2020. július 3.
Könnyű terep, sok kaland, csónakázás, ladikozás, dzsungel-hangulat, tündérrózsák, ismeretterjesztés, ez mind a Tisza-tónál a Tiszavirág tanösvénynél. Gyerekeknek különösen jó program lehet, mert végig sík a terület és rövid (illetve tetszés szerinti részt jár be az ember), de közben át lehet menni hídon, fel lehet mászni kilátóba, van játszótér, csónak és legális dagonyázás a lápban. Közben észrevétlenül megismerik a lápvilágot, a régi vízi emberek munkáját, a tiszavirágot s különféle növényeket.
Egy valamit komolyan kell venni, annak, aki arra adja a fejét, hogy odalátogat, a felkészülést és az öltözéket. Azért, mert elképzelhetetlenül sok lesz a szúnyog, magas a fű, és a Pákász tanösvényen sárba merülős a talaj. Ezért ajánlom a hosszú nadrágot, zoknit, zárt cipőt, ha lehet, hosszú ujjú felsőt (ez vékony kivitelben is létezik), fejfedőt, és szúnyogirtót. Az igazság az, hogy a rajban támadó vérszívók ellen nem éreztem, hogy valódi védelem lenne, csak a dolgukat lehet megnehezíteni. Talán a legjobb, ha nem nyáron megy az ember ide, hanem olyan időszakban, amikor kevesebb a szúnyog (az nem tudom mikor van), mert jelentősen rontja az élményt az, hogy még fényképezni is bajos megállni, mert mielőtt kattintanál, már a karjaidnál 10-10 rovar készül az ebédjévé tenni.
Ha felébredt benned az eddig nem is annyira szunnyadó Indiana Jones, és már izgatott vagy, akkor jöjjön a lényeg!
A programra érdemes 2-3 órát szánni. Először is el kell menni Tiszaörvényre (közel Poroszlóhoz, Tiszafüredhez) a Szabics kikötőbe, ahol meg kell venni a belépőjegyet (felnőtt: 1.300 Ft), s már kezdődhet is a móka. A partról egy motorcsónak (1 perces út) átvisz a szigetre, ahol kezdődik a Tiszavirág Ártéri Sétaút és Tanösvény, onnan önállóan Tied a sziget felfedezése. A Tiszavirág tanösvény 2 km hosszú. A tanösvény az árterekhez kötődő ősi kismesterségekkel is megismertet, itt rögtön az elején a gyékénymunka, vesszőfonás a téma. A túra során aztán megláthatod élőben is ennek az alapanyagát. Máris láthatsz tündérrózsát, majd sok kis táblát, ami virágokat mutat be (csak azt sajnáltam, hogy sokaknál nem volt kép, hogy be tudjam azonosítani magát a növényt). Nem sok sétával, egy híd mellett elhaladva egy malom formájú ismertető táblához értünk, ahonnan már szinte látszott az első madármegfigyelő torony, a Gémek tornya. Igazán nagyon szép onnan a kilátás a Tisza-tóra, nádasokkal, aki látcsövet visz magával, akár rengeteg távoli vízi madarat is megfigyelhet.
Innen visszamegyünk a hídhoz, átsétálva rajta, már látjuk a méhecske formájú körhintát. Utána jön a fekete leves, a hosszabb út az árnyékos erdőben, ami napfény híján tele van szúnyoggal, s bár itt lehetett volna megismerni a teknővájást, más mesterséget is, de minden pillanat, amit nem mozgással töltöttem, arany esély volt a szúnyogtámadásra, így kezdeti próbálkozásom a fényképezésre itt feladtam, s szégyen a futás, de hasznos. E szakasznak szinte a felénél vehetjük észre, hogy póznákon csizmák sorakoznak, és kötélhez rögzítve egy csónak is pihen, ez lesz a Pákász tanösvény indulópontja, de ide majd később visszatérünk. Most folytattuk az utat a Tiszavirág tanösvényen, s kezdtem fellélegezni, amikor fényt láttam, reményt, hogy kijutok az erdőből. Az erdő kivezetett egy olyan partszakaszra, ami a Göbe volt, egy belső tó partja, ahol több csónak (kenus evezőkkel) „parkírozott”, s csak arra várt, hogy a tanösvény látogatói kimenjenek vele a vízre. A Göbe tele van tündérrózsákkal, amik közt hattyúk úszkáltak akkor. Talán ez a legkülönlegesebb része a tanösvénynek. Itt is volt egy másik madármegfigyelő, a Tiszavirág-torony.
Innen is volt még tovább, egy dongahídon átkelve, kisvártatva elértünk a „végére”, ahol a halásztanya kapott helyett, s a halászkunyhó mellett alaposan meg lehet ismerni a halászó emberek tevékenységét, s azok eszközeit, mint pl. kerítőháló, varsa.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
Miután végére értünk a Tiszavirág tanösvénynek, aminek névadóját a tiszavirágot (más néven kérész) is megismerhettük különböző táblákon, akkor visszamentünk a gumicsizmákhoz, vagyis a Pákász tanösvényhez. A gumicsizmák nem viccből vannak ott (ezért is említettem a zoknit, úgy mégiscsak jobb belebújni egy csizmába), mert a Pákász tanösvényen nélküle nem tudsz majd közlekedni, annyira dagonyásan süpped ott a talaj. Valamiért a csizmák mérete csak 43-45-ös volt, én 37-es lábbal még elmozogtam benne, de mondjuk egy kisgyereknek már lehet, hogy nem használható, nekik érdemes vinni saját gumicsizmát, ami aztán majd merő sár lehet. Ha felvettük a csizmát, s a póznára helyébe ráhúztuk a cipőnket, akkor jöhet az átkelés a Kis-Göbe holtágán egy révcsónakkal, amit mi magunk húzunk át kézi erővel kötéllel, már ez nagyon kalandos. Pedig még csak most kezdődik a java, az 1 km hosszú keskeny ösvényű Pákász tanösvényen, ahol egy hazai dzsungelbe csöppenünk. Jó, ha viszünk magunkkal egy botot, bukdácsoló botot, amivel lépésünk előtt ki tudjuk tapogatni a földet, hogy mennyire süpped. Igazi cuppanós lápvilág ez, ahol csizmánk időnként mintha a sár foglyává válna, főleg erre koncentrálunk, hogy tudjunk lépni, s haladni előre, pedig e tanösvény 12 állomáson mutatja be a lápi embert, a lápi életet, vagy hogy milyen a halászat háló nélkül. Időnként a sárdagonyát felváltja keskeny deszkapalló, mint a helyi luxus kelléke. A tanösvény végén majdnem egy ladik vár, de valójában itt van egy másik révcsónak állomása, de a csónak több mint valószínű, a túlparton, így azt először kézi erővel a kötelet húzva magunkhoz kell vonni, s ha ez megvan, be lehet szállni, s ismét kézi erővel visszahúzni magunkat a túlpartra. Ekkor vége a Pákász tanösvénynek is.
Végeztünk is a szigeten, visszamegyünk a sziget azon pontjára, ahol a motorcsónak kitett, s ha nem bízunk benne, hogy odaát látja a csónakos ember, hogy rá van szükségünk, akkor némi integetés oly erősen felbuzdítja, hogy már jön is értünk, s visszavisz a motorcsónak a civilizált Szabics kikötőbe (ahol lehet bérelni kajakot, kenut, biciklit, vagy falatozni).
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)