Mi van, ha egy szép nap arra ébredünk: középszerű vagyok? Lóg az orrunk. Szeretnénk egy párnát a fejünkre húzni, hogy ne is látszódjunk, vagy a Föld alá süllyedni. Úgy érezzük kudarcot vallottunk, és nem sikerült az Élet, kicsik vagyunk, sőt, semmik. Nem kaptunk Oscar-díjat, se aranykanál kitüntetést, és főleg, sehogyse váltottuk meg a világot. Ilyesféléket érzünk.
Összehasonlítjuk magunkat másokkal, s törpének érezzük magunkat az óriások közt.
Milyen csacsik is vagyunk! Nincsenek helyezések az Élet Igazi Játszóterén, ezért nem lehetsz középszerű, hanem Valaki, aki úton van, épp tart valamerre. Mindenképp előrébb tart, mint korábban. Haladsz a magad tempójában, s mások is haladnak a maguk módján. Ne hasonlítsuk össze a teknőst a gepárddal és a kis kacsával! Ha középszerűnek érzed mégis magad, akkor csak arra gondolj, hogy ha azonos vagy önmagaddal, ha az vagy, Aki Vagy, és Ez vagy Te, ekkora és olyan, akkor csakis NAGYszerű lehetsz, egyedi és megismételhetetlen, ez vagy Te. Ünnepeld meg és örülj a milyenségednek!
“…magam-varrta sorsot hordjon mindég vállam.” (Weöres Sándor)
