Két világítótorony van Triesztben, az egyik nagyon híres, mindenhol írnak róla, a másikkal mostohán bánnak a beszámolók, mert meg se említik – vagy csak hébe-hóba. Helyre kell hát billentenem ezt az igazságtalanul kibillent egyensúlyt. Azért is, mert ez a kis Hamupipőke épp egy klasszikus világítótorony, s ami egy ilyenhez illik, egy kikötőben áll, hajók, csónakok közt. Ez az Ex Faro La Lanterna, azaz a Régi világítótorony, ami 1832-ben épült, 1927-ig működött, utána a feladatait a Vittorio világítótorony vette át. Majd 1969-ben leszerelésre került.
Manapság nyitvatartási idő szerint látogatható (belépés: ingyenes, hétfő: zárva, többi napon:8:30 – 12:30, 15:30 – 10:30.), az aljában irodák vannak (hajózáshoz kapcsolódók), a falakon, lépcsőfeljáróban tengerész motívumok, a világítótorony tervei. A csigalépcsőn, félúton valami étterem, kávézóféle lehet. Az volt a benyomásom, hogy bár mint világítótorony nem funkcionál az épület, mégis egy élő, eleven hely, ahol belépve egy hölgy jön le a lépcsőn kezében tálcával, kérdi mi járatban, mondjuk, hogy a világítótornyot néznénk meg, máris lelkesen tessékel felfele, menjünk csak, s nem koslat utánunk. Leérve pedig egy úriember szólít meg, s mikor megtudja miért jöttünk, máris adná a kulcsot, vinne fel minket, nehéz volt megértetni vele, hogy bár alig hiszi, de már megnéztük a világítótornyot. Felkúsztunk a csigalépcsőkön, aminek falán a korlátot hajókötélből fonták, s a torony üvegkalitkás legtetejéből nézhettünk szét Trieszt kikötőjébe s a városra, ebből a sajátos nézőpontból.
Ez a látványosság nem a centrumban van (Molo Fratelli Bandiera 9, 34123), kicsit sétálni kell a parton, hogy odaérjünk, de aki szereti a kikötőket, hajókat, jachtokat nézni, annak kellemesen telik ez az idő.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)