2019. szeptember 16.
A Duino kastély (Castello di Duino) naplemente után a Rilke ösvényről nézve.
Kicsi mesebeli kastély, ami egy sziklaszirten ücsörög. Gondoltam, valami ilyen lehet. Egy ékszerdoboz, aminek a tetején épp csak nem forog egy balerina. Túlzóan szép köntösbe öltöztette képzeletem már jó előre, így biztosra vettem, szebb lesz, mint a közeli Miramare kastély és én irtó menő leszek, hogy ezt láttam, pedig oly sokan kihagyják. Nos, szebb éppen nem volt. De miért is akartam összehasonlítani az almát a körtével? Az egyik egy tágas terű parkkal rendelkező kastély, másik pedig egy várkastély. De amire egyiknek se lehet panasza, az a káprázatos kilátás a tengerre.
Duinóba mindenki a kastély miatt megy, pedig a kastély egy kisvárosban áll, ami teli van girbe-gurba utcákkal, ahol kedves házak vannak, ahol az utcák közt könnyen el lehet tévedni, s hamar egy mezőn találhatjuk magunkat, vagy épp a városka kikötőjében, ahol kisebb hajók vannak kikötve. A hangulat álmos, nyugodt, amolyan ej ráérünk arra még. De ha egy nap alatt meg akarunk mindent nézni ebben a falucskában, akkor mi nem sokat érünk rá.
Minden fotón egy sziklacsücskön látjuk a kastélyt, körötte a végtelen tengerrel. Azt hittem mi is majd így pillantjuk meg, és már messziről sóhajtozni fogok. A kastély bejárata viszont a település „közepén” van, az utca egyik oldalán, hopp, ja, hogy ez lehet itt a bejárat, vagy úgy. Elég szolid. Akárcsak a parkoló (a kastély bejárata egy több elágazós utca metszetében van, s ott egy nagy „P”, hogy parkoló arra, s ha ott az utcán legurul az autó, akkor egyszer csak ott lesz a nagy, ingyenes parkoló). Tehát bemegy az ember a várkapun, megveszi a belépőt (8 Euró, nyitva: minden nap, kedd kivételével: 9:30-16:00/17:00, szezontól függően változhat), s már mehet is kastélyt nézni. Ha duplázni szeretnél, és a régi várat, a várromot, a Castello Vecchiót is meg szeretnéd nézni, akkor itt érdemes rá jegyet venned (3 eurót hozzáfizetve), mert a kettő együtt fizetve kedvezőbb végösszeg lesz.
Nekem azért tetszett ez a kastély, mert nem egy grandiózus, hatalmas építmény volt, hanem kisebb, ezáltal otthonosabb, élhetőbb, bejárható kerttel, mégis mivel egy sziklaoromra épült, mindenhonnan elképesztő kilátást kapott az ott élő a tengerre. Amit a szép teraszaikról is csodálhattak. A kertben színes virágok, medence, padok. A régi bútorokkal berendezett termekben megismerhettük a korábban itt élő hercegek életét, történeteit. Ráadásként egy bunkerbe is lemehettünk, ahol a bejáratnál figyelmeztettek, hogy a 100 lépcsőt nem csak lefele kell megtenni, hanem majd visszafelé, felfelé is, úgyhogy gondoljuk meg, fárasztó lehet. A bunkerben kiállítottak néhány háborús tárgyat, ismertető táblákkal növelték a látogatók tudását. Végül – nekem ez volt a legérdekesebb – a bunker (ami egy barlang volt) kijáratán kijutottunk a szabadba, ahonnan mi mást is láthattunk volna, mint a tengert. De itt mindenfele meredek falak voltak, lefele, felfele. Ha a kastélyban jól kibóklászta magát az ember, akkor a kijárattól balra fordulva az első kövezett ösvény (450 méterre) a Castello Vecchióhoz visz, ahol meg lehet nézni a régi várromot.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
A Duino kastély kívülről.
A Duino kastély belülről, illetve a terasza és kilátás a kastélyból.
A Duino kastély kertje.
A bunker a Duino kastélyban. A kültéri vasajtós lépcső a bejárata, majd utána bent a 100 meredek lépcső. A másik ajtó a kijárata, s onnan a kilátás.
A Castello Vecchio.
Duino kikötője.
Mi még tekeregtünk a városban, nézegettük a helyes kis házakat, különös kicsi előkerteket, kedves kerítéseket, elsétáltunk a kikötőhöz, kicsit üldögéltünk a padon, mintha sziesztáznánk, pedig csak falatoztunk kicsit, várt már ránk a híres ösvény.
A Castello Vecchio romjai a kastély kertjéből nézve.
Duino másik nevezetessége, ami miatt érdemes odamenni, az a Sentiero Rilke, azaz a Rilke ösvény. Ma természetvédelmi terület az az út, fent a sziklagerincen, ahol egykor oly sokszor sétált a híres német író, Rilke, aki gyakori vendége volt a Duino kastélynak. Ez a panorámaút Duino és Sistiana közt vezet kb. 2 km hosszan, a terep szinte végig egyenes, könnyű, ám köves, sziklás, ezért az ilyen helyre alkalmas lábbeli szükséges, de a séta egyáltalán nem fárasztó, főleg úgy, hogy közben végig szemet gyönyörködtető a látvány, hol csak a tengerre, hol a kastélyra is. Természetesen Sistiana is lehet kiindulópont (ott van egy kicsi, ingyenes parkoló az ösvény „bejáratánál”), mi Duinóból indultunk, a kastély közelében van az ösvény kezdete.
Duino beváltotta a hozzá fűzött reményeim, mi Triesztből (25 km-re található) kirándultunk ide egy napra, bár egy nagyon cuki, aranyos várkastélyról van szó, mégse volt turistás a hely, indokolatlanul kevesen kíváncsiak erre a megkapó helyre, ahol egy nap alatt kaphatunk olaszos atmoszférát, nyugalmat, várkastélyt kerttel és bunkerrel, romvárat, panorámasétányt.
Azt mondom, aki a közelben jár, kanyarodjon Duino felé, adjon neki egy napot az életéből, s végül hálás szívvel emlékszik majd az ott töltött időre.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
A Rilke-ösvény „bejárata” a Duino kastély közelében. Ilyen változatos a terep, hogy akár lépcső is lehet, vagy szépen elegyengetett talaj.
Kilátás s Rilke-ösvényről, itt már látszik a sziklás környezet.
Ez pedig már Sistiana, az ösvény vége (ahol a földön a lánc látszik utána már a parkoló van), ha Duino felől indulunk.
Ilyen kellemes, könnyű sétára lehet számítani a Rilke-ösvényen.
Sokan futnak a Rilke-ösvényen, de itt akár ilyen padon ülve olvasgatni is lehet, vagy csak beleveszni a víz kékjébe.
Délután értünk az ösvényhez, így részünk lehetett a naplementében, amikor a Nap a Duino kastély mellett bukik alá a horizonton.
