Bármit teszel, vagy készülsz tenni, benned egy kisegér lopva körülnéz, vajon most mit gondolnak rólam. Elég jó leszek, ha ezt teszem, vagy ha azt? Talán ha ezt teszem, az jó lesz, vaaagy inkááább mást kéne?! Igyekszel a legmegfelelőbbet kiválasztani. Közben mindig tekingetsz erre-arra, jó volt-e a választásod, megfelelő voltál-e.
Minek teszed ezt?
Várod érte az elismerést, a szeretetet, mint kisegér a sajtot? Kinek akarsz megfelelni? Neki, neki és neki is? Mindenkinek? Gondold meg! Hogyan lehetséges mindez? Talán csodatévő vagy? Ha igen, széttárom karom, mert akkor lehetséges, hogy megfelelj mindenkinek. Ha véletlenül nem tudnál csodát tenni, abban az esetben hagyd a csudába az egészet, ne nézz többé titkon körbe, mint valami tolvaj, lesve, megfelelő vagy-e!
Hiszen megfelelő vagy.
Légy az, aki vagy, és pont megfelelő leszel.
Széles e világ minden szereplőjének nem lehet senki se megfelelő. Ez így jó. Magadnak akarj megfelelni, a saját értékrendszerednek. Légy hű önmagadhoz!
„Mindenek fölött
Légy hű magadhoz: így, mint napra éj,
Következik, hogy ál máshoz se léssz”.
(William Shakespeare)