Fehér gólya zsinagóga (Synagoga Pod Białym Bocianem) színes üvegablaka (Wroclaw).
Döbbent tekintet, halkan, nehezen kispréselt szavak: de miért…éppen…Lengyelország? Ezt szokták kérdezni tőlem, ha mesélem, hogy Lengyelországba megyek. Nincsenek rá érveim és okaim, magam se tudom, nincs magyarázat. A háborítatlan létezés, hogy senki se mászik bele az aurámba. A lét egyszerű volta. Ami jó. Nem tudom. Dehát, ha szeretünk valamit, azt nem valamiért szeretjük, hanem csak úgy.
A szubjektíven túl, egy kis objektívebb következik.
Nyelv
Mássalhangzók sokasága gáncsolja egymást. Valami ilyesmit érezhetünk egy lengyel szó láttán, s hallatán. S bizony szinte mindenhol szinte minden csak lengyelül van kiírva. Ha meg akarod érezni, milyen lehet Magyarországon külföldinek lenni, akkor menj pl. Gdanskba, ahol még a turista helyeken is sokszor minden lengyelül van csak kiírva. Olvastam statisztikát, ami szerint a lengyelek egészen elől állnak a nyelvismeret terén. De a valóságban ezt nem éreztem. Mert nem beszélnek angolul, sokszor a fiatalok se. A nyugati országrészben (Németországhoz való közelség okán, feltételezem) is inkább németül. Kisebb helyen számítani lehet rá, hogy a panziós se fog beszélni angolul. De nagyobb városban (Wroclaw pl.) már nagyobb eséllyel tudunk kommunikálni angolul. De mivel segítőkészek, ezért meg fogjuk magunkat értetni. Aggodalomra semmi ok.
Jó, ha tudunk pár alap lengyel szót, udvariasságból is, meg jól jöhet még az (megerősíteni a mutogatást akár).
Alapszavak (kapcsos zárójelben a szó kiejtése):
Tak [ták]: igen.
Nie [nye]: nem.
Dzień dobry! [dzsin dobri/dzin dobri]: jó napot! – Reggel, délben, délután bevethető.
Dobry wieczór! [dobri vjecsur!]: Jó estét!
Dobranoc! [dobranoc!]: Jó éjszakát!
Do widzenia! [dovidzenja]: viszonlátásra!
Cześć! [csescs!]: Szia! / Sziasztok!
Dobry [dobri]: jó
Dziekuję! [dzsinkuje/dzinkuje]: köszönöm.
Proszę [prose]: kérem, szívesen, tessék. – Sok esetben lehet bedobni ezt a szócskát. Ha kérünk valamit. Ha megköszönnek nekünk valamit, arra lehet mondani. De a bolti eladó is mondja, hogy bátorítson a vásárlásra. Használják annak kifejezésére, hogy parancsoljon, lépjen be, tessék. De legcukibb, mikor kisgyerek unszolja anyját egy vágyott dologért, hogy „prose, prose”, szóval légyszi.
Przepraszam! [seprasam]: elnézést, bocsánat. – Mondják, ha útban vagy, és szeretnék, ha utat adnál nekik. Mondják, ha ráléptek a lábadra.
Uwaga [uvágá]: figyelem, vigyázat. Mondja pl. a biciklis, ha jelezni kívánja, hogy jön.
Feliratok értelmezéséhez
UWAG: Figyelem! – Autóúton is ezt látjuk, ha valamire fel akarják hívni a figyelmünk.
Koniec: vége. – Autóúton, útjelző tábláknál láthatjuk.
Otwarte: nyitva. Zamknięte: zárva.
Wejście: bejárat. Wyjście: kijárat.
Pchaj: tolni. Ciągnij: húzni.
Męski: férfi. Damski: női.
Zajęte: foglalt. Wolne: szabad.
A hét napjai: hétfő: poniedziałek, kedd: wtorek, szerda: środa, csütörtök: czwartek, péntek: piątek, szombat: sobota, vasárnap: niedziela (parkolásnál is hasznos lehet ezeket tudni, mert ráadásul rövidítik a hét napjait).
Nie rozumiem! [nye rozumjem!]: Nem értem!
Időjárás
Gdynia ege felett már gyülekeznek a felhők.
Sok helyen leírják, hogy hidegebb van Lengyelországban, mint Magyarországon. Szerintem ma már inkább nagyjából hasonló. A jelentős különbség talán inkább a megbízhatatlanságban van, és abban, hogy egy napon belül lehet nyár, tavasz, ősz. S az eső bármikor eshet. Lehet, hogy csak öt percig, vagy 15 percig, de váratlanul. Legyen Nálad mindig esernyő, esőkabát. No meg esőforgatókönyv, ha hosszabb ideig esne az eső, és pont akkor lennél a szabadban. Szuper annak, aki ki nem állhatja a kánikulát, mert az nem jellemző.
Múzeumok
Az Uphagen Ház bejárata (Gdansk).
Egy múzeumban se korlátozták a fényképezést, nem szólnak rá az emberre, nem megy utánad a teremőr, hogy vajon milyen rosszaságot csinálsz épp. Nem kell magadat bűnözőnek érezned, ha a kelleténél jobban érdeklődsz. Vagyis felnőttként kezelik a múzeumlátogatót s bizalmat szavaznak neki.
A belépőjegyek árai nem drágák: az egyszerűbbek (tornyok, kilátók, világítótornyok): 4-5 PLN. Az átlag, többnyire 10-12 PLN, a drágábbak, amik valamiért különlegesebbek, azokat 20 PLN felett adják. A nagyon drága (egy városban egy ilyen, ha akad): 30-45, esetleg 52 PLN, de ez nem tipikus. Teljesen megfizethetőek. Templomokért többnyire nem kell fizetni, de minden toronyért, kilátóért kell. Viszont vannak ingyenes napok, ezekre előre fel lehet készülni a honlapokról.
A lengyelek
Egy szombati bolhapiac, pont a szállásunk bejárata előtti udvaron (Wroclaw).
Közhely, hogy lengyel, magyar két jó barát … (Polak, Wegier, dwa bratanki…). Pedig ez még ma is él a lengyelek fejében (nem csak a magyarokéban). Mi is több helyen tapasztaltuk. Volt, hogy a múzeumi biztonsági őr szavalta a mondókát, az issza borát és harcolt magyarul. Akadt olyan, hogy valaki testvérnek mondta a magyarokat. Ötből négy örömmel üdvözli a tényt, hogy magyarok vagyunk. De azért nem kell ezt túldimenzionálni. Ettől nem ad szebb paradicsomot a zöldséges. De alkalom egy kellemes szóváltásra. No, és csak jobban érezzük magunkat tőle.
A lengyelek barátságosak, szívélyesek. De nem tolakodóan, nem omlanak a nyakadba, ám, ha segítséget kérsz, segíteni fognak, mosolyogva, s bizakodva, hogy sikerült a segítség adás. Szívélyességük nem álszent, ha valami nem tetszik nekik, azt is kimutatják, de nem faragatlanul.
Szabálykövetőnek tűntek a lengyelek, legalábbis a lengyel gyalogosok, akik olyan helyen is kivárják, hogy a piros lámpa zöldre váltson, ahol csak két lépés az átkelés és sehol egy autó. De az autósok is előzékenyek a gyalogosokkal.
A biciklisek viszont általában egy szót se szólnak (12 nap alatt egy olyannal találkoztam, aki szólt vagy csengetett), hogy jönnek, hanem egyszer csak ott teremnek, kikerülnek. Se csengetés, se kurjongatás. Csak jönnek, mennek.
Szépek a lengyel lányok – tartják a férfiak.
A lengyelek nem problémáznak mindenféle apróságon, nem szólnak rá a másikra, hogy ne tegye ezt vagy azt. Vendéglős nem rohan elzavarni azt, aki egy pillanatra megpihen az asztaluknál fogyasztási szándék nélkül. Nincs rendre utasítós hangulat.
A kutyák
Kutyaitatók: egy téren (balra); egy parkban, ahol látszik, hogy jobbra ivókút az embernek, és balra a kutyának (jobbra fent); egy bevásárló központ mozgó ajtaja mellett (jobbra lent).
Hogy a lengyelek nagy kutyabarátok, ahhoz kétség nem férhet. Intézményesen gondolnak a hű négylábúakra. Bárhova mentünk kutyaitatóval találkoztunk, de néha kutyaetetővel is. Bevásárlóközpont előtt, téren, parkban, ruhaboltban, étkezdében. Hisz ha a gazdi eszik, iszik, akkor a kutyájának is meg kell adni erre a módot. Ez a szemlélet Lengyelországban mindenhol érezhető.
Árak (2018. aug.)
A piac Gdanskban.
Utazáskor a költségek megtervezése is fogós feladat (főleg olyan valuta esetében, amit csak az adott országban lehet használni), ezért orientációként közlöm pár termék árát. Elöljáróban annyit, hogy a lengyelországi árak hasonlóak a hazaiakhoz (kicsivel magasabbak csupán).
Étkezés (egy főre): kebab: 8-10 PLN, pizza: 10-14 PLN az egyszerűbb, 17 PLN, amin már van is valami feltét, menü egy étteremben (és ez jó ár): 22 PLN, üdítő étteremben: 7 PLN. Egy gombóc fagyi 3,5-5 PLN, süti: 3-4 PLN. Élelmiszer a boltban: Kenyér 25 dkg: 1,5 PLN, zsemle lehet 0.35 vagy 0.90 PLN. Vaj 25 dkg: 4,5 PLN.
Képeslapok: 2 PLN-től felfele. Képeslap feladás: 5 PLN. Ajándéktárgyak: 7 PLN-től felfele (átlag: 12-20 PLN). Autópálya díj: 10/16 PLN. Nyilvános wc: 2-2,5 PLN.
Lengyel élelmiszer lánc a békás szimbólumú Żabka, ami viszont drágább, mint az itthon is ismert Lidl vagy Aldi, legolcsóbb, az Euro nevű.
Étkezés
Magyar kürtőskalács és lángos (balra fent). A hagyományos pierogi és bigos (jobbra fent). S a bizonyos tejbár (lent).
Sokféle étel közül válogathatunk, ha napközben megéhezünk. Ehetünk az itthon is népszerű gyrost, kebabot, pizzát. Tengerparti városban, szemünk előtt sütik a nyársra húzott halat. Beülhetünk különféle éttermekbe, ahol akár napi menüt is kifoghatunk. De ha hazai ízre vágynánk, akkor kürtőskalácsot és lángost is fogunk találni. Ha lengyel ízekre vagyunk kíváncsiak – ha már külföldön vagyunk ugye –, akkor legtipikusabb a céklaleves, a zurek, a bigos vagy a pierogi. Viszont van a lengyel étkezésnek egy sajátos helye, ez a tejbár. A neve megtévesztő lehet, mert azt hiheti az ember, hogy kakaót kaláccsal ehetünk ott. De nem. A tejbár az amolyan önkiszolgáló egyszerű hely, ahol alacsonyabb áron adnak nagy választékban helyi ételeket. Az ételek nevei csakis lengyelül vannak kiírva, az árak pedig valamilyen súlyra (gramm) vonatkoznak az adott ételből. Szóval nekem nehéz volt eligazodni. De déltájt nagy volt ezeken a helyeken sorban állás. Nem kétséges, hogy ha sok helyi ezekbe jár, akkor nem csak olcsó, de finom is lehet.
Közlekedés autóval
Autópálya kártyája.
Az autóutak minősége zömében ott se jobb, mint itthon. Autópálya pedig határozottan kevesebb van. Az autópálya használatának módja azonban nagyon rokonszenves, mert egyszerű, és csak akkor fizetünk, amikor használjuk (nem eshet meg, hogy megvesszük előre, és aztán valami közbejön, és feleslegesen vettük meg, stb.). Łódz-ba menet nagyon pici szakaszokon volt autópálya, ott úgy tűnt, hogy a végén fizettünk. Kapus rendszer van, Łódz-nál a végén a kapunál 10 PLN-kat fizettünk a pici szakaszokért. Aztán Wroclawból Budapest felé, azaz Katowice felé már hosszabb szakaszon hasíthattunk, az 16 PLN volt. Ott viszont az elején egy kártyát kellett kivenni, amit a végén oda adtunk a kapu pénztárosának, és az alapján megállapította az árat.
Parkolás
Parkolási táblák Lengyelországban.
Nagyon sokféle a parkolási szisztéma. Van napi díjas, van órára, lehet mobillal fizetni, vagy csak az őrnek. Frekventált helyeken magas árakat is elkérnek. De kicsit arrébb egy mellékutcában már nem. Van, ahol a belváros fizetős övezet, de a külsőbb rész, nem az. Itt is jól jön egy kis alap lengyel tudás, legalább a hét napjait felismerjük, s azok rövidítéseit, mert azt szerepeltetik a parkolás adott helyen érvényes szabályokról szóló tábláján. Azt jó tudni, hogy szombaton és vasárnap ingyenes a parkolás Lengyelország szerte. Legalábbis ezt mondta egy lengyel ember, aki részletesen elmesélte, hogy ez az Európai Unió miatt van így.
Mosdók (Toaleta)
Illemhely a malborki várban, több száz éve ilyeneket használtak (balra). Egy színes wc a tengerparton (jobbra fent). A gdanski tengerparti sétány útba igazító táblája arról, hogy milyen messze (25 méterre) van a következő toi toi a parkban (jobbra lent).
Lengyelország ebben is példamutató. Nem csak bevásárlóközpontban vagy étteremben könnyíthet magán az utazó. Hanem léteznek kulturált nyilvános wc-k, amik akár bedobósak is lehetnek (2-2,5 PLN), vagy az étteremben kiírják, hogy akik nem a vendégeik, azoknak ez mennyibe kerül. Parkokban pedig ingyenes toi toi wc-ket lehet használni, amiknek többsége tiszta, rendezett. Ezért jó, ha van nálunk 2-3 PLN apró érme.
Áram
Neonfények a Kino Warszawánál (Wroclaw).
Alap esetben áramügyileg minden olyan, mint Magyarországon, technikailag mondva: a konnektor 220V, 50Hz AC, azaz, nincs szükség konverterre. De érhetik az embert meglepetések. Még pedig a földelt konnektorokkal. Ugyanis mi mindenhol földelt konnektorokat találtunk, amik másképp földeltek, mint a mieink. A lengyel konnektoroknál nem a két szélén van a földelő érintkező, mint nálunk, hanem egy kiálló földelő villa van a két csatlakozó hüvely felett, így a mi hagyományos földelt (ahol a földelés csak fent s lent található s nem középen) dug villánkat nem tudjuk bele tenni. A földeletlen csatlakozónkat minden gond nélkül (vagy ahol a dug villa felett van egy luk a konnektor „földelő lábának” fogadásához), így a mobilok földeletlen töltőit is simán. A szállásokon sokszor egy szobában csak egy konnektor van, ami nem elég, így mi viszünk magunkkal elosztót s effélét, s ha más is így van ezzel, akkor jó ha figyel erre, hogy ha földelt, akkor lengyel szabvány szerint legyen.
Időzóna
Csak a rend kedvéért: megegyezik a magyarországival.
Egy szó, mint száz
Egy kocsibeálló falfestménye Gdansk utcáján.
Menj Lengyelországba, mert…
– szép templomokat láthatsz.
– nem piszkálnak semmiért. Háborítatlanság.
– az élet nem túlszabályozott.
– a lengyelek segítőkészek, barátságosak.
– alig drágább, mint Magyarország.
– Egyszerűség, jó értelemben.
Ne menj Lengyelországba, ha…
– nem bírod az időjárás változás kiszámíthatatlanságát.
– idegesít a városok közti lassú haladás és az autópálya csekély volta.
– nem vagy kibékülve a macskakövekkel (ami ellensége a rollerezésnek és nem barátja a bringázásnak se).
– zavar, hogy minden, szinte csak lengyelül van kiírva.
Mindent egybe vetve, szerintem kétféle ember létezik: aki volt már Lengyelországban, és újra megy, s aki még nem volt.
Ajánlott cikkek:
