A Velencei-tónál, Gárdonyban a Holdfény sétány felé lépdelve ilyen szép a víz, meg a kikötő.
Ha még tovább megyünk, akkor a távolban, a fák közt egy világítótorony sipakját véljük felfedezni, a szokásos piros-fehér sávozással. Erős szívdobogást kap ekkor minden világítótorony-fun. Miközben érzi: ez lehetetlen, itt nem lehet világítótorony. De olyan szívesen elhinnénk.
Ezért közelebb is megyünk, hogy lássuk. És ott van. Rendezett bicikliút és gyalogút vezet feléje, előtte az üres kikötő. S ott van Ő. A világítótorony…-nak látszó…
csúszda (ami a kerítésen túli hotel medencéjébe viszi a csúszdázót).
Bocsánat, ha valakit beleültettem a hintába, és most csalódott. De ne legyen! Mert a hangulatot ez is hozza. Vegyük ezt egy játéknak: elhisszük, hogy ez egy világítótorony, pedig tudjuk, nem az, és huncutul összekacsintunk.
