2017. szeptember
1. rész: Florida
Érkezés Miamiba

Miami Beach strandjánál.
Sose volt ilyen sima az utam Amerikába, minden gördülékenyen ment, azt átszállás Londonban is flottul ment. Na jó, Miamiban kicsit hosszadalmas volt a kijutás a géptől a csomagokig majd a fogadótérig. Zűrzavaros is volt, ahogy a sok magára hagyott utas a digitalizált világban igyekezett beléptetni magát az Egyesült Államokba, ónállóan szkennelni az útlevelét, ujjbegyét s tekintetét, de végül YES és welcome. Akit a Miami reptérre vár valaki, neki a figyelmébe ajánlom, hogy amikor kijön a fotocellás ajtón, és nincs ott senki, ne konyuljon le az orra, hanem bátran menjen fel a csomagjaival a szerpentinszerű csigavonalú úton, és ott fogják fent várni. Ahogy engem is, már nem először, mert családlátogatásra érkeztem.
Ekkor még mit sejtettem arról – ahogy a többiek se –, hogy ez a találkozás kalandosabb lesz, mint gondoltuk. Erről később.

Miami Beach strandja előtti kis tér.
Szerencsére délután 3-ra érkeztem, így a délután a miénk volt, s rögtön bele is vetettük magunkat a híres Miami Beach forgatagába. Ami aznap épp nem volt akkora forgatag, tán hétköznap lévén, de ez nekünk csak jó volt. Augusztus utolsó előtti napján a floridai párás melegben páran fürdőruciban vállukra vetett törölközővel a strandra igyekeztek, tiszta Balaton-feeling.

Balra már a beach, jobbra Miami magas épületei.
A strandot csak egy hosszan elnyúló park, játszótér választotta el a felhőkarcolóktól.
A be nem avatott turista, aki először jár erre, nem is sejti, hogy a deszkakerítés és a sok buja növény mögött már a beachre fog kijutni.

Ott az a kis bejárat (kijárat, mikor mi), amin túl a lüktető város, innen pedig a hullámzó óceán a stranddal.

Közeledve a parthoz: a beach, ami elég szellős, semmi tömeg.
A városi oldalon, a parkban áll Barbara Baer Capitman szobra.

Barbara Baer Capitman szobra Miami Beachnél.
A szobrot egy olyan hölgynek állították, aki 1973-ban költözött Miamiba, egész életét az art deco stílusnak szentelte. Neve szorosan összefonódik Miami színes Art Deco történelmi negyedével (ami sokszor tűnt fel az egykor népszerű Miami Vice című sorozatban).

A feltehetően Barbara Baer Capitmannek tisztelgő színes padok a játszótér melletti téren, ahol a homokos beach-ről távozó strandolók lábukat is lemoshatták.
Miami Beach hozza a latin érzést, az autóút egyik oldalán a beach nyugalma, másik oldalán a nyüzsgő bárok, éttermek, ahonnan mediterrán dallamok szűrődnek ki, az utcán pincérek szólongatnak, hogy hozzájuk menj be. Igazán éjszaka nagy itt az élet, olyankor a bárok tele bulizó emberekkel. Ezt azonban mi nem vártuk meg, mert még napnyugta előtt a 200 km-re lévő Naples-be akartunk érni.

Bye, bye Miami Beach és a színes padok.
Irma, te édes
Na de mire céloztam az elején, hogy kalandosabb lesz, mint gondoltuk? Nem is sejtettem, hogy holmi Irma majd átírja a terveink, s ez az Irma nem az, akinek Frédi könyörög, hogy engedj be. Sőt!
Pár napja érkeztem meg Florida déli részéhez (a nyugati oldalra), Naples-be, amikor kiderült, hogy mellesleg jön egy Irma nevű hurrikán, s ha ő jön, mi megyünk. Hm. Nem aggódtunk, de minden nap néztük az időjárás jelentést és a híreket, ahol egyre vezetőbb hír lett merre jár Irma, és feltehetőleg merre megy tovább.
Mi azonban mit se törődve ezzel, éltük a családi együttlét békés napjait, kerti partival, és állatkertezéssel.
A Naples Zoo

Egy állatkerti sétány.
Vérmes reményei senkinek se legyenek, hogy ez az állatkert vetekszik majd kicsit is a budapestivel, mert arról szó nincs. Illetve a belépőjegy a mintegy 23 dollárjával felülmúlja. Ez inkább egy botanikus kert, amiben elhelyeztek számos állatot. S tették ezt az amerikai szórakoztatóiparból ismert magas színvonalon. Hozzáteszem, lehet, hogy magyar felnőtteknek ez egy kis kert, de bármilyen gyereknek kellően nagy és izgalmas.

Volt itt óriás sörényes hangyász, személy szerint a kedvencem.
Természetesen láthattunk itt többek közt teknőcöt, leopárdot, madarakat, zebrát, hiénát, párducot, medvét, tigrist. De a fő attrakció a hajókázás volt a majmokhoz.

Itt már mennek a hajók a különféle majmok szigeteire.

Ott, ott egy csimpaszkodó fekete majom az épület balján!

A család többi tagja közelebbről.

Az egyik hajó kíváncsi utasaival.

„Ott a farka, ott a farka, …, Megállj, ott van. …Nem tűnsz, nem tűnsz mindig el”. Az a csíkos is egy majomé, ami lóg a fák ágai közt.

Ööö…a kínai cirkusz akrobatája?

A tó, ahol hajóztunk.
A második legmenőbb dolog az állatkertben a zsiráf etetés volt, amit külön pénzért (5 dollár/fő) kínáltak.

A kerítés jobb oldalához engedték egy pillanatra azt, aki gyorsan odanyújtja a zsiráfnak a levelet.

Levegőből élő növények csüngenek mindenfele a fákon, s szép virágokba botlunk.

A trópusi növényzet nem díszlet, teljesen igazi.
Laza 2 órát el lehet itt tölteni. Gyerekek imádni fogják, ahogy kis kocsiban húzzák őket vagy csomagjaikat, a felnőttek pedig felüdülnek ebben az állati növénykertben.

Ibiszek mindenhol Naples városában, még a bevásárlóközpontok környezetében is, akkor épp itt ne lennének? Én nagyon bírom őket a bekanyarodós csőrükkel.
Labor day, strandolás, és a kéretlen vendég, Irma

Bejárat a Vanderbilt Beachre kora reggel.
Irmát senki se hívta, mégis jön. Irma lesz minden idők egyik legnagyobb hurrikánja az Egyesült Államokban, amely egész Florida államot futásra készteti. De mi ezt még nem tudtuk, és a többiek se, akik jó nagy tömegben strandoltak a munka napján, ami munkaszüneti nap volt. Itt a Vanderbilt Beach-en nagyon jó infrastruktúrát kap a strandoló, van itt az ingyenes mosdó és zuhanyzó mellett beach store, kis bolt, ahol alap élelmiszert és strandkelléket tudsz kapni. De ha tartalmasabbat akarsz enni, akkor beülős bár, étkezde is van. Hajót is bérelhetsz a South Bay Marina-n, ami mellett egy érdekes világítótoronynak látszó fogadót is találsz.

Pelikán száll fel az óceán felett.

Apró kis madár sétál a strand homokjában

Sirályok szemlélődnek a parton.

Reggel 8-kor már kajakosok indulnak evezni, más olvas a víz közelében a beachen, ami még üres, bár 2 óra múlva egy papucsot se lehet itt leejteni a tömegben.

A korai strandolók hátizsák gyanánt viszik a strandszéküket.

Bérelhetsz napernyőt, nyugágyat, kajakot. Autóval teszik be a motorcsónakot a vízre.

Parasailingezhetsz, banánozhatsz.

Sétálhatsz a vége nincs puha homokban kagylókat szedve, bébi cápát és ráját figyelve a vízben. Felkapva a fejed a távolban fel-felugró delfinekre.

Közben elsétálsz punkba hajló frizurájú sirályok mellett, akik mit se zavartatják magukat.

Amíg a többség úszik, sportol, pihen, más dolgozik: kocsival viszik ki a nyugágyakat a szállodák strandjaira.
Nekünk is hamarosan a munkálkodásra kell gondolnunk, mert már bizonyossá vált Irma hurrikán érkezése. Ezért strandolás után első utunk egy áruházba vitt, hogy érdeklődjünk generator vétel iránt. De az eladó csak nevetett, mert jó poén, hogy olyasmit keresünk, amit már emelt áron se lehet kapni sehol. Na majd holnap.
Felkészülés Irma méltó fogadására

A gekkó sarokba szorult.
A floridai hírekben már minden az Irma hurrikánról szól, folyamatosan adnak tájékoztatást Irma útjának különböző lehetséges forgatókönyveiről. De bármelyik is valósul meg, az már biztos, hogy 3-as vagy 4-es (esetleg 5-ös) erősséggel átvonul Naples városán is. Úgyhogy felkészülési akció indul.
Generatort már sehol se kapni. A helyi barkácsáruházban, ami normálisan reggel 10:00-kor nyit, és soha nem volt még semmilyen sor, most reggel 7:00-kor mi már a sorban állunk elsőként, s 8:00-kor már mögöttünk kígyózik a sor. Az üzletvezető elkiáltja magát, hogy mennyi generátor van még. Nekünk jutott, s még a mögöttünk állónak. El is fogyott. Utána jött a víz kérdése, amit öles betűkkel kiírtak, hogy csak maximum 5 csomagolt egységnyit vihet egy ember. Az immár kétágú sorra tekintettel, a bolt fél órával hamarabb kinyitott. Az emberek pedig szó szerint futottak befele a bevásárló kocsikat lökve maguk előtt. Ebben csúcstartó az a hippis pasi volt, aki rollerezett a bevásárlókocsival, egyik lábát magasba emelve lökve magát, míg másik lábát a kocsin tartotta. Nem kétséges mennyire volt eredményes. Mindenki a vizek irányába sietett, aztán tipikusan mindenki vet még elemet, elemlámpát, ódivatúbbak gyertyát, s aztán mindent, ami konzerv, sok napra előre összevásároltak sok-sok árut.
Ha valaki most azt gondolná, hogy hú, micsoda pánik, meg kell hogy cáfoljam, mert kicsit se volt pánikhangulat. Mindenki udvarias, barátságos volt, elvették, ami kellett nekik, senki se esett neki senkinek, senki nem veszekedett, vagy kapkodott, vagy idegeskedett. Csak meg akartak oldani egy helyzetet, a lehető leghatékonyabban. A pénztárban pedig a tömeg ellenére nem volt hosszas sorban állás, pillanatok alatt lehúzták a termékeket, ellenőrizték a víz ne legyen több a maximálisnál, és az áruház dolgozói készségesek, szívélyesek voltak. Első két pont kipipálva, generátor és ital, étel megvan. Még kellett kanna a benzinnek. Aztán benzin, ami már alig volt a városban. Következő nehéz feladat a hurricane shutter beszerzése volt, ami az ablakokat, ajtókat védi majd meg Irma viharos érkezésekor. Mondanom se kell, ez a termék is már alig volt kapható a városban. De meglett. Huh.
Akkor már csak fel kellett szerelni az ablakokra, üvegajtókra, összepakolni a kerti holmikat.

A hurricane shutter az ablakokon, a bal oldali átlátszó kék, a jobb oldali nem átlátszó fehér.
Két nap alatt a sok teendő mind elvégezve, közben a döntés is megszületett, hogy nincs mit hezitálni, menni kell északra, mert már a hírek is tele vannak vele, hogy egész Floridát evakuálják. Holmijaink s a ház is becsomagolva. Én valószínű már nem térek ide vissza, mert mire a repülőm indulna a Miami reptérről, az már nem biztos, hogy működni fog. Irány Georgia állam!

Utolsó este Naples-ben, hajnalban indulunk északra.
A sorozat további része: Florida és Georgia Irmával megbolondítva 2.