Nagyon vártam, hogy lássam ezt a különlegesnek gondolt világítótornyot, ami 2 in 1 egyszerre világítótorony is meg emlékmű is, meg szárnyas alak van a tetején. Fotókon olyan szép volt. Aztán a nyitvatartási időben elbotlottunk, mert bár előre megnéztem a nyitvatartási rendet, de ez Triesztben olyan kaotikus, hogy nem tudtuk kellően összeegyeztetni az összes fontos szempontot, és valahogy fel se merült, vagy nem tudatosodott bennem, hogy ez a világítótorony szeptemberben csak hétvégén tart nyitva (péntek: 15.00–19.00, szombaton és vasárnap: 10.00–13.00 és 15.00–19.00, belépés ingyenes, fél órás vezetés), és mi pont akkor nem voltunk ott. Így aztán nem tudtunk felmenni, és élvezni a kilátást, ami lehet, hogy még szebb lett volna, mint a Régi Világítótoronyból. Ezért szomorú voltam, de hát örültem annak, ami végül összejött: kívülről és esti fényben láttuk a tornyot, ami egy világítótoronynál nem utolsó dolog.
Mivel nem közvetlen a parton áll, így autóval a legjobb megközelíteni (bár a parkolóhelyek nem hemzsegnek), vagy helyi buszjárattal (42-es vagy 44-es számú buszok).
Igazán fura látvány volt a torony oldalában a szocreál hatású kő tengerész szobra, a maga 8,6 méteres magasságával. Alatta egy vasmacska, ami az első olasz rombolónak, az Audace-nak állít emléket, ami elsőként hajózott be 1918. november 3-án a trieszti kikötőbe. Csúcsán pedig a Szárnyas Niké, a győzelem istennő bronz-szobra magasodik (7,20 méteres).
A 67,85 méteres világítótorony ebben a teljességében műemlék, amit II. Viktor Emmánuel király 1927-ben avatott fel. A torony 1923 és 1927 közt épült.
Talán túlságosan felmagasztaltam az előzetesen látott fényképek alapján, lehet, hogy ezért tetszett kevésbé, mint vártam. Azt éreztem, hogy elég, ha egy világítótorony csupán világítótorony, nem szükséges, hogy még emlékmű is legyen, főleg nem egy ilyen ormótlan katonai figurával az oldalában. Nekem egy túlzsúfolt köztéri tárgy lett, ami olyan sok jelentéssel lett felruházva, hogy a lényeg közben elveszett. A kevés sokszor több elve alapján, jobban szerettem volna ezt a tornyot, ha például csak egyszerűen egy világítótorony, aminek a tetején egy szárnyas allegorikus alak uralkodik, és ennyi. Nekem sok volt a többi hősi elem. Persze szép hófehér, s talán a katonai jellegen felülemelkedtem volna, ha a kilátást is élvezhettem volna. Lentről, a kikötőből, vagy a vízről még vonzóbb a kecses alakja. Esti fényben jó háttere lehet egy romantikus sétának.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)