2017. szeptember
2. rész: Georgia
Út Georgia államba
„It’s just an old sweet song
Keeps Georgia on my mind.”
Hajnali 3-kor indultunk Georgia államba, s délután 3-kor már ott is voltunk. Két kocsival mentünk, sok holmival. Gyerekeknek és a kocsikat vezetőknek embert próbáló út volt. A magas páratartalmú, pálmafás Floridából átmentünk a lobhullató erdős Georgiába, ahol olyan volt a klíma, mintha Magyarországon lennénk. Mulatságos volt, hogy azt mondtuk felmegyünk északra, miközben az USA déli államába tartottunk. Ahol még vonat is járt, ami Floridában nem jellemző. Ámultak is a gyerekek.
Columbus
Columbusban együtt élnek a régi épületek a modernekkel.
A város egyik központi része a belvárosi Columbus Riverwalk és a Chattahoochee River Park, ahol mindenki talál kedvére való elfoglaltságot. A város folyója, a Chattahoochee folyó körül sok érdekes dolgot találni, főleg a szabadidős tevékenységet kedvelők számára.
A parknál egy nagy parkolóban lehet kényelmesen letenni az autókat, s utána belevetni magunkat a programokba. Rögtön a parkolónál van az izgalmas játszótér, szokásos mászókákkal, és kevésbé szokásos több személyes libikókával és zeneszerkezetekkel, s a nyári melegben üzemelő splash elemmel, ahol a földből víz lövell a magasba.
Aki ennél nagyobb izgalomra vágyik, ő átsuhanhat a folyó felett a zip line-nal, ami a Columbus RiverWalknál indul és a Phenix City RiverWalkig tart. Átrepülhet így Georgia államból Alabama államba.
A város bővelkedik programokban, akit érdekel a katonaság ő elmehet a National Infantry Museum and Soldier Centerbe.
Akit még a tengerészet is vonz, neki jó lesz a National Civil War Naval Museum. Aki állatokkal akar testközelben megismerkedni, ő elmehet az Oxbow Meadows Environmental Learning Centerbe, ez a hely gyerekeknek lehet főleg hasznos, mivel ismeretterjesztési céllal különféle programokban vehetnek részt, ahol az állatokat akár meg is foghatják. Madarakat is megfigyelhetnek, kötélhídon kelhetnek át. A teljesség igénye nélkül: van Columbusban botanikus kert, Columbus Museum képzőművészeti alkotásokkal, őstermelői piac, s Lunch Box Museum, annak, aki valami különlegesre vágyik.
A Coca-Cola Space Science Center és a történelmi városrész
Bár remekül töltöttük az időt, a kellemes napsütéses őszi időben, hullottak a falevelek (ami a Floridában élő gyerekeknek kuriózum volt, ott ilyet nem látni), mintha csak a magyarországi szeptemberben lennénk, de minden napunkat áthatották azok a gondolatok hogy vajon mi lesz, ha Floridába ér a hurrikán. Naponta néztük a híreket, az étteremben is ez ment a tévében, hisz Columbust is érinteni fogja a hurrikán vége nagyobb vihar formájában.
A város tele volt floridai rendszámú autókkal, floridai menekültekkel, az utcán nevetve üdvözöltek minket idegenek, ha kiderült, hogy a hurrikán miatt vagyunk itt: „oh, floridians refugees, welcome” (nekik ez vicces volt). Teltház volt abban a házban is, ahol megszálltunk, s a szállóvendégek mind floridaiak voltak, akik a hurrikán miatt érkeztek. A hírek pedig egyre aggasztóbbak voltak, már a maximális erejű hurrikánról beszéltek, ami Florida mindkét partját érinti majd, s egész Floridán végigsöpör pusztítva. Mi azért bizakodtunk benne, hogy a ház, amit féltünk, távol van az óceántól, és nem fogja komoly kár érni. Mindeközben a magyarországi hírekben semmi se szól erről.
Dacolva a hurrikán miatti aggodalmakkal, elmentünk a Coca-Cola Space Science Centerbe, ami gyerekeknek igazán izgalmas és épp annyi időt igényel, hogy ne fáradjanak el, de még adódjon elég sok érdekesség. Mint floridai menekültek ingyen mehettünk be a múzeumba (a városban több helyen is kedvezményt adtak elvileg, ha Floridából jöttél).
Az egész hely pici volt, de gyerekeknek optimális méretű, különböző információs részekkel, ahol megismerhetik a bolygókat, a világűrt. Az egyik kis terem olyan volt, mint egy űrhajó, ahol be kellett magunkat csatolni és elöl a kivetőn mintha az űrben lennénk, hanghatásokkal kísérve. A legjobb a nagy terem volt, ahol rajzfilmes technikával egy gyerek figura mutatta be kis gyerekeknek is érthetően, érdekesen a különféle bolygókat.
A város fő nevezetessége a történelmi negyed. Mikor először mentünk át a városon, és láttam a hasonló kis házakat, amik körül mindenfele feketék sétálnak csinos, ünneplő ruhában, az egész olyan békebeli és hihetetlen volt, én ilyet csak filmekben láttam. Arra meg nem is számítottam, hogy Amerikában van ilyen hely, ahol egy területen sok kb. 200 éves épületeket találok. Az egész olyan Tamás bátyja kunyhós volt.
Nem sejtettük, hogy a vasárnap nem lesz kedvező a városnézésnek, mert épp e napon zárva voltak azok az épületek, amiket belülről is megnézhettünk volna.
A történelmi negyedben található a Heritage Park, ahol a város ipari fejlődésére emlékeznek.
Alabama
„Sweet home Alabama”
Poénból átmentünk az alig 40 km-re lévő Alabama államba, ott is Auburnbe. Az igazán vicces az volt, hogy nem csak államhatárt léptünk át, hanem időzónát is, mert a digitális kütyük, mobiltelefonok automatikusan egy órával mást mutattak itt és ott.
Hogy átruccanásunknak értelmet is adjunk, elmentünk a Chewacle State Parkba.
Már nyugodtan kirándulgattunk, mert már tudtuk, hogy bár Irma hurrikán végigrohant Floridán, a féltett ház rendben van, víz se érte el a házat. Az egyetlen gond, hogy nem tudni még hány napig nem lesz áram és víz, s ez mennyi további Columbus-beli veszteglést jelent. Itt az erdőben is találkoztunk olyan családokkal, akik nem voltak ilyen szerencsések, és jelentős kár érte az otthonukat. De senki se volt ezért szomorúbb annál, minthogy van egy helyzet, amit majd meg kell oldaniuk, ha hazamennek, de élnek, nincs komoly baj. Mindenki mosolygott, s nem az amerikai műmosollyal, hanem a fájdalommal átszínezett és igazi mosollyal, amiben öröm és bánat együtt fért meg.
Kulturált, kellemes, jól szervezett hely volt ez a nemzeti park. Kényelmes, bár fura volt, hogy a főbb részeire autóval is oda lehetett menni, például a vízeséshez is (s akkor már csak egy 15-20 perces séta volt a vízesés).
Utolsó felvonás: Viszlát Columbus
Eltelt a szűk egy hét, a repjegyet áttették Miamiból Atlantába. Floridában nincs még áram, marad a vesztegzár a floridianseknek, de én hamarosan repülök haza. Előtte még elnézünk a híres neves Chuck E. Cheese’s-be, ahol a gyerekek akár ehetnek is, de ha nem, akkor csupán játszanak mindenféle játékgépeken 3 éves kortól akárhány éves korig. A játékokat tetszés szerinti összegű pontokkal előre feltöltött kártyával lehet használni.
Búcsúzóul ettünk egy fagyit egy számomra érdekes helyen. Mert én még nem láttam ilyet, ahol a fagyit kis pohárkákba mi magunk nyomjuk ki, aztán megszórhatjuk, leönthetjük mindenfélével (csokidara, kekszdara, amit csak el tudunk elképzelni), s végül súlyra lehet fizetni.
Amerika ízei után várt a reptér, ami sokkal kellemesebb élmény lett, mint számítottam rá. Az atlantai reptér nagyon átlátható. Nem tudom általában így van-e, de aznap nem volt tömeg, semmi sorban állás a becsekkolásnál, se az ellenőrzésnél, utána is könnyen, gyorsan meg lehetett találni a kaput a gépünkhöz. Szuper volt.
Ahogy maga az amerikai családlátogatás is, amit holmi Irma hurrikán se tudott elrontani, de nem ám!
A sorozat további része: Florida és Georgia Irmával megbolondítva 1.