Változol, elhagyod régi önmagad, de még nem léptél be a kapun az újba. Ekkor lelkedben éled már az új önmagad, de fejben még régiként gondolsz magadra. Amikor átlépsz a kapun ujjongva, s fejedben is, lelkedben is az új, megváltozott önmagad képe él, akkor a lelked mélyéből feléledt önmagad vagy. Ezt az írást is megtalálhatod a…
Rejtegeted a sötétséged, látni se akarod lényed borús részeit, mert tudni se akarsz róluk. Nem, nem. Az nem én vagyok, az csak az árnyékom. A nem-szeretem részeidet tolod el magadtól. Hátha akkor le tudod magadról választani, s végre megszabadulsz tőlük. Pedig magadhoz kéne ölelned, hisz az árnyékod pont olyan szép, mint Te magad, aki e…
Mi van, ha egy szép nap arra ébredünk: középszerű vagyok? Lóg az orrunk. Szeretnénk egy párnát a fejünkre húzni, hogy ne is látszódjunk, vagy a Föld alá süllyedni. Úgy érezzük kudarcot vallottunk, és nem sikerült az Élet, kicsik vagyunk, sőt, semmik. Nem kaptunk Oscar-díjat, se aranykanál kitüntetést, és főleg, sehogyse váltottuk meg a világot. Ilyesféléket…
A honlap sütiket használ Részletek
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.