2018. április 7-9.
A hosszú hétvégére készülve azon kaptam magam, hogy csak gyűjtöm és gyűjtöm a tervezett látnivalókat a Nyíregyháza környéki kirándulásunkhoz. Már akkor éreztem, hogy annyi mindenre nem jut majd idő. Így is lett, mert az ország keleti részén nagyon is bőven akad érdekesség.
A közhiedelem pedig, hogy ez a vidék oly elmaradott, ezt ideje lenne átírni a fejekben. Mert ez a terület egyáltalán nem homogén, nem olyan, hogy ha megyünk a vidéken, akkor egyforma falvak, egyforma jellegű vagy állapotú települések bármiféle egyneműséget adnának. Mert nem. Elhagyva egy helyet, ami valóban kívánna némi fejlesztést, szorosan követi egy olyan falu, ami tipp-topp, kellemes. Azt éreztem e keleti csücsökben járva, hogy a falvak, városok nem hasonlítanak egymásra, kiszámíthatatlanok, s inkább a jóra számíthatok tőlük. Valahogy karcosak, nyakasak, kihúzott derékkal járnak.
A térségben érdemes felfedezőkedvvel barangolni, mert sok kellemes meglepetésben lehet részünk.
Sárospatak
A sárospataki vár oldalában a kiáradt Bodrogban álló fák és padok.
A kollégiumáról híres Sárospatakon kezdtük a hosszú hétvégénk. Egyenest a Rákóczi várhoz mentünk, ami a város fő nevezetessége.
Rákóczi vár Vörös-tornya a külső kert felől.
A vár kertjét és belső udvarát ingyenesen is meg lehet nézni, s már az is tetszetős. Belülről a Rákóczi Múzeum megtekintésével lehet nézelődni a várban.
Sárospataki vár udvarán lépcső az emeletre és a toronyhoz.
De nem olyan egyszerű, mert bár egyetlen múzeumról van szó, mégis 3-4 része van, ami földrajzilag is elkülönül. Van a klasszikus kiállítás, ami Rákócziról szól, a várról, az akkori korról, történelmi érdeklődésűek alaposan el tudnak mélyülni a témában a kiállított anyagok segítségével. Némi korhű bútor, ruházat, sok portré festmény. Ezt önállóan is meg lehet nézni.
Aztán van a Vörös-torony, amit csak csoportosan, és csak idegenvezetővel lehet látogatni. Továbbá van még az Ágyúöntő műhely, amit bár magunk is megnézhetünk, de ki kell nyitniuk az ajtót ehhez az egyes látogatóknak. És akkor még a kazamata.
Ja, és fényképezni nem lehet, mert a teremőr vizslatva sétál utánunk. Illetve a belépőjegy árának háromszorosáért vehetünk fényképezőjegyet, s akkor már készíthetünk is fotó emlékeket.
A sárospataki vár udvara felől az emeleti rész és a torony.
Ilyen kintről a reneszánsz vár.
Történelmi ismeretektől zsongó fejjel a gyönyörű szép bazilikához mentünk. Amiről érdemes tudni, hogy hétköznap 9-17:30 közt tart nyitva, s a plébánia gondozásában tekinthető meg turisták számára. Vezetést a bazilika melletti Szent Erzsébet Házban lehet kérni.
A Sárospataki Bazilika kintről.
A Sárospataki Bazilika bentről.
Megyer-hegyi Tengerszem
Közel a tengerszemhez, itt kezdődik az igazi séta.
Sárospataktól kb. 5 km-re található ez a méltán kedvelt hely, amit az autóútról is tábla jelez, s felkanyarodva az úton, erdei pihenőt, játszóteret találunk.
Onnan a pihenőtől még tovább lehet menni a földúton autóval, egészen egy sorompóig, ahol tábla jelzi merre a tengerszem, s a Malomkő tanösvény, ami célunkhoz visz.
Hogy miért malomkőnek nevezik ezt a tanösvényt? Mert ez a tengerszem a malomkőbányászatnak köszönheti létét.
Az már az elején látszik, hogy egy meredek úton kell majd felmenni, de azt leküzdve már egy könnyű kis séta (a képen látható út alján hagytuk a kocsit).
Pár kanyar után ilyen kedves kis erdőbe jutottunk, sehol se éreztem, hogy mikor bukkanhatunk a tengerszemhez.
Aztán egyszercsak váratlanul elénk tárult.
Egy kis ismeretterjesztés.
A tengerszem körbejárható, sőt, ha nem ott akarunk visszamenni a sorompóhoz, ahol feljöttünk, akkor egy másik erdei úton is akár hamarabb is visszajuthatunk.
No de ne vágjunk a dolgok eleibe. A tengerszem korláttal védett „kilátópontokkal” segíti, hogy minél több oldalról megnézhessük az igencsak ámulatba ejtő képződményt.
Mielőtt körbejárnánk, még egy barlangba is botolhatunk.
Ez a perspektíva már fentről kínálkozik, itt jól látszik, hogy szemben balra egy kis erdei úton jutottunk ide, majd balra lehet elkezdeni körbejárni, ahol már látszik fentről egy olyan hasadék is, ahol kiszökik a víz, s ahol mi akár egy csónakot is vízre bocsájthatunk. Ott most épp emberek állnak.
A látványt koronázzák a távoli hegyek.
S amikor majdnem körbeértünk, egy igencsak lejtős szakaszon le lehet jutni a távolról már látott hasadékhoz, ahol akár tapintható a víz, aminek tisztasága nem ad okot szerintem pancsikolásra, talán nyáron sem.
Hercegkút
A Megyer-hegyi Tengerszemtől 6-7 km-re lévő Herczegkúthoz folytattuk utunk.
Egy hatalmas méretű tokaji boros palack hirdette, hogy közeledünk a hercegkúti pincékhez
S egy nagy hordó pedig tájékoztatott, hogy biza Tokajhegyalján vagyunk.
Hercegkút egy nagyon kedves, barátságos településnek tűnt, ahol jelentős lehet a turizmus, mert sok házra volt kitéve hívogató felirat, hogy meg lehet ott szállni.
Hamar el is értünk a Gombos-hegyi pincesorhoz, ami nekem egyedülálló látvány volt, mert én még ilyenféle pincesort nem láttam, tetszett a kis kuckóssága, rendezettsége. Világörökségi címet is kapott kultúrtáj kategóriában.
Innen a pincesortól indul az út fel a Gomboshegyi kálváriára, ami igazán igényesen elkészített és feliratozott stációkból áll, lámpasorral.
Felérve a dombra gyönyörű kilátás a Zemplén hegyeire.
A kálvária legtetején ez a messziről is sokszor jól látható épület áll.
Sátoraljaújhely – A Zemplén Kalandpark
Hercegkútról a 18 km-re lévő sátoraljaújhelyi Zemplén Kalandparkba siettünk a szerpentines úton.
Zemplén Kalandpark nagy, áttekintő térképe.
Izgatottan vártam a két hegyet, a Magas-hegyet és a Szár-hegyet, s azt, ahogy át lehet jutni egyikről a másikra. Itt aztán minden évszakban lehet valamit aktívkodni. Télen síelni, hófánkozni, egyéb évszakokban lehet bobozni. De a legkörmönfontabb a pénztárak üzemeltetése és a fel-lejutás. Amit jó, ha előre kitalál az ember, a spontaneitás itt akár sok nem kívánt plusz időt is eredményezhet.
A kalandpark középső megállójánál balra a libegő, jobbra a sípálya pici kis hóval.
Tehát, a kalandpark 3 állomásból áll. Alsó állomás (Torzsás utca): itt bármilyen jegyet lehet venni, libegőre, átcsúszóra, dongóra, bobra, és még kártyával is fizethetsz. Ha bobozni is szeretnél, azt csak itt teheted meg (hiába látod a középső állomáson, nem, mert oda felhúzzák lentől az embereket, és aztán a középsőről megy a nagy zsupsz. Középső állomás: Ide vagy libegővel jutsz fel, vagy autóval (ingyenes parkoló). Itt vannak a sípályák, meg a bob is, amit nem tudsz használni, mint említettem, csak az alsó állomáson. Innen mehetsz tovább a felső állomásra libegővel vagy gyalog. Itt vehetsz utoljára akár kártyával is jegyet libegőre, átcsúszóra, dongóra. Libegőre pedig teljesen itt vehetsz utoljára.
Felső állomás: Itt nem lehet semmilyen jegyet venni, mert nincs pénztár. Viszont innen lehet átcsúszni a Szár-hegyre, vagy a dongó nevű kabinos kötélpályával átmenni, illetve lelibegőzni a már előre megvett libegőjegyeddel. De ha balgán felsétáltál a felső állomásra, hogy majd ott átdongózol, akkor tudsz fizetni oly módon, hogy átmész, és a túloldalon (Szár-hegy) fizetsz, ahol van pénztár. Ugye milyen egyszerű?
Valószínű az építők azt feltételezik, hogy a látogatók zöme nem gyalogol, legalábbis fölfele biztos nem, hanem libegőzik. Ezt abból gondolom, hogy libegő jegyet csakis az alsó vagy a középső állomáson lehet venni.
Mi a középső állomásra autóval érkeztünk, ahonnan felgyalogoltunk a felső állomásra. A gyalogút közvetlen a libegő mellett halad, aztán balra lesz egy út be az erdőbe, ami egy szerpentines úton felvisz. Kicsit meredek, de összességében nem nehéz szakasz. Egy idő után ilyen messze van tőlünk a középső állomás épülete, mint itt a képen.
A felső állomáson a Dongó nevű kabinos kötélpálya fogad, de ideér fel a libegő is, s itt lehet kérni az átcsúszáshoz a hevedert is.
Azonban, mielőtt átmentünk volna a túloldalra, felmentünk a kilátóba, ahova betonozott lépcsősor vezetett, s a korlátokat teleragasztották irodalmi idézetekkel, amiket a kalandpark számos pontján (nem csak itt) észrevehettünk (még mosdó kézszárítóján és ajtaján is). Szerintem ezeket még sok helyre rakogathatnák.
Íme, maga a kilátó!
Ahonnan aztán pazar kilátás adódott rengeteg hegyre, Sátoraljaújhelyre.
Így takarták ki egymást a hegyek, dombok a kilátóból nézve.
Hogy megnézzük, mi van odaát, átcsusszantunk a kötélpályán a túloldalra, részemről a dongó segítségével.
Ilyen szépen mutatták magukat a hegyek a dongóból.
A dongóval való utazás nekem olyan érzés volt, mintha helikopterből látnám a tájat, mert bár fentről nézek le, de mégse kivehetetlenek a házak.
Átérve megnéztük az „ottani” három nevezettességet, amiből az egyik a Szent István Kápolna, ez, ami messziről is kivehető..
A másik a 100. Országzászló.
A harmadik pedig a legújabb, a Magyar Kálvária, melynek stációi a trianoni békeszerződés során elszakított 38 város nevét és címerét jelenítik meg.
Miután mindent megnéztünk és lassan közeledett a park a zárórához, iziben vissza a másik oldalra, aztán lelibegőzés, és be a városba.
Sátoraljaújhely – Gyors séta a városban
Nem sok időnk maradt a városra, ezért csak mozaikszerű benyomásaim lettek a helyről.
Természetesen voltunk a város fő terénél, amihez a Szent István plébániatemplom adta a belépőt.
Folytatásában megtalálhattuk a Városházát a terecske után.
S Kazinczy Ferenc köztéri szobrát.
Megnéztük a házak ölelésében található régi zsidó temetőt, ahol Teitelbaum Mózes (1759-1841) csodarabbi sírja bárki számára látogatható előzetes bejelentkezés alapján.
Valamint a Dohánygyár szép színű épületét.
A történet folytatása itt: Nyírségi kalandozások 2.
