A férfi nem sír, a kisfiú sem sír. „Nem vagy te anyámasszony katonája”. Egyébként is „katonadolog”, bármi is történik azzal a férfivel. A férfi nem sír, mert „nem vagy te kislány”. Főleg nem pityereg a férfi. „Meg ne lássam, hogy sírsz!”.
Dehogynem.
A Férfinek potyognak a könnyei, a Férfi bömböl, a Férfiből gejzírként tör ki a fájdalom visszafojthatatlan zokogása. Mert a Férfinek érzései vannak, tengerszem tisztaságú lelke, feneketlen mélységű szíve. Amit kitár. Könnyeinek csobbanásában orkán ereje visszhangzik.
„…Te is tudod, hogyha mi sírunk, / Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja, / Akkor szívünkben zuhatagok vannak, / De erősebbek vagyunk gyönge életünknél…”(József Attila)
