2018. augusztus 26.
Malbork vára a fahíddal kora délután.
Sokféle hangulat, egy mini világ a Malborki vár a számomra. Ha várakra gondolok, akkor fiúknak való hely jelenik meg előttem, ahol kardok, fegyverek közt kell sétálni, szóval lánynak kicsit uncsi. Malbork nem ilyen. Olvastam róla, hogy a világ egyik legnagyobb téglából épült lovagvára, meg hogy grandiózus. Amikor megpillantottam élőben, nem tűnt olyan hatalmasnak, mint képzeltem, és belülről is sok emberi léptékű helyisége volt, egy élhető helynek éreztem, amit igyekeztek a hajdan ott élők otthonossá tenni. Bejárni tényleg időigényes, de olyan, mintha itt mindenkinek kitalálták volna a komfortos létet. Én is találtam benne több olyan helyet, ahova beköltöztem volna.
A Malborki várhoz vezető fahíd.
No de, térjünk csak vissza az előzményekhez. Łódz városát elhagyva Gdansk felé tartottunk, ami következő állomáshelyünk lesz. De beiktattuk ezt a kihagyhatatlan várat, amire minden leírás szerint 4 órát kell szánni. Ez teljesen igaz, sőt, akár többet is.
A híd túloldalán a vár területén, de még a fallal körülvett vár területén kint lévő épületekbe botlunk.
A várat egy napos kirándulás keretében is meg lehet nézni, Gdanskhoz esik legközelebb (illetve a Hármasvároshoz: Gdansk, Gdynia, Sopot), 70 km-re, a többi nevezetes város már távolabb van, onnan már egy nap alatt talán feszes program a meglátogatása: Torun kb. 160 km, Poznan 300 km, Varsó is 300-400 km, Łódz 320km.
Ennél a hosszúkás épületnél lehet megvenni a belépőjegyet, s balra a bástyánál megkezdeni túránkat a várban.
A várat egy fahíd felől lehet megközelíteni, s a híd innenső oldalánál hagyhatjuk autónkat, két nagy, borsos árral rendelkező parkolóban (megsúgom, csöpp gyaloglással egy közeli utcában is parkolhatunk, ingyen). Ahogy átmegyünk a hídon, a várnak azon részén találjuk magunkat, ahol szabadon kóborolhatunk, belépőjegy nélkül, már itt is sok szépet látunk. Némi séta után elérjük a pénztárat, ahol megvehetjük a belépőjegyünket, s kérhetünk audio guide-ot is, ami magyar nyelven nincs. Ha tudunk idegen nyelven, ha nem, kérjünk! Mert nagyon jó. Általában hasznavehetetlen audio guide-okkal szoktam találkozni, de az itteni egy személyi idegenvezető, gps-szel, ezért magától mindig tudta, hogy hol vagyok, s amikor odaértem valahova, akkor elkezdte mondani, sőt, mutatni, egy kis képernyőn, hogy miről van szó. De aki nem érti az idegen nyelvű beszédet, annak is hozzáad a látogatásához a fülében megszólaló csatazaj effektek, vagy korabeli muzsika, vagy lovak patájának hangja.
Ez az a kapu, ahol megkezdjük utunkat a várba, az egykori vizes árok mellett.
A vár tágas, füves, padokkal ellátott udvara, ahonnan több irányba lehet különféle kiállító terekbe jutni.
A vár termeit tetszőleges sorrendben lehet végig járni, az audio guide-ot követve sokáig követhető és áttekinthető az irány, de egy idő után már labirintusban éreztem magam, ahol újra és újra visszajutok ugyanoda, s nehéz a következő kiállítótér bejáratát megtalálni.
Ezért most én is szemezgetek a termek közt. Rengeteg kiállítás van a várban, valójában a vár olyan, mintha sok múzeum lenne egy helyen, egy romantikus helyszínen.
Lakószobákat is láthatunk, díszest, és szerényebbet, pici ágyikóval.
Kerámia gyűjteményben is nézelődhetünk.
A vár telis tele gyönyörű színes üvegablakokkal. Ezeknek készítését is bemutatja egy kiállítás (fent a készítés eszközei), a már elkészült üvegablakokkal is illusztrálva (lent).
Amely üvegablakok például ilyenek a rendeltetési helyükön.
A térség nevezetes a borostyánjáról, amivel kapcsolatban nekem erős fenntartásaim voltak, mert csak azt a sötét barna változatát ismertem, ami nem tetszett. Itt egy egész gyűjteményt szenteltek a borostyánnak. Ahol megismerhetjük a keletkezését, kis kukucskáló ablakon át borostyánban látható állati, növényi részeket leshetünk meg. Magát a borostyánt is bemutatják, de az igazi ámulat az, hogy valójában nincs olyan tárgy, amit ne tudnának borostyánból megalkotni. Nem kellett meggyőzni, hogy a borostyán tényleg különleges.
Csupa-csupa borostyán ez az óra. Ilyen maga a borostyántömb (jobbra fent), vagy egy állat a borostyánban (jobbra középen), s intarziásan megalkotott játék, bábukkal borostyánból (jobbra lent).
De van itt konyha s malom is.
Kápolna és kőtár.
Lovagvár lévén, a Német Lovagrend lovagjairól se feledkeztek meg, az ő mozgásukat egy jó kis térképen lehet áttekinteni. A csatákban a fehér köpenyükre varrt fekete kereszt különböztette meg a lovagokat.
A várat a 13. században kezdték építeni. A várt történetét és felújítását is bemutatják.
De ha a sok-sok gyűjtemény nem lenne, maga az épület akkor is káprázatos.
Kívülről, a jellegzetes malborki téglával és fekete mintával az épület „bőrén”.
Belülről, a különféle falfestményeivel. S még pecsét kiállítást is láthatunk.
Csodásak a színek mindenfele a várban. Valószínűleg a malborkiak olyanok voltak, akik a földön álltak s az égre néztek. Mert színpompás felületeket tettek a lábuk alá.
Ahogy a fejük fölé is. Fantáziájuknak semmi se szabott határt, s közben még a kicsi, apró finomságokra is figyeltek. A mennyezetre nem csak színeket tettek a szép formákra, hanem még kis képeket is. Elbűvölő.
S az előbbi két színtér közé ilyen szép gótikus boltíves kerengőt, vagy lépcsős folyosót építettek.
Ez a terem maga volt az ámulás, ahogy a csillárok uralták az egyszerűségében pompás boltíves teret.
A lélegzet eláll egy pillanatra, amikor ebbe a Pálma terembe lép az ember, a pálma boltívek közé. Itt bálozni, vagy politikai jelentőségű gyűlést tartani…, na igen, mindennek nyomatékot ad egy ilyen helyiség.
A nyári refektorium se kevésbé állítja meg az ember lépteit, tágas, levegős terével, kertre néző nagy ablakaival. A terem közepén látható az egyetlen, központi gránitoszlop, ami a késő gótikus pálmaboltozatot tartja.
Stipi stopi, ez az én helyem, várkisasszonyi minden napjaimhoz. Hát nem csodásan lakájos, szinte modern? Én ide vackolnám be magam, az egyik padra egy könyvvel a kezemben, s a színes üvegablakokon át merengenék a várkertre.
Mert kert is van, természetesen, méghozzá szökőkúttal, rózsalugassal, pihenő padokkal.
Az UNESCO által a világörökségek részéve nyilvánított várban mindemellett átsétálhatunk a váraknál kötelező felnyitható függőhídon. Ha elég időt szánunk rá, akkor alaposan megnézhetjük minden zegzugát a várnak, ahol több mint ízelítőt kapunk abból, hogyan élhettek ebben az erődben. Ami tényleg megéri az árát.
Bár a várlátogatást egyszer be kell fejeznünk, de a hangulat kint se ér véget. Mert a több órás járkálásban megfáradt látogató meg is éhezhet tán, s korhű lakomából választhat kedvére, ahol a bográcsban fő a káposzta, s edényekben sülnek a húsok.
A vár oldalában amolyan lacikonyha kínál finomságokat. Étel mellé még vásárfia is akad.
Mi záróráig maradtunk, így a naplementét kaptuk bónuszként a vár mellé. Ami ilyen festményszerűre festette nekünk a várat.
Azonban mennünk kellett tovább, Gdanskba, következő napjaink helyszínére.
Galériaképek itt:
A Malborki várhoz vezető hídról ilyennek látni a Nogat folyót.
A Malborki várban kis vonattal is lehet utazni.
A Malborki várban a lépteink öreg köveken halad, könnyű odaképzelni a rajta átvágató lovagokat.
Egy szoba szép cserépkályhával.
Az ilyen nemes ívű kerengő nem ritka a Malborki várban.
Némi hollandi minta.
A mennyezeten a boltívre még ilyen kis ábrázolást is elhelyeztek.
Kilátás a Magas torony udvarára bentről.
Aranykapu, ami a 13. század végén épült s egy előcsarnokhoz vezet. A boltív alapkövébe Krisztus alakját faragták.
Üvegablakok.
A kút a Magas torony udvarán.
A Magas torony.
A felnyitható függőhíd, várak elmaradhatalan eleme.
Amikor hajó is beleúszik a Malborki vár látképébe. Ugye szinte már gicces? S mégis imádnivaló, mint maga a vár is.
A körtúra előző része:
Lódz – Lengyel kör 1.
A körtúra következő részei:
Ajánlott olvasmány a cikkhez:
