2019. szeptember 19.
Ez Koper városának igazi arca: a tengeri kikötő a vízben álló gépekkel, a szép tengerparti sétány, távolban az óváros a középkori házaival, és a végtelen tenger.
Koper olyan, mint egy hagyma, belső gerezdje az óváros: katedrális az óratoronnyal (Titov trg.) s a két kis sétálóutca, a pálmafás halászkikötő, következő hagymahéj: a kikötő a tengerben álló gépdarvakkal, az ipari rész, köré fonódó hagymahéj a kikötői sétány a sportpályákkal, s mindezt veszi körül az utolsó héj, az, ahol a koperiek élnek.
Utazás előtt mindig igyekszem felkészülni, olvasással is, és Koperről nem sok jót olvastam, így előző szlovén utunkon könnyedén kihagytam az útitervből. De azóta hallottam mástól, hogy szereti, így előítéleteim félretéve ezúttal bevettem a célpontok közé, már csak azért is, hogy teljes legyen a képem, s a magam szemével győződjek meg róla, milyen is ez a város. Nem tagadom azért az előítéletek dolgoztak bennem, míg arra koncentráltam, hogy de hát valaki lelkesedett érte, valami oka csak kellett, hogy legyen rá.
Tán ez lehetett az oka a lelkesedésének? Meglehet. Koper halászkikötője a pálmafáival. No és a zebra, a gyalogátkelőhely, aminek csíkjai nem festve vannak, hanem világos színű és fekete macskakőből kirakva. Azért ez elég klassz, igaz?
Autóval mentünk, parkolni nehezebb volt, mint reméltem, sokan esküsznek a kikötő melletti ingyenes parkolóra, meg a kikötői beachnél, de ezekre nem találtunk rá. Végül a Koper Planetnél (bevásárlóközpont) tettük le az autót, onnan se volt messze gyalog a belváros. Rögtön zegzugos utcácskába jutottunk, jól van, mégse olyan ipari város ez, mint írni szokták róla, lám, lám, ez is csak egy tengerparti városka, annak szűk utcácskáival.
Koper is hozza a mediterrán hangulatot.
Hamar a fő téren (Titov trg, Tito tér) találtam magam, ami egy zárt tér, valójában rögvest a centrumban is volt. Ezen a téren van a Mária mennybevitele székesegyház tornyával, a tér oldalán a Prétori Palotával. Minden út – nem Rómába – hanem a Tito térhez vezet, vagyis ez itt mindennek az origója. Innen spriccel szét a két sétálóutca (Kidričeva ulica, Župančičeva ulica, Garibaldijeva ulica), egyik se különösebben hosszú. Mindegyikben van valami érdekes, egyik se rabolja nagyon az időnket. Mindegyikben van valami finomság, pék (én a tér sarkánál ettem egy igen finom bureket, még le is lehet ülni akár), cukrászda vagy étkezde vagy egy kis ajándékárus bolt. Körötte kacskaringós utcákba tévedhetünk be.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
A Tito tér a székesegyházzal s tornyával, kint és bent s a Prétori palota.
Cerkev in Samostan SV Anne (Szent Anna templom és rendház, Destradijev trg 10a).
A klasszikus sétálóutca, a velencei hagyományokat hirdető oroszlánnal, a Da Ponte kúttal (Presernov trg.), finomságokkal a kirakatban.
Aztán dönteni kell, merre folytatjuk az ismerkedést. Mi betonépületek, autóút mellett sétáltunk, ahol színesre festették a kopár falakat. A kikötő gépmadaras része felé mentünk, ami az előítéleteket támogató part, ahol magas daruk sorakoznak a vízben, s hiába narancssárgák, mégiscsak gépek, ez az az ipari arca, amiről annyit írnak. De a modernizmus tompintja ezt, a kikötőből átlátszó lifttel lehet felmenni az utcára, ahol megint pár lépés az óváros.
De aztán már nagyon vártam a pálmafás sétányt, így a másik kikötőhöz sétáltunk, ahol halászhajók álltak halászhálóikkal nagy vödrökben. Ahol hosszan lehetett sétálni a mólon előre, ahol lehet olyan csendes, eldugott kis zugot találni, ahol el lehet bújni, szinte senki se talál Rád, és nem látsz mást, csak a végtelen tengert.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
Íme Szlovénia legfontosabb kikötővárosának tengeri kereskedelmi kikötője . A kikötő felé vezető úton egy laza szia a habok közül a falfestményről, s a lift a kikötőből az utcára.
A koperi köves talajú strand, látképben a kereskedelmi kikötővel. A pálmafás kikötő halászhajóival, rendőrhajójával.
Falovacskás hajó és az a bizonyos „titkos” hely, ahova jól el lehet bújni, és csak bámulni a végtelen tengert.
Ha visszatérünk az álmodozásból, akkor megint csak pár lépés az óváros házai, a turisztikailag must to see látnivaló a Carpacció ház gótikus épülete, ami mellett más szép épületek állnak, kedves, színesre festett hordók szolgálnak asztalul egy presszófélének. Aki akar, itt ismét a már említett sétálóutcákhoz juthat.
Aztán vissza lehet térni a partra, ami stranddá változik, teljesen helyes kis strand (bár az járja, a kikötő közelében azért nem olyan tiszta a víz), de a hangulatot csak befolyásolják a jobbra meredező hatalmas vízi daruk, amik a kilátás egy részét alkotják. Azon kell lenni, hogy vagy ne nézzünk oda, vagy függetleníteni tudjuk magunkat ettől.
Utána pedig hopp, ott a nagy-nagy távlattal kecsegtető tengerparti sétány. Mindenki, aki kicsit is kíváncsi, szeretné látni hova vezet és meddig tart vajon ez az igen hosszúnak tűnő tengerparti sétány. Elején rögtön étterem és park, de aztán ezt hamar magunk mögött hagyjuk, s mindezt felváltja sok-sok zöld felület, játszótér, szökőkút, padok. Miközben a tengerhez közeli partnál kreatív székek követik egymást, vagy tengerparthoz illő köztéri szobrocskák. Ahogy egyre távolodunk az óvárostól, úgy jobbra csak a széles, nagy tenger, balra változó terep, a szökőkút és játszótér után mindenféle szabadtéri sportra alkalmas helyszínek, majd sportpályák igen modern és kulturált kivitelben.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
A Carpacció ház a mellette lévő ugyancsak tetszetős házaival, és a kis borozóféle a színes hordó asztalaival, székeivel.
Valahol itt kezdődik a koperi sétány, és ameddig a szem ellát, csak megy és megy a tenger mellett a sétaút.
A sétányon mindenféle szobrokat vagy rendhagyó ülőalkalmatosságokat vehetünk észre és próbálhatunk ki.
A sétányról visszanézve is látszanak a kikötői daruk. A sétány mellett tehát a tenger egyfelől, másfelől pedig szabadtéri sport lehetőségek.
Naplemente Koperben a sétány vége felé.
A sétány vége, utána aluljárók segítik a gyalogosok mozgását, amiket ilyen falfestményekkel színesítenek.
Koper igen alkalmas csillagtúra bázisának, hisz több érdekes város a közelében található: Trieszt 24 km, Izola 9 km, de nincs messze Portoroz (17 km) és Piran (20 km) se, vagy Lipica (30 km), de akár Stanjel is csak 50 km. Aki nem autóval jön Magyarországról, neki nyáron is van menetrend-szerinti vonatjárat, illetve távolsági busz.
Érdemes volt saját szememmel megnéznem ezt a várost, ami a harmadik egyetemi város Szlovéniában, amit érezni az utcán járó fiatalok láttán, s a régió kereskedelmi és gazdasági központja is. Továbbá, Koper nem is olyan ipari város, mint a híre, de nem is volt rám akkora hatással, hogy bármikor vágynék ide vissza. Egy város, ahol talán jobb ott élőnek lenni, mint odalátogatónak. Egy város, ami egy napra épp optimális látnivalóval bír, úgy, hogy még pihizés is belefér. A város, ami ugródeszka lehet a többi város felé.
A város címere, a sugárzó Nap. Kell ennél jobb szimbólum egy címerbe?
