2019. szeptember 18.
Stanjel várának látképe a távolból, annak minden nevezetességével.
Egy szlovén városka, amiről kevesen tudnak, így aztán szerencsére nem lepik el a turisták (mi kb. hárommal találkoztunk), pedig megéri a csöpp kitérőt. Skocjantól 30 km-re nyugatra, Lipicától 22 km-re található, és egy trieszti csillagtúrás vakációnak is jó állomása lehet, mert onnan is csak 25 km-re (északra) fekszik. Nyüzsgésre vágyók viszont kerüljék el, mert itt a színtiszta csend és nyugalom az, amit meg lehet találni, miközben egy középkorban épült várban bóklászunk teljesen magunkban. Valahol azt olvastam Stanjelről, hogy bájos, toszkánás táj, és a fotó is meggyőzött erről, gondoltam, ezt érdemes ellenőriznem.
Már az odavezető út is jót ígért, ahogy a kacskaringós utakon, kis falvakon hajtottunk át. A településen miután leraktuk az autót, felmentünk a várhoz, ugyanis minden látnivaló itt van együtt. A várkapun át kis sétával egy kedves kis térre jutunk, ahol étterem van és az információs hely, ahol kapunk térképet és felvilágosítást. Maga a vár naponta 10:00 – 18:00-ig tart nyitva, ne díszesen berendezett várszobákra gondoljunk itt most, hanem egy területre, ahol a szűk kis utcácskák közt szabadon sétálhatunk. A vár kastélyának szobáiba a jelent költöztették: irodának, kiállítóteremnek használják, kulturális rendezvényeket tartanak itt, de akár házasságot is lehet itt kötni. Van a vár területén egy igazán különleges tornyú templom, a római katolikus St. Daniel templom (ami épp nem volt nyitva, nem tudom mikor lehet nyitva). Ha nem rohanunk, és nem kell, mert 1,5 óra alatt kényelmesen bejárható a terület. Szóval, ha nem rohanunk, akkor érdemes felmenni a vár feletti dombra, ahol messzi hófödte hegyekre lesz kilátás, s ahonnan kacskaringósan aranyos utcán juthatunk vissza a vár központjába, majd a karsztházhoz (Kraška hiša), ami az egyetlen belépődíjjal rendelkező nevezetesség itt.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
A vár, a kis udvar, ahol az információs hely is van. A Saint Daniel templom a különös tornyával, a várban egy szoba, ahol érdekes hangszereket nézhetünk meg.
Kilátás a vár feletti dombról. A vár képzőművészeti alkotásként, s a felvezető út egy részlete.
A dombról lefele s a várban ilyen életképeket csíphetünk el.
Az egyik legrégebbi karszttelepülésről van szó, ahol sok házat kőből építettek. Az egyiket skanzenszerűen berendezték, s meg lehet tekinteni. Belülről kevésbé különleges látvány, ott nem annyira érződött a karsztjelleg. Olyan volt nekem, mint Magyarországon bármelyik skanzen ház (sőt, sokkal szerényebb), olyan használati tárgyakkal, amiket bárhol láthatunk. Ami talán egyedi volt, a mezőgazdasági s használati tárgyak színe, ami sokszor türkiz volt. A „múzeum” megmutatta, hogy a ház emeletén az emberek laktak, az alatta lévő szinten (az alatta lévő utcán is van egyben) pedig az állataik, az ő tartásukba is betekintést engedtek tárgyaikon keresztül. Az épület nekem kívülről sokkal érdekesebb volt, itt láthattam a kőből épült ereszcsatornát és ciszternát.
A karsztház (Kraška hiša) kívülről, jól látszik a kőből épült ereszcsatorna és ciszterna.
A karsztház után könnyű sétával a vár másik felén elhagyva a várat a Ferrari kertbe (Ferraijev vrt) juthatunk. Amit semmiképpen se hagyjunk ki, mert gyönyörű a teraszos szerkezetű kert és mesés a kilátás a távoli hegyekre.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
A karsztház kívülről és belülről.
Néhány épület, a templom, a vár másik kapuja, ahol le tudtunk menni a kerthez, aminek a bejáratában rögtön két gömbölyű lombkoronájú fa várt.
A Ferrari kert és a kilátás a kertből.
