Zalaegerszegtől tájházak s tavak az Őrségben
2017. október 21-24.
Zalaegerszeg
Harmadik napunk Zalaegerszegen kezdtük, ahol a szállásunk is volt. Az előző délután kezdődött eső itt se hagyott alább. Mi azért megnéztünk egy lovasszobrot (Götz János: Legenda c. szobra), ami kicsit a városból az Alsóerdő felé vezető úton áll.
Aztán bementünk kanyargós úton házak közé, ahol gyönyörű panoráma mindenfelé, és a házak közt egy pici dombon ott várt minket egy különleges kálvária, aminek közismert neve: Jánkahegyi harangláb, kálvária és kápolna (8900 Zalaegerszeg, Jánkahegyi u.). Komikus volt esernyővel a kezünkben „műélvezni” és fényképezni. Ilyen kálváriát minden esetre még nem láttam, ami nem egy dombra visz fel, hanem egy kis területen, a kápolna kertjében egy négyszöget három oldalról járja be, negyedik oldalán a kápolna.
Jánkahegyi harangláb, kálvária és kápolna „középső szelete” Zalaegerszegen.
Bent a belvárosban néztük meg a Hevesi Sándor Színház előtti téren álló érdekes órát, ami a Földön járó toronyóra nevet viseli. Az óraszerkezet, ami közel 200 éves, működés közben látható Európában egyedülálló módon üvegkalitkán belül elhelyezve.
Földön járó toronyóra Zalaegerszegen. A belvárosban maradva a városközpont legrégebbi részéhez mentünk, a Deák térre. A közelben található a Mária Magdolna templom.
A templom előtt pedig Zalaegerszegen városáról egy nagyobbacska ábrázolást láthatunk avagy tapinthatunk: Farkas Ferenc: Egerszegi vár makettje (a templom előtt), ami a vár legkorábbi ismert ábrázolása.
Göcseji Falumúzeum, Zalaegerszeg
Utána következett délutánra a Göcseji Falumúzeum, remélve, hogy az eső eláll addig, ami nem így lett. De mit nekünk eső, az se tántoríthat el, így aztán bevetettük magunkat az 50 házikó közé, és az Olajipari múzeumba.
Szabolcs Péter: Király és királyné c. bronzszobor a Göcseji Falumúzeum előtt Zalaegerszegen.
A falumúzeumon belül található a Magyar Olajipari Múzeum, aminek címe számomra nem volt túl vonzó, de ez egy előítélet volt. Mert bár a szoborpark részében valóban sok gép volt, de színesek és érdekesek, ami fiúknak igazán vonzó lehet, s még lányoknak is felkeltheti az érdeklődését, nem is beszélve a sok tudós mellszobráról.
A színes háromgörgős kőzettörő a Magyar Olajipari Múzeum szoborparkjában.
Ami igazán kellemes meglepetés volt és elszégyellhettem magam az olajipari szó iránti előítéletem miatt, az a múzeum zárt része volt, ahol nagyon sok szórakoztatóan okító anyagot ismerhettem meg. Volt egy ideiglenes kiállítás az elektromosságról, tele jópofa és korabeli kísérletekkel. Az állandó kiállításon egyik kedvenceim a türelemüvegek voltak, amik ámulatba ejtik az embert.
Érdemes elolvasni, mi is az a türelemüveg.
Európa legrégebbi évszámmal ellátott türelemüvege, amit 1737-ben készítettek Selmecbányán (bal oldali). Egy másik részlet gazdag türelemüveg (jobbra).
A múzeum ásványokkal foglalkozó része is élmény volt tudásnak, szemnek egyaránt. Itt nem csupán csodálhattuk az ásványokat, hanem azt is megtudhattuk, hogy melyiket mire használjuk.
Grafitból nyerik a ceruza belsejét, napjaink tán legfontosabb eleme a lítium (akkumulátorokban találhatjuk), aminek alapanya a lepidolit, földpátokból lesz a porcelán, talkból pedig a púder, hintőpor.
Sok-sok tudással tarsolyunkban és felmelegedve, ismét kibújtunk a szabadba, ernyőnkkel, hogy megnézzük az egykori házakat, ahol pici ágyakban aludtak, alacsony ajtókon közlekedtek, kevés ablakon engedték be a fényt s a hideget. Megnéztünk minden épületet, ami anno egy település életéhez tartozott, még élő állatokat is (libát, kecskét, juhot).
Harangláb.
Őszi hangulat a Göcseji Falumúzeumban.
A vízi malom.
Kástu, azaz a háztól különálló emeletes kamra és egy lakájos galambdúc.
Praktikumot lehet tanulni elődeinktől.
Kávási ház belseje.
Vajon mi lehet ez az aranyos kis házikó, balra? Én ki nem találtam volna, hogy ez egy pálinkafőző kunyhó. Jobb oldali építményben a méhek szorgoskodtak.
Annyi látnivaló van itt, hogy még esőben is 2 óra könnyen elszalad.
A Kávási Boronaút
Kilátás a Kávási Boronaút tájházától.
A Kávási Boronaút (A boronaút a helyi mezőgazdasági hagyományokat mutatja be) második állomását tekintettük meg, a tájházat, ami szabadon, ingyen látogatható, két házból áll.
A Kávási Boronaút tájházának egyik épülete.
A Kávási Boronaút tájházának egyik szobája.
Zalaszentgyörgyi-tó
Zalaszentgyörgy mellett található a Zalaszentgyörgyi horgásztó. Ami egy fákkal sűrűn körbevett tó, elég kevés stégféleséggel, de kirándulónak kellemes sétára ad lehetőséget.
A Zalaszentgyörgyi-tó borús időben.
A Zalaszentgyörgyi-tavat övező fák közül kikandikálva.
Nádasd
A nap végén, már sötétben értünk Nádasdra, ahol egy érdekes építményt és a szokásosnál nagyobb templomkertet ismertünk meg. A templomdombon áll az őrtoronnyal erődített kerektemplom, valamint a rotunda és lakótorony, s mindezeket szépen ápolt kert veszi körül.
A templom a kert alsó részéből nézve, tőle balra a lakótorony (balra), A templom belülről (középen), A lakótorony (jobbra).
Egy kis ausztriai vargabetű
Utolsó nap Szentgotthárdon ébredtünk, közel az osztrák határhoz. Ezért a vicc kedvéért átruccantunk Ausztriába, ahol a Deutsch-Minihof nevű községben meg lehet nézni egy II. világháborús bunkert (gps koordináta:N 46° 57.991 E 16° 14.726), annak, akit az ilyesmi érdekel. A bunker egy mező szélén áll, s már korábban tábla jelzi, merre kell menni, hogy oda találjunk.
Az egykori bunker Deutsch-Minihofban.
Hársas tó
Vissza Magyarországra, s a Máriaújfalu közelében lévő Hársas tóhoz igyekeztünk. Végre kisütött a Nap, így bizakodva tekintettünk a nap elé, amiben nem is kellett csalódnunk, mert az Őrség és a Vend vidék tényleg festői táj.
Akinek fontos a térerő kiránduláskor is, jó, ha tudja, hogy Máriaújfalutól a Hársas tóig, és még utána is egy ideig, nem igen van térerő, legalábbis is nekünk nem volt.
A Hársas tó egyik „sarka”, közel a parkolóhoz (ha Szentgotthárd, Máriaújfalu felől érkezünk).
A tó autóval jól megközelíthető (de láttam ott egy buszmegállót is, szóval gondolom valami helyi járat is megy oda), és egy ingyenes parkolója is van (gps koordináta: N 46° 56.350 E 16° 18.855), az egyik végénél, ami inkább a horgasztó jellegét domborítja. De van egy másik vége is a tónak, ahova a fürdőzőknek érdemes érkezniük, ott is van egy parkoló (gps koordináta: N°46 55.968 E16° 18.779). Ugyanis a tónak csak egy bizonyos részén engedélyezett a fürdőzés, a többi részén tiltott.
Itt fürödhetnek akár nyáron a Hársas tóban.
A tó – ami az Őrségi Nemzeti Parkhoz tartozik – teljesen körbe járható, vagy körbe biciklizhető (természetesen ne betonozott útra gondoljunk). Egy ilyen körsétához célt adhat a Hársas-tó tanösvény, aminek hossza 100 méter, s ajánlatuk szerint kényelmesen végig járható 30 perc alatt. Közben tájékoztató táblákon megismerhetjük a környék élővilágát. Bemutatják az ott élő gombákat, őzlábgomba, rókagomba), virágokat (sárgaliliom, turbánliliom), fákat (rezgő nyár, bükk, tölgy, erdei fenyő), állatokat (ponty, csuka, domolykó, gőte, füles kuvik, szarvas).
A tó körül gyönyörű erdős rész van, ahol kisebb kirándulást is lehet tenni.
Ahol fürdeni lehet, ott sok padot lehet találni piknikezéshez, játszóteret a gyerekeknek, felállított toalettel, s kis bódéval, ahol nyáron büfé működik.
A Hársas-tó játszótere és padjai.
A Hársas-patak felduzzasztásával a 80-as évek végén keletkezett a tó. Ami bár a Hársas tó névre hallgat, valójában hivatalosan: Máriaújfalui-víztározó.
A Hársas-tó sötét fenyőerdejében ilyen mohaszőnyeggel találkozhatunk vagy őszi levelek közt taposhatunk.
Ahogy már említettem a tó két végén is lehet parkolni, ebből is következik, hogy a tó több irányból is megközelíthető: Szentgotthárd-Máriaújfalu és Apátistvánfalva és Farkasfa felől is. A tó területe 17,4 ha, átlagos vízmélysége 3 m.
A Hársas tavat körbe öleli a sűrű erdő.
A Vendvidék
A Hársas-tónál már a Vendvidéken jártunk. S a tavat elhagyva kanyargós erdei utakon folytattuk utunk, s hogy az ősznek köszönhetően-e vagy mindig így van, nem tudom, de egész nap igen ritkán jött szembe autó, vagy előzött le, mintha csak mi járnánk az ország e szegletét. Persze ez ínyünkre volt.
Nem titkolom, hogy nekem a Vendvidék jobban tetszett, mint az oly híres Őrség. Vendvidék sokkal líraibb és költőibb, lankásabb és zöldebb, és minden tágasabb. Nem beszélve arról, hogy kevésbé turistás.
A Vendvidéken megjön az ember gusztusa, szinte harapni lehet, szinte tapintani lehet a dús növényeket, tele fákkal. Minden olyan érzéki, az érzékeinkre ható: tapintanánk, fognánk, szagolnánk, tennénk. Ahogy szétnézek, büszkeséget érzek. Kitüntetett vagyok. Mert a természet része vagyok. Ez a sok dús fa, erdő befogadott, itt lehetek. Csak úgy. Tavak, erdők tája ez. A természet nem pusztán elmélkedésre hív, nem ellazít, hanem azt sugallja, vedd el tőlem, amit tudsz, s az a tied. Dolgozz! Itt se lehet könnyű és egyszerű, de nemes. Erő, ami árad a tájból. Ő erős, az erdők, a tömören egyben körülölelő erdők erősek. Aki itt él, neki is erőt kell tanulnia, erősnek kell lennie. Én is erőt tanulok. A büszkeség, nemesség, cselekvés erejét.
Közben Vendvidék egyik szép helyére, Kétvölgyre értünk. Ahol felmentünk egy kilátóba, a Bűricza kilátóba (más néven Kétvölgyi kilátó) (gps koordináta: N 46° 52.653 E 016° 13.655) az erős szélben.
Ilyen a kétvölgyi kilátóból a Vendvidék.
Megnéztük a kétvölgyi „szoknyás” haranglábat (gps koordináta: N 46°52.859 E 16° 12.622) a házak között, s ami körül veszi.
Vendvidékről az Őrségbe
Utána Ritkaházán, Apátistvánfalván, dimbes-dombos, kedves hangulatú helyeken átutazva értünk Pityerszerre, a skanzenhez. Ami az Őrség leghíresebb látványossága. Belépőjegyet a szatócsboltban lehet venni, ami a skanzennel átellenben található.
A pityerszeri népi műemlékegyüttes alaprajza.
Ez egy egész kicsi kis skanzen, de minden megvan benne, még kis tó is. Élő állatokkal is találkozhatunk.
A pityerszeri műemlékegyüttes házai.
Megismerhetjük a hagyományos népi építészetet. Az Őrségben a fa volt a hagyományos építőanyag. A házakat egymásra fektetett gerendákból építették, melyeket a falak találkozásánál keresztvéges, vagy fecskefarkú csapolással illesztettek össze. Ezeket a boronaházakat szalmatörekes sárral tapasztották, majd meszelték. A tetőt rozsszalmával, azaz zsúppal fedték.
A sárral tapasztott házak a pityerszeri skanzenben.
A sárral tapasztott házak a pityerszeri skanzenben.
A skanzen egy részén játékos táblák segítségével ismerhetjük meg melyik állatnak mi a lábnyoma és ezen kívül még miből jöhetünk rá, hogy az az állat járt arra. Játszótér is gazdagítja a szabadidős tevékenységek lehetőségét.
Melyik állathoz visznek a nyomok? A skanzenben ezt is megtudhatjuk.
A pityerszeri háziállatok után egészen vad állatokkal is lehet találkozni az Őrségben. Fel is kerestük a bölényeket (gps koordináta: N46° 51.840 E16° 19.757), akik eurázsiai vadlovak társaságában legelésztek egy hatalmas mezőn elektromos kerítéssel elzárva tőlünk. S bizony ránk se hederíttek, bármilyen cirkuszi műsort, zajt csaphattunk, a nyugis bölények akkurátusan csak felemelték a busa fejüket, odabámultak ránk, konstatálták, ott vannak valakik, aztán folytatták a legelészést.
Ilyen tábla óv minket a békésen legelésző bölénycsordától az Őrségben (balra), eurázsiai vadlovak a bölények közt az Őrségben (jobbra lent).
Hamarosan elértünk Szalafőre, ami az Őrség egyik nevezetes települése, életfával, jégveremmel, tanösvénnyel.
Szalafő központja.
Szalafőn az Életfa, aminek ágaira sok őrségi település nevét vésték, a különféle szimbólumok (szív, bagoly) mellett. A látnivalók míves iránytáblája.
A nap vége felé már csak áthaladtunk a másik nevezetes őrségi hely, Őriszentpéteren, s Ispánkon.
Az ispánki buszmegálló virágözönben, még október végén is.
A rossz idő, eső miatt ezúttal sok település, látnivaló kimaradt (Pankasz, Felsőszölnök, Hegyhátszentjakab). Ezért még visszajövünk e vidékre.
A Bárkás tó vidéke este.
A beszámoló eleje: Őrségi ősz 1.
