Elérhetetlen szerelem. Lehet csodálni, de nem kapod meg, nem adja oda magát. Nem húz magához. Északi, hideg szépség. Vonz, ámulatba ejt, de nem lesz a Tied. A Balti-tenger távolságot tart. Mindeközben megigéz.
Külön bejegyzést akartam szentelni a Balti-tengernek, mert annyira más és különös, és olyan sokféle, és érzem, hogy épp csak kezdtem megismerni.
Az ismerkedést Gdanskban kezdtük. Ahol a tengerparti sávval párhuzamosan halad egy sétány, parkkal, ahol olyan élet folyik, mint nálunk a Margitszigeten. Görkoriznak, bicajoznak, futnak, sétálnak. Legyen nappal, vagy éjjel, hétköznap vagy hétvége.
Az áttetszően tiszta víz itt nincs tele izgalmas állatokkal, legfeljebb némi növényzetet láthatunk. A tengerhez való viszony itt a Balti-tenger partján egészen más, mint egy mediterrán tengernél, itt ülnek a homokban, akkor is, ha nem mennek be a vízbe. Idősek a kövezett részen a padokon diskurálnak. A tenger itt nem a fürdésről szól, hanem létezés, az életük része, VAN.
Gdansk inkább az igazi strandolós, szabadidős partot adta. Sopot már kicsit nagyvilágibb volt.
Sopot nagy múlttal rendelkező igazi fürdőváros kertvárosi hangulattal, világítótoronnyal, tágas terű mólóval, s minden a szórakozást pihenést szolgálja.
Kicsit arrébb, a Trojmiastó (Hármasváros: Gdansk, Sopot, Gdynia) trojkájának harmadik városa, Gdynia már szerényebb, kevesebb vonzalommal bírt, legalábbis számomra.
Gdynia inkább hajóiról ismert, de aki akar, strandolhat is természetesen.
Móló mindenhol akadt, a négy lengyel tengerparti városban, ahol jártam, mind más karaktere volt a mólóknak. Íme: Gdansk mólója (fentről az 1.) igazi romantikus, esti séta zárásához jól illik. Sopot mólója (fentről a 2.) már nagyszabású, hatalmas terek és távolságok, megspékelve hajózási lehetőségek arzenáljával. Gdynia mólója (fentről a 3.) mintha inkább a használhatóságról szólna, lehet rajta találni sok souvenir boltot, hajókat múzeummal, futkosni rajta kedvünkre, de ennél nem több, Niechorze mólója (fentről a 4.) egy kis falu betonozott mólója, ahol kiköthetnek a kis hajók, üldögélhetünk egy padon, létrejöttét inkább a funkcionalitás, mint az esztétikum hívta életre, s mégis esetlenségében van valami megejtően bájos.
A tengerpart bár homokos, azonban a benne való közlekedés küzdelmes. Mélyen belesüppedünk minden egyes lépésnél a sok-sok homokba.
Galériaképek itt: