Salzburg és Svájc
2024. június 27-29
„Újabb rajongók, akik megállnak a kanyarban, csak, hogy engem fényképezzenek. Rendben, ideállok a hegy alá, csócsálok egy kis füvet is, csíííz”.
Ha visznek Svájcba…akkor megyek.
Így esett, hogy mire csodálkozásomban felocsúdtam, már egy zubogó folyó mellett sétáltam, és egy hófödte piramist keresett a tekintetem.
No, de ne szaladjunk így előre! Vegyük sorra, miként, mivel s milyen útvonalon jutottunk el Svájcba! Megígérhetem: csapongani fogok.
Ezt az utazást a bizonyos svájci panorámavonatok hívták életre, amelyek két legjelentősebbje a Bernina Express és a Glacier Express, további panoráma vonatok még GoldenPass Panoramic, és a Gotthard Panorama Express. A Glacier Express-re esett a választás, mégpedig azért, mert ennek a vonatnak az útvonala érinti Zermatt városkát, ami a Matterhorn lábánál fekszik.
Az útvonal
Autóval mentünk (több fő esetén ez a költséghatékonyabb és nagyobb szabadságot is ad). Odafele az állomások: Budapest – Salzburg (Ausztria) – Zermatt (Svájc). Visszafele: Zermatt – Malcesine, Garda-tó (Olaszország) – Postojna (Szlovénia) – Budapest. Így, egy kis európai körutacska kerekedett.
Előkészületek
Manapság sajnos nem megúszható, hogy előre kell megvenni a belépőjegyek és közlekedési eszközök jegyeinek zömét, hát még vonatozás esetében, főleg, ha ez egy népszerű, különleges express. A vonatjegy vásárlásához sokféle lehetőség és variáció áll rendelkezésre. Ha másfelé is vonatozik valaki, és/vagy hosszabb időt tölt Svájcban, akkor valószínű megéri passt venni (ami nem csak vonatra, de sok múzeumba is kedvezményt vagy ingyenességet biztosít), de ha csak a Glacier Express-re vált jegyet, akkor nem éri meg. De erre érdemes időt szánni, utána nézni, kinek mi éri meg. Van olyan angol nyelvű oldal ami lépésről lépésre haladva vezet végig a jegyvásárlás folyamatán, és ad újabb linket, és hívja fel a figyelmet a buktatókra, mert bizony magunktól lehet, hogy nem jut eszünkbe, hogy kattintsunk mindenfele, hogy bátran menjünk tovább, bár nem értjük, hogy miért dupla árat mutat, leírja, hogy fog ez visszacsökkenni. Ez az oldal számos fotóval is segíti a döntést, valamint ott találsz térképet a vonat útvonaláról, így, ha nem akarsz a teljes hosszon végig menni, akkor hol szállhatsz le, hány órakor. Aki többet is akar vonatozni, és érdekli a Swiss Travel Pass, a seat61 oldalon erről is olvashat és a különféle vonatokat is megismerheti. A vonatjegyet pedig az STC oldalán lehet például megvenni vagy a Glacier Express saját oldalán.
Huh, fellélegezhetünk, ha megvan a Glacier Express-re a helyjegy és a „sima” vonatjegy, mert Zermattban a többi helyre (kisvasút, felvonók) induláskor is meg lehet venni a jegyet. Illetve a Postojnai Barlangba is jó, ha van előre jegy.
Ha megvan a kötelezettség, jöhet a mulatság!
Indulás!
Salzburg (Ausztria)
Koradélután már megérkeztünk ebbe a szeretetre méltó városba, ami igen sokféle érdeklődésű embernek lehet okkal célpontja, hisz’ a klasszikus zene városa, Mozart rajongóinak kihagyhatatlan, Dachstein és a hegyek közelsége (a csodás Mammut barlang, az izgalmas sóbánya) miatt vonzó a túrázóknak, a kertek színpompás virágai és formái is hívogatóak, hát még a kastélyok, várak és történelmi épületek, és a romantikus folyó, na és a Muzsika hangja című film kedvelői önállóan, vagy vezetett túrán sétálhatnak a musical film eredeti helyszínein.
A terv az volt, hogy ez most egy kis kóstoló lesz a városból, hisz’ fél nap többre nem elég, és egész nagyot sikerült harapnunk belőle.
A belvárosi utcákon sétálva megtekintettük Mozart szülőházát (kívülről, mert már épp zártak), majd a Salzach folyón átívelő Marko-Feingold hídon (korábban Makartsteg) sétáltunk át a túloldalra.
A hidat, a 106 éves korában elhunyt besztercebányai születésű holokauszt túlélő Marko Feingoldról nevezték el. A gyalogoshíd két végén a földön olvasható fémtáblán kívül a híd korlátain lévő zászlókon lehet olvasni Marko Feingoldról, illetve megemlékezéseket a holokausztról. A híd mindeközben egy szerelem lakatokkal teli híd, és az egész várat látni onnan, ahogy a város fölé magasodik. Hamar elértük az egyik híres látnivalót, a Mirabell kastélyt, s főleg annak tekintélyes kertjét, ami telis tele girlandokat kirajzoló színes virágokkal. Nekem főként az tetszett, hogy sok vadvirág volt, és a legváltozatosabb színekben. A Pegazus szökőkútnál máris egy Muzsika hangja helyszínre értünk (úgy tűnt ez a Muzsika hangja hivatalos túra záróhelyszíne is), amilyen volt már korábban a Mönchsberg szikla alatt a Herbert von Karajan tér a lóúsztatóval és a ló szelídítők festményeivel, majd a Residens platz és Residens kút is. Amit elhagyva a Kapitel platz-on megnéztük a messziről is látványos Aranygömb köztéri szobrot (Sphaera című szobor). Innen íziben fel lehet menni siklóval a várba. De előtte beugrottunk kicsit szétnézni a St. Peter apátság egyedi hangulatú temetőjébe, katakombákhoz (újabb Muzsika hangja helyszín!). Ezzel láttuk is a városban elérhető Muzsika hangja forgatási helyszíneit, mehettünk fel a Hohensalzburg várába, hogy még zárás előtt felfussunk a tetejére, szétnézzünk, s fentről lenézzünk a városra, ahol pár órája felfedezéseinket tettük. A várból naplementével búcsúztattuk a salzburgi fél napunkat.
Salzburg egy olyan bájos kisváros, aminek fő attrakciói gyalog bejárhatóak. Akinek több ideje van, feltétlenül menjen el a Hellbrunni kastély és vízi játékokhoz, ami egy különleges hely, Mozart szülőházába is érdemes bemenni, mert Mozart életén túl egy korabeli lakóházat is megismerhetünk, lehet sétahajózni a Salzach folyón, s a nem is olyan messze lévő Dachstein pedig a hatalmas hegyeivel több napot igényel, ha az összes nagyszerű látványosságát meg akarjuk ismerni. Van hát miért visszamenni.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
Hohensalzburg vára a Salzach folyón átívelő Marko-Feingold hídról nézve.
A Marko-Feingold híd.
Oktatás és művészet épületei szimbólumokkal, Mozart szülőháza
Mirabell kastély kertje.
Mirabell kastély kertje.
A Muzsika hangja helyszínei: Herbert von Karajan tér a lóúsztatóval és a ló szelídítők festményeivel, a Residens platz és Residens kút, St. Peter apátság egyedi hangulatú temetője, Mirabell kastélyban a Pegasus szökőkút.
Egy érdekes épület, Időjárás állomás Alter Markt sarkában, az Aranygömb köztéri szobor (Sphaera című szobor a Kapitel platz-on), Hohensalzburg vára belülről.
Hohensalzburg vára.
Hohensalzburg várából kilátás Salzburgra.
Hohensalzburg vára belülről, és onnan a kilátás.
Naplemente a Hohensalzburg várból.
Svájc
A határon egy kis igazoltatás, ettől is már elszoktunk: mindenki az, aki, ránk bólintanak, suhanunk tovább. Tasch [ejtsd: Tess] felé az út először olaszos hangulatú falvakon visz, szűk utcákon navigálva, egyre több és nagyobb hegyek, kanyarban henyélő fotogén tehenekkel (akik nem lilák, ócska poén, ám kihagyhatatlan). A csupasz sziklás hegyekből pedig itt is, ott is, amott is, folyt le a kis vízesést játszó erecske, vagy már egy valódi vízesés. Az egyik településnél tó és folyó nélkül kompoztunk. Hogy lehetséges ez? Úgy, hogy egyszer csak nem lehetett továbbmenni az úton, áll előttünk egy vagy két autó, és bal oldalt a vonatsínen egy üres szerelvény, aminek csak platója volt és teteje, oldala csak amolyan fémkeret. Az autóból kiszállva megtudtuk, hogy van itt az út szélén egy automata, amiből meg kell venni a jegyet, ami ahhoz kell, hogy itt áthaladhassunk. Ugyanis erre a szellős kis vonatfélére fogunk majd felkaptatni az autóval, és utasostul szépen átvisz ezen a kis hegyen, vagyis annak gyomrában. Mintha kompoznánk, csak a szárazföldön. Milyen jó, pihen a sofőr és az autó is.
Tasch
Sok óra autózás után elértünk Tasch-be, ahol napokra érzékeny búcsút veszünk az autótól, mert innen Zermattba megyünk, ami egy autómentes város, tehát az autóval nem hajhatunk be, ezért a legközelebbi településen (Tasch) hatalmas parkolókban lehet hagyni, és HÉV-re és felszíni metróra emlékeztető kis vonattal (shuttle train) mehettünk Zermattba.
Ha az újabb Matterhorn Terminal nevű parkolóházat választjuk, az egybe van épülve a pályaudvarral, így kényelmesen váltott lovakkal folytathatjuk utunkat, gördülékenyen. Sietni se kell, mert a kisvonat 20 percenként jár és 12 perc alatt el is visz Zermattba.
Svájci utazásunk kicsit katasztrófaturizmusba hajlott, mert érkezésünk előtt egy héttel történelmi méretű árvíz lepte el Zermattot, ami miatt még ezzel a kis vonattal se lehetett bemenni a városba, autóval se. Se ki, se be. A hegyre felmenő vonat sínre annyi föld omlott, hogy az napokra használhatatlan lett, Zermatt városban pedig hömpölygött a megáradt folyó hatalmas erővel, és az áramellátással is nehézségek támadtak. Kétséges volt, érdemes-e elindulnunk, járható lesz-e a város, és működni fognak-e a szolgáltatások, ami miatt megyünk. Az elérhető híreken naponta figyeltem a rémisztő videókat, olvastam híradásokat, leveleztünk a szállásadóval és a helyi tourinform irodával. Pár nap múlva már vonattal és autóval megközelíthetővé vált a város, megnyugtattak, hogy a legtöbb szolgáltatás újra működik, a vonat nem minden szakaszon, de lehet közlekedni. Így aztán felkészülve egy sebzett városra, indultunk a shuttle trainnel. A hatalmas árvíz után egy koszos utcájú városra számítottam, de nem ez fogadott, a pusztításnak nemigen láttuk nyomát.
Akkor még.
Két nap múlva fél napig esett az eső, és az elég volt ahhoz, hogy ismét kiáradjon a folyó, éjjel a szállásból láttam a folyónak azon szakaszát, amit egy héttel korábban videókból, most megvilágított reflektorokkal, és a víz ismét zubogott és hömpölygött az egyik utcában, de a segítség rögtön ott volt. Aki mindezt átaludta, reggel csak azt látta, hogy a folyó erős fém korlátai átszakítva, hatalmas farönk megakadva benne, és a folyó mellett az utcán növényi hordalékok. A víz pedig a medrében rohan, de félelmetes sebességgel.
Előreszaladtam a történetben, mert még csak éppen megérkeztünk Zermattba, ahol, mint már említettem, tilos autóval közlekedni, csak elektromos kisbuszok és elektromos taxik járnak.
Az előzetes fotók alapján nem akartam elhinni, hogy tényleg olyan meredeken emelkedő utcák lesznek, mint amilyenek bizony vannak, és ahol a bőröndöket felhúzni nem lesz öröm, ezért nem csoda, hogy a többség a taxit választja. Bár a település kicsi, és sétálva bárhova el lehet jutni, de azért egyik végéből a másikba eljutni mégse tűnik olyan gyorsnak, és a folyó is meg tudja zavarni a tájékozódást.
Glacier Express
Ha nem lett volna épp természeti katasztrófa
Néha azt mondjuk, hogy ez a látványosság túlértékelt. Ez az udvarias és kifinomult megfogalmazása annak, amikor az utazó csalódik egy nevezetességben. Csak ül, és néz ki a vonatablakon, és nem érti, hogy ez…ez az, amiről azt hittem, hogy valami egyedülálló, igazán különleges élmény lesz? Ilyesmi volt a Glacier Express.
A teli ablakok nem adnak hozzá olyan nagy mértékben a hatáshoz, mint amilyen irreálisan sokba kerül egy ilyen vonatozás. Egy átlagos IC nagy ablakaiból is hasonlóan szépnek láthattuk volna az igazán tetszetős tájat, ami nem lesz szebb attól, hogy a fejünk felett is látjuk az eget. A folyók pedig futnak mellettünk, ami persze nagyon érdekes, de egyfelől hasonlót láttunk, amikor pár nappal korábban autóval mentünk el a folyók mellett, és ezt az érzést ismerhetjük, amikor a Balatonnál vonatozva a sínek hirtelen közvetlen a tó mellett haladnak. A vonat személyzete nem volt igazán udvarias. Délután a hazafele úton a már megnőtt utaslétszámmal pedig a mosdóknál úgy álltak sorban az emberek, mint egy nagy repülőgépen leszállás előtt. Érdekes ez a vonat és jópofák ezek a szélesvásznú ablakok, de az árát nem éri meg. Illetve érdemes meggondolni, hogy a jelentősen magasra kalibrált ár megéri-e a kicsit exkluzívabb ablaknyílásokat, amelyek mindamellett tudják azt az illúziót adni, mintha kint lennénk a természetben, és kevesebb az, ami elválaszt minket a kinttől. A természetközeliség karizmatikus hatása egy lassan haladó vonatból, ami figyelmesen hagyja, hogy csodáljuk a tájat – ilyen is ez a vonat. Az pedig egyéni, hogy a mérleg nyelve kinél hova billen, hogy ez egy kihagyhatatlan tapasztalat az életében, vagy se.
De épp természeti katasztrófa volt
A felemás élményt rontotta az aktuális helyzet, hogy épp természeti katasztrófa idején sikerült részt vennünk ezen a vonatozáson, ugyanis egy héttel korábban kiáradtak a folyók, nem csak Zermatt városa került amolyan karanténba közel 2 napra, hanem más közeli településeket is érintett, egészen Vispig (ami 30 km-re van Zermattól) járhatatlanok voltak az utak napokig, a vonatok se közlekedtek, még a shuttle kisvonat se, vagy a hegyekbe felmenő Gornergratbahn se, mert ott a sínekre ömlött jó sok föld. De bámulatos gyorsasággal, már 2-3 nap múlva helyreállt a közlekedés, a város megközelíthető lett, a helyi tömegközlekedésnek számító shuttle train is járt. Előzetes tájékozódásunk nyomán tudtuk, hogy elindulhatunk bátran, mire odaértünk a Gornergratbahn is közlekedett, egyedül a vonatok nem közlekedtek a teljes szakaszon, így a híres nevezetes Glacier Express is a 3 órás útból (amire mi befizettünk) valójában csak 1,5 órányi részben volt Glacier Express (az extra ablakaival), mert fél óra shuttle train volt, majd 1 óra vonatpótló buszozás. Természetesen nem jutott eszükbe semmiféle kárpótlás, hogy nem azt a szolgáltatást kapták az utasok, mint amiért fizettek. Sőt, a visszafele úton, amikor a pótlóbuszról átnyergeltünk a shuttle trainre, akkor senki se mondta, hogy itt most 20 percet várunk, míg jön a másik pótlóbusz a további utasokkal. Érdeklődésre is nyegle válasz jött, amikor is úgy éreztem magam, hogy a közismerten pontos svájci viselkedés és finom modor, most alul múlta még a Blaha Lujza téri 4-es 6-os villamos irányítóit is, akik hasonló esetben bemondják a járműben, hogy mi történik, és még a peronon is személy szerint egyesével elmondják mindenkinek, hogy mi a helyzet a villamossal. Ja, és ez a nemtörődöm viselkedés nem olyan, mint a természeti katasztrófa, hogy nem tehetnek róla, főleg egy luxus szolgáltatás esetében.
No de a nem tetszik zsörtölődős részen túl a vonat tiszta volt, kellemes, praktikusak voltak a bőrönd elhelyezésére fenntartott rekeszfélék a szerelvények végeinél. Hiszen voltak, akik egyirányba mentek csak, és utazásuk következő pontjára vitték holmijaikat.
A Zermatt és St. Moritz között közlekedő super express teljes utazási ideje 8 óra. Azonban nem muszáj az egész szakaszon utazni, tetszés szerint lehet egy-egy részre is venni a jegyet. Mi egy egy napos kirándulásnak szántuk ezt a vonatozást, ezért akkora szakaszra vettünk jegyet, hogy legyen idő helyben időt tölteni, és visszaérni Zermattba. Így esett a választásunk Andermattra, ami csupán 3 óra vonatútra fekszik Zermattól.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
Svájcban, útban Zermatt felé.
Tasch közelében a kocsikat a hegyen átvivő szerelvény.
Glacier Express ahogy komótosan robog.
A Glacier Express belseje.
A Glacier Express belülről és a kilátás.
A Glacier Express belülről és a kilátás.
Andermatt
Ez a kisváros különféle kirándulások kiindulópontja tud lenni. Innen lehet kirándulni az Ördög-hídhoz (Teufelsbrücke). A vasútállomás mellett rögtön beleütközünk a sarki turista információs irodába, ahol térképpel és minden szükséges infóval ellátnak.
Gyerekeknek pedig kifejezetten ajánlott ez a település, ugyanis Andermattból közlekedik fel a hegyre egy gondolás felvonó, aminek a középső állomása a Matti Gyerekparadicsom, ahol rengeteg izgalmas játszótéri mászós elem van, és mászófal is, és mindez egy gyerekekre szabott étterem mellett, ahol bent az étteremben is kisebb gyerkőcöknek szánt játszót alakítottak ki.
Úgy döntöttünk, hogy ezzel a 8 személyes gondolás felvonóval (egy kábeles gondola) felmegyünk a legtetejére, a Gütsch (2344 m) nevű megállóhoz, és hogy legyen valami kis túra is, ami 9/11 éves gyerekeknek is bírható, innen lesétálunk a Natschen megállóhoz, a Matti Gyerekparadicsomhoz, ahol a jól megérdemelt játszás és ebéd következik majd. A felvonó hipp-hopp felvitt, és a kellemes koranyári melegből szélfútta 15 fok körüli hőmérsékletre érkeztünk. Télen itt szánkóznak, síelnek, nyáron a túrázók mellett akad néhány őrült biciklista, aki a morzsalékos köveken akár felfelé gyötri magát. Ott fent azt éreztem, ez szebb, mint a vonatozás, mindenfelé magas hegyek, a lábunk alatt zöld mezőcskék színes virágokkal, és kellemesen egyenletesen lefele haladó úton játszik velünk a hol erősebb, hol gyengébb szél, ami néha tol, néha visszafog. Jaj de jó, máris túrázunk, pedig csak vonatozás volt mára betervezve! Mire jól belakmároztunk, az idő is elromlott, ami nem is lett volna baj, hisz’ a szabadtéri program megvolt, ámde a felvonónak nagyon nagy baj volt. Ilyen viharos idő esetén az a szabály, hogy begyűjtik a felvonók fülkéit az alvóhelyükre. Kezdett megjelenni szemeim előtt, hogy fent rekedünk a hegyen, de szerencsére azért nem eszik olyan forrón a kását. A gondolák többségét behúzták, de aki a hegyen volt, és le akart menni, nekik biztosítottak néhány gondolát, így a közben eleredt esőben lassabban, de időben visszaértünk a városba. Maradt időnk egy kis gyors városnézésre is, mert a város kevésbé nyújtott annyi látnivalót, mint azt fotók alapján gondoltam. Zuhogó esőben néztük a Glacier Express ablakából a tájat visszafelé, az egyre több köd mögül látszódó hegyekkel, folyókkal. Ez volt az az esős délután és este, ami kihozta sodrából ismét a folyót.
Eddig tartott a hosszú utazás első része, Zermattal jön majd a folytatás.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
Andermattban a gondolás felvonó, róla a kilátás, és a felvonó végpontjáról túra lefelé.
Andermattban a gondolás felvonó végállomásáról kirándulás lefele.
Ilyen szép hegyeket lehetett látni Andermett feletti hegyről lesétálva.
A Matti gyermekparadicsom, és a gondolás felvonók „alvóhelye”.
Andermatt városa.
