Az óváros, s a főbb látványosságok
A Rynek, a város főtere sok-sok látványosságot nyújt egyszerre. Még a lábunk alatt is mozaik juttatja eszünkbe, hogy Wroclaw-ban vagyunk, s ott van a Városháza (bal alsó kép) is, ahol várostörténeti múzeum működik.
A Mostek Pokutnic egy olyan különleges gyaloghíd, ami fent van 45 méter magasban, (jobb felső képen látszik messziről, és a bal alsó képen közelről), a kilátás a hídon állva valójában nem különleges (bal felső kép). Nekem azért tetszik mégis ez a híd, mert egy templomból, a Marii Magdaleny-temlom souvenir boltjából kellett felmenni, és a torony „teste” váratlanul tágas volt, minden szinten volt akkora tér, hogy ott mini kiállítással mutassák be a hidat, a templomot, vagy csak egy padot helyezzenek el benne (jobb alsó kép).
Az Ossolineum egy rejtett szépsége Wroclaw-nak, amit én nehezen találtam meg, mert az utca felől csak egy átlagos ajtón át vezet be az út. Szeretetre méltó kertje anno a középkori kolostor kertje volt. Mi sem mutatja jobban, hogy érdemes felkeresni e helyet, mint az, hogy a helyiek itt pihennek, e csendes kertben.
A Japán kert már kicsit kijjebb esik a városközponttól. A park olyan, mint a mi Margit-szigetünk Japán kertje nagyban. Családi együttlét helyszíne ez, ahol csinosan, ünneplőbe öltözött emberek sétálnak, idősek, fiatalok, gyerekek. S ideális is családoknak, hisz egy óra alatt könnyedén megtekinthető a gyalogoshidakkal, pavilonokkal teli kert, amit Japánból érkezett kertészeti szakemberek segítségével állítottak helyre, aminek múltja a 18. századig nyúlik vissza.
A szökőkutak
A modern üveg és gránit alkotás a Zdrój szökőkút (Fontanna Zdrój, 1996) (fenti kép), ami a Ryneken (Fő téren) áll.
Szermierz (Kardforgató) (lenti kép) a város másik híres szökőkútja, avagy szobra.
A Mary Magdalene-templom előtt áll ez a joggal gyerekek kedvence szökőkút, a Fontanna Pilkarska, aminek négy sarka egy-egy focilabda.
A Multimédia szökőkútnak olyan híre van, hogy nagyon különleges, és amolyan kötelező látnivaló. Csak azt nem teszik hozzá, hogy ez inkább az esti órákra vonatkozik, akkor bizonyára izgalmas, látványos. de nappal… szinte érdektelen és unalmas, sokáig a szökőkút medencéje mozdulatlan, eseménytelen, ahol váratlanul egy másodpercre felszökik a víz, aztán el is tűnik. Nappal egy kihagyható program. De az őt körbe vevő növények alkotta folyosó szép, s a Japán kert bejárata is itt van.
A hidak
A Tumski híd (1888-1892) a Piaskowa szigetet és az Ostrów Tumskit köti össze. A híd és az Ostrów Tumski romantikus találkák kedvelt helyszíne.
Amerre megyünk, mindenfele hidak.
Az Odera folyó és partja
Wroclaw folyója ilyen barátságos, azonban ne idealizáljuk a várost, lám, itt is szemetelnek a parton, ahogy máshol, de futnak is, sétálnak is.
Az a számtalan vízi jármű, ami az Odera folyón megfordul! Van itt sétahajó, motorcsónak, kajak, s ki tudja még mi!
A legszebb épület a folyóparton.
Templomok
A Keresztelő Szent János-templom különféle korszakok építészeti stílusait ötvözi. Az Ostrów Tumski szívében található. S talán a város legszebb temploma, sőt, székesegyháza. Még a tornya is látogatható.
A Szent Erzsébet-templom (Kosciol sw Elzbiety) egy gótikus bazilika (14. századi).
A Szent Mária Magdolna-székesegyház (Katedra sw. Marii Magdaleny), amit
1330 és a 15. század közepe között emeltek.
Egy dominikánus-templom.
A Fehér Gólya Zsinagóga egy boltíves bejáraton át közelíthető meg egy udvaron át. Nem hivalkodik, belesimul az épületegyüttesbe. Ma sokféleképpen használják, úgy vallási célra, mind kulturális programra, s múzeumként, ami interaktív és nagyon sokszínű.
A város
Szobrokban nincs hiány Wroclaw-ban.
A Kristály Planéta (balra fent, 2012) című szobor közelében négy templom áll: egy katolikus, egy református, egy ortodox és egy zsidó, így elhelyezkedésével egy vallási egységet is szimbolizál. A Madarak – Artúr király lovagjai (bal oldali képek oszlopában a középső, 2013) szoborcsoportot a folyóparton helyezték el. A Jatki (balra az alsó) talán a legismertebb szoborcsoport, a vágásra szánt állatok tiszteletére készült. A lovag és a vándor (jobbra az alsó, 2007) egy áruház előtt található (természetesen egy törpe is elé állt). A lovag előtt lévő táblákból megtudhatjuk – három nyelven –, hogy az angol lovag a ládáján ül, s azt várja, ülj mellé, hogy elmesélhesse a történetét, s azt, hogy bár bejárta a fél világot, mégis nagyapja szavai csengenek vissza a fülébe: „Jobb otthon a köménymagos kenyér, mint máshol a sült csirke!”. A Maláj medve (felső sorban a középső kép, 1998) című szobor, ami a Városháza oldalában áll, eredetileg ivókút (a medve orrán át folyt a víz, elzárni a medve fülének csavarásával lehetett) volt a XX. század legelején, majd a II. világháború folyamán a náci hadsereg ezt a szobrot is beolvasztotta hadi alapanyagnak. 1998-ban készült el az a másolat, ami ma látható, s nagyon úgy fest, hogy pusztán szobor, de nem ivókút immár.
A Szék (jobbra fent a legszélső, 2011), amit a Wroclaw-i Kortárs Színház (Wrocławski Teatr Współczesny) közelébe helyeztek el, ahol Tadeusz Kantor – lengyel művész, aki egy személyben festő, művészeti és színházi szakíró, díszlettervező, a Konspirációs Színház létrehozója, happeningek rendezője, a Halálszínház megalkotója volt – is sokszor rendezett, s akinek tervei alapján is készült ez a hatalmas méretű szék. A szék, ami 9 méter magas, 8 tonna tömegű betonból készült.
Úgy érzem, nem lenne lengyel város Wroclaw, ha nem találnánk benne színes, egyedi tűzfalak festményeit. Sőt, itt még az egyik híd pillérére is odafestettek egy ugrani készülő fürdőruhás hölgyet.
Itt is van városi biciklihálózat (ha 20 percen belül visszaviszed, ingyen volt).
Egy geoláda vezetett minket a Magyar hősök emlékművéhez, amit az 1956-os magyar forradalom hőseinek emeltek. A lengyel, magyar, angol nyelvű felirat szövege: „Az 1956-os magyar / forradalom hőseinek / – az 50. évforduló / alkalmából / – Wroclaw város lakói / 2006. november”.
Az egyik legkedvesebb jelenet volt Wroclaw-ban a valódi lámpagyújtogató ember, aki korhű ruhában sétált Ostrów Tumski utcáján, s gyújtotta sorra az utcai lámpákat.
A törpék
Wroclaw egyik nagy-nagy híressége a törpék, akikbe lépten-nyomon belebotolhatunk. Persze, ha nem nézünk a lábunk elé, vagy nem elég nyitott szemmel sétálunk, akkor akár el is mehetünk mellettük. Ám, néha ekkor is feltűnnek, az őket fotózó turisták miatt. 2001 óta évről évre nő a számuk, több mint 396 db van már. A 20 és 80 centiméter közötti bronz szobrocskák általában egyedül bújnak meg valahol, vagy többedmagukban.
Én 50 db törpés szobrot találtam, ami 74 db törpével való találkozást jelentett. Be lehet zsongani a törpe kereséstől, szinte függővé lehet tőle válni: csak még egyet, csak egy utolsót…
Na de miért is van épp itt ennyi törpe?
Amikor a helyi földalatti szervezet, a „Narancs alternatíva” megalakult (1985), akkor ők a rendszer ellen uszító falfestményeket festettek szerte a városban. A rendőrök pedig szépen minden alkalommal lefestették ezeket a feliratokat. S akkor a „narancsosok” a lefestett helyekre törpéket festettek
Az első bronzból készült törpe szobor, a Papa (bal alsó kép), a törpék atyja, 2001-ben került a mozgalom tagjainak egykori gyülekezőhelyére. Akkora sikere volt a Papa törpének, hogy továbbiak követték. A legismertebb talán a Sziszifusz-törpék (2005) (középső sorban balra). De közismert Wroclovek is (felső sorban jobbra). Informatikusok pedig magukra ismerhetnek (alsó sorban jobbra) az egyik törpében. De egyik kedvencem az öniróniája miatt a turista törpe (középső sor jobbra), aki egy törpét fényképez.
De vannak itt a törpék közt művészek, tudósok, a hit embere, akár még női törpe is, ami ritka madár. A Van Gogh törpe (balra fent) ebben az évben készült.
No de a kedvencem a 21 fős szimfonikus zenekar! Egyszerre 21 törpe, ez maga volt a boldogság ne továbbja. A Nemzeti Zenei Fórum épületével ha szemben állsz, akkor a bal oldalán, a tér szélén lesz a törpe-zenekar.
Ezzel véget ért a 12 napos lengyel körút. Tömény volt, tele válogatott látnivalókkal, élményekkel. Fáradtan a hazafele úton mégis csak egy dolog járt az eszemben: a következő lengyel út.
Galériaképek itt:
Rynek színes házai.
Egy csalogató éttermi külső.
Az Ostrow Tumski a folyó felől.
Az Ostrow Tumski utcájának esti hangulata.
Járművek Wroclaw-ban.
Egy híd.
A körtúra előző részei:
Lódz – Lengyel kör 1.
Malbork – Lengyel kör 2.
Gdansk – Lengyel kör 3.
Sopot – Lengyel kör 4.
Gdynia – Lengyel kör 5.
Niechorze – Lengyel kör 6.
Ajánlott olvasmány a cikkhez:
Kis lengyel ez+az