A város, ahol az idegen lépten-nyomon szívélyes, segítőkész helyiekbe botlik, akik azt mondják magukról, hogy vendégszeretők, amit tapasztaltam is. A város, ahol a gyalogosnak nem az autósokra kell figyelnie, hanem a biciklistákra. A város, ahol nem csak Duna van, de Sugovica is. A város, ahol érdemes egy napot eltöltened, ha arra visz a jó sorsod, ez Baja.
Bajai életkép, ami nem egyedi, hanem általános: biciklik mindenfele.
Baja belvárosa
Tóth Kálmán tér, a bájos kis ízelítő Baja belvárosából.
A belvárosban minden pár lépésre van egymástól, szerintem még a part is elérhető egy hosszabb sétával. No de a helyiek biciklivel közlekednek, ahova csak lehet, ez rögtön feltűnik a városban járva.
Belvárosi sétámat a Tóth Kálmán téren kezdtem, ami később is megmaradt kedvenc bajai helyemnek. A tér, ami emberléptékűen kicsi, mégis tágas, elfér benne egy szökőkútféle, templom (Szent Péter és Szent Pál Plébániatemplom), régi épületek, és szocreálba hajló, ott felejtődött áruház.
Ha felmegyünk a téren lévő minipark szökőkút mellet, akkor máris a sétálóutcában (Eötvös utca ) találjuk magunkat, amiben egymást érik a fagyizók, étkezdék. Rövid utcácska, ami Baja fő-fő-fő teréhez visz, a Szentháromság térhez. Ami szép, de legfőképp hatalmas, rajta a Szentháromság-szoborral, egy igen népszerű szökőkúttal, ami váltogatja a figuráit, este a színeit is, ráadásul még zenél is este, a tér oldalában a Városháza (Grassalkovich-palota) gyönyörű épülete, turisztikai iroda is. Igazi centrum ez a tér, innen könnyen el lehet jutni a folyópartra, a vízi színpadhoz, a város többi nevezetességéhez, és a Türr István Múzeum is itt van a tér egyik sarkánál.
Iskolák előtt is zsúfolva állnak a biciklik, bárhova leteszik, amerre járnak, sokan le se láncolják, jó a közbiztonság. Azt mondják, csak a drágábbak vannak veszélyben. Egy bajai szerint azért járnak sokan biciklivel, mert nincs parkolóhely elég, de úgy láttam könnyen találni parkolóhelyet, ami még ingyenes is.
Tóth Kálmán tér a barokk Szent Péter és Szent Pál Plébániatemplommal, a Bácska áruház látszatra 40 évről itt felejtett épülete, ez mind ezen a szerethető terecskén.
Baja sétálóutcája, majd ahogy kiérünk a Szentháromság térre, a sarkon egy kis ábrázolás a tér épületeiről, és a Városháza (Grassalkovich-palota) feltűnően szép épülete.
Szentháromság tér a Városházával és az előtte lévő szökőkúttal nappal és este, amikor zenét követve jött elő, s bújt el a víz a szökőkútban, miközben hol kék, hol rózsaszín, vagy épp zöld színt öltött.
Türr István Múzeum
Valljuk be, városlátogatásoknak nem mindig elmaradhatatlan része a múzeumlátogatás, kiesik az időbeosztás szűrőjén, sokszor poros, uncsi időtöltésnek tűnhet. Nincs ez így a Türr István Múzeummal, ami egy olyan múzeum, ahol mindnyájan találhatunk magunknak valami érdekességet. Ott kezdődik, hogy amint belépünk a múzeumba, bárkivel találkozunk a múzeum dolgozói, munkatársai közül, mindenki, de tényleg mindenki olyan kedves, mintha a saját otthonában kalauzolna és büszkén mutat meg mindent, mert szeretnek itt dolgozni, és ezt érzi a látogató is, aki ettől máris úgy érzi magát, mintha nagymama füles foteljába süppedne. Ha megváltottuk a belépőjegyünk (800 Ft), akkor a látványraktárban a rengeteg láda, egykori használati eszköz és emlék közt szabadon bóklászhatunk, fényképezhetünk, senki se koslat utánunk. Ha itt végzünk, akkor viszont „kézen fog” a múzeum egyik dolgozója és onnantól alapos és érdekes idegenvezetéssel nézhetjük meg a múzeumot, s mesélnek el nekünk mindent, amit csak tudnak, szívesen válaszolnak kérdésekre. Az első teremben megismerjük az ott elhelyezett festményeket, majd játékra invitálnak, ahol népviseletek kartonlapjaival és egy fotó segítségével azokba a ruhákba „öltözünk”, amik hipp-hopp megérkeznek az e-mail fiókjainkba. Áthaladunk a nagy, modern, otthonos konyhán, ahol nem csak a múzeum dolgozói étkeznek, de a nagy asztaloknál itt tartanak múzeumi foglalkozásokat gyerekeknek. Innen belépünk az ’50-es éveket bemutató kiállításra, ahol magukért beszélő plakátok, tárgyak helyezkedtek el, de egy-egy tárgy azért különös sztorival bírt. Utána jött a számomra legérdekesebb terem, ahol főleg lőtáblák között sétáltunk. Én még sose láttam ilyet, nem is ismertem, hogy mi ez a szeglövés, és úgy érzem, nem csak az én hiányosságom ez, mert az országban igazán kevés múzeumban találkozhatunk ilyennel. Itt például. A szeglövés lényege, hogy a lőtábla közepében van egy szeg, s azt kell kilőni. tehát nem a lőtábla ripityára lukasztása a cél, ami lehetővé is teszi a lőtáblák díszítését, sőt, pikáns és vicces szövegekkel is feliratozzák őket. Például ilyen felirattal: „Hé te öreg, mit keresel oly nagy buzgalommal? Egy lövészt, ki lőni tud, de nemcsak szavakkal!”. Itt is játszhatunk, mert magunk is kipróbálhatjuk a szeglövést, teljesen biztonságosan, megtapasztalva a fegyver súlyát, amolyan számítógépes módon, de jól imitálva annak valódiságát (én pár lövésből máris elértem a mester szintet). Akit mindez nem győzött meg, ő virtuális sétát is tehet a múzeum honlapján.
Türr István Múzeum lépcsőháza, majd a Látványraktár néhány darabja, ennél sokkal de sokkal több van a polcokon.
Türr István Múzeum ’50-es éveket bemutató kiállítása, egy korabeli televíziókészülék, választási plakátok, a terem közepén Lenin és Sztálin mellszobra. A Sztálin szobornak „kalandos élete" volt: a Déri kertben állt a szobor, amit 1956-ban a forradalmárok ledöntöttek, és a Sugovica hídjáról a vízbe dobták, ahol ki tudja meddig bújt meg, mígnem egy szárazabb időszakban az alacsonyabb vízszint miatt kibukkant a vízből Sztálin szobra, akkor kihúzták, később került a múzeum pincéjébe, majd a ’90-es években a gyűjteménybe.
Kedvenceim, a lőtáblák. Ahol a rózsában volt a szeg, ott a tábla felirata: „A legszebb cél egy rózsácska, melyre öreg, fiatal célozna. Az öregek vitorlája lankad, így aztán fiatalokra marad.” Az alatta lévő tábla, ha jól megnézzük a kép tetején lévő írást, 1831-ben készült, mégis 1931-es divatot is ábrázol, nem is rossz távolbalátó érzékkel. Sok lőtábla közt, ott egy fegyver, amivel a falra vetített képre lőhetünk. Legalul pedig egy kb. 1870-ből való velociped (faküllős kerékpár).
Városnézés folytatódik
Kilépve a múzeumból karnyújtásnyira találjuk a többi városi látnivalót. A közelben áll a Bácskai Kultúrpalota, ami a város kulturális intézménye színház-, koncert-, és kiállító teremmel. Páduai Szent Antal Ferences Kolostortemplomba érdemes betérni, és megnézni a mellette lévő szép kis kertjét. Ha kicsit távolabb sétálunk, megnézhetjük a zsinagógát, amit könyvtárként használnak, illetve Jelky András szobrát, ami mellett akár már el is hajthattunk. Ha marad idő, lehet sétálni a Déri-kertben.
Bácskai Kultúrpalota.
Páduai Szent Antal Ferences Kolostortemplom és a kertje.
Jelky András, világutazó szobra, ami már a belváros szélén áll, egy útkereszteződésben az egyik legforgalmasabb csomópontnál.
Zsinagóga: ma a városi könyvtár működik az 1845-ben épült késő klasszicista zsinagógában.
A vízpart: Duna és a Sugovica
Bicikli jó szolgálatot tehet, ha le akarunk menni a Duna illetve a Sugovica partjára. Amit sokan sok okból tesznek. Egyszerű romantikus séta céljából, biciklizés, vízi sportolás miatt. Nem csak folyók vannak itt Baján, hanem sziget is, a Petőfi-sziget a város kedvelt üdülőterülete csónakházakkal, lehet bérelni kajakot, vagy fürdeni. De itt van a Halászpart is a Yacht-kikötővel, s a vízi színpaddal, ahol különféle zenei koncerteket adnak nyaranta. Ez a rész a fiatalok kedvelt találkozóhelye. Van miért találkozniuk a városban, nem csak a fiataloknak, hanem a turistáknak is, mert nyáron például alig múlik el hétvége, hogy ne lenne valamilyen esemény a városban. Kisvárosi nyugalom, nagyvárosi eseményekkel. A legnagyobb esemény minden júliusban a Bajai Halfőző Fesztivál, amire nem csak turisták érkeznek, de a bajaiak is lelkesen készülnek, családok, ismerősök csapatokba állnak és versenyeznek, de főleg jól érzik magukat.
A Halászpartról kedves sétányon juthatunk el az impozáns Türr-emlékműhöz, aminek a helyszíne olyan különleges, hogy érdemes kisétálni hozzá, ugyanis a Duna és Sugovica találkozásához, a torkolatnál található, tehát egy csücskön. Úgy sejtem nem véletlen, hogy ide épült az emlékmű, ahol két folyó torkolata látszik, mivel Türr István, aki bajai polgárcsalád gyermeke volt és 1848-as szabadságharcos, sok köze volt a vízügyhöz: a korszerű vízhasznosítás egyik hazai úttörője volt, munkájának eredménye volt a Ferenc-csatorna (1871-93), részt vett a Panama-csatorna terveinek kidolgozásában is, kezdeményezésére épült a Korinthoszi-csatorna (1881-93). Az emlékmű mellett találjuk a halászati mini skanzent.
Van Baján látnivaló bőven, de ha mindez nem lenne elég, akkor beülhetünk a városnéző kisvasútba, hajózhatunk, evezhetünk, túrázhatunk, és elmehetünk a Gemenci erdőbe.
Engem zavarba ejtett a két folyó, többnyire nem tudtam, mikor melyiket látom, ez itt a Duna vagy már annak mellékága, a Sugovica. Maga a Sugovica név is furának tűnt, amire csak hab volt a tortán, amikor megtudtam a nevet és a folyót övező legendát. Nanáhogy egy tragikus szerelmi történetről van szó, amolyan Rómeó és Júlia sztori, ahol Súgó Évike beleszeretett egy fiúba, akitől tiltották szülei, ezért a vízbe ölte magát, időnként még ma is hallják, ahogy súg a vízből. No de ez senkit se tartson vissza, hogy fürödjön a Sugovicában, az öltözőkkel, játszótérrel kialakított ingyenes strandrészen.
Mindenkit arra buzdítok, ha az ország déli határa fele viszi útja (vagy Szekszárdon jár, ahonnan csak 40 km Baja, de Kecskeméttől sincs messzebb, mint Szeged), álljon meg egy napra Baján és mártózzon meg ne csak a folyókban, hanem a kisváros idilli hangulatában is.
Híd és sétány a Petőfi-szigetnél.
Türr István híd, majd a Türr-emlékműhöz vezető sétaút, maga az emlékmű, és a halászati mini skanzen egy része.
Türr-emlékmű (időnként Türr-kilátónak hívják), s az emlékmű előtt a Duna és a Sugovica torkolata. Sajnos ott jártamkor vesztes csatát folytattam több csapat szúnyoggal, így észre se vettem, hogy fel lehet menni a tetejére, ahonnan még szebb lehet a kilátás.
A Sugovica szépen kiépített fürdőhelye, sétánya, játszótérrel.
A Sugovica, a hajómalom, és a városnéző kisvonat.
