
Sopot mólójának egyik sarkáról a Balti-tenger végtelenje.
Elérhetetlen szerelem. Lehet csodálni, de nem kapod meg, nem adja oda magát. Nem húz magához. Északi, hideg szépség. Vonz, ámulatba ejt, de nem lesz a Tied. A Balti-tenger távolságot tart. Mindeközben megigéz.

Gdansknál a beach a Przyjazna plaza-nál.
Külön bejegyzést akartam szentelni a Balti-tengernek, mert annyira más és különös, és olyan sokféle, és érzem, hogy épp csak kezdtem megismerni.

Gdanskban, a Brzeznienski Parkban – a tengerparti sétány mellett – még este is sokan sétálnak, sportolnak.
Az ismerkedést Gdanskban kezdtük. Ahol a tengerparti sávval párhuzamosan halad egy sétány, parkkal, ahol olyan élet folyik, mint nálunk a Margitszigeten. Görkoriznak, bicajoznak, futnak, sétálnak. Legyen nappal, vagy éjjel, hétköznap vagy hétvége.

De aki a szellemi sportot részesíti előnyben, ő is megtalálja a számítását a parkban a gyönyörű fák közt.

Gdansk strandja, ahol naplemente után is sétálnak meztéláb.
Az áttetszően tiszta víz itt nincs tele izgalmas állatokkal, legfeljebb némi növényzetet láthatunk. A tengerhez való viszony itt a Balti-tenger partján egészen más, mint egy mediterrán tengernél, itt ülnek a homokban, akkor is, ha nem mennek be a vízbe. Idősek a kövezett részen a padokon diskurálnak. A tenger itt nem a fürdésről szól, hanem létezés, az életük része, VAN.

Gdansk strandján nincs gondban az se, aki fürdőzéskor nem meri a parton hagyni értékeit, mert bezárhatja egy kis kulcsos értékmegőrzőbe, még öltözőt is használhat, tusolhat, némi pénzérme segítségével.

Gdansk mólójáról a naplemente.
Gdansk inkább az igazi strandolós, szabadidős partot adta. Sopot már kicsit nagyvilágibb volt.

Sopot mólójánál a vitorlások.

Sopot híresen hosszú mólójának különleges padja.
Sopot nagy múlttal rendelkező igazi fürdőváros kertvárosi hangulattal, világítótoronnyal, tágas terű mólóval, s minden a szórakozást pihenést szolgálja.
Kicsit arrébb, a Trojmiastó (Hármasváros: Gdansk, Sopot, Gdynia) trojkájának harmadik városa, Gdynia már szerényebb, kevesebb vonzalommal bírt, legalábbis számomra.

Gdynia mólójának végénél látszik a távolban az egyszerű kis világítótornya.
Gdynia inkább hajóiról ismert, de aki akar, strandolhat is természetesen.
Móló mindenhol akadt, a négy lengyel tengerparti városban, ahol jártam, mind más karaktere volt a mólóknak. Íme: Gdansk mólója (fentről az 1.) igazi romantikus, esti séta zárásához jól illik. Sopot mólója (fentről a 2.) már nagyszabású, hatalmas terek és távolságok, megspékelve hajózási lehetőségek arzenáljával. Gdynia mólója (fentről a 3.) mintha inkább a használhatóságról szólna, lehet rajta találni sok souvenir boltot, hajókat múzeummal, futkosni rajta kedvünkre, de ennél nem több, Niechorze mólója (fentről a 4.) egy kis falu betonozott mólója, ahol kiköthetnek a kis hajók, üldögélhetünk egy padon, létrejöttét inkább a funkcionalitás, mint az esztétikum hívta életre, s mégis esetlenségében van valami megejtően bájos.

A móló legeslegvége Niechorze mólójánál.

A part Niechorze-nál végtelenül hosszú, augusztus végén egy esős napon, kihalt, távolban a fák közt a világítótornya látszik.

Nyomok a tengerpart homokjában.
A tengerpart bár homokos, azonban a benne való közlekedés küzdelmes. Mélyen belesüppedünk minden egyes lépésnél a sok-sok homokba.

Niechorze partjának egyik érdekessége a színes hajói.

Trzesacz gyönyörű partja, ahol ameddig a szem ellát csak part és part, homok és homok.

Így nyaldossa a Balti-tenger Niechorze partját egy szeles borús napon.

A tengeri madarak is valahogy ilyennek láthatják a Balti-tengert, ahogy mi emberek Niechorze világítótornyából. Ez az a Balti-tenger, amit csak csodálunk, de el nem érhetünk.
Galériaképek itt: