2019. szeptember 17.
A Miramare kastély a saját mólója felől.
Látva, hogy milyen szép a kastélyhoz (Castello di Miramare ) vezető tengerparti sétány, azt mondom, akinek van ideje, és olaszosan, andalogva, megadná a módját, szánjon egy napot a Miramare kastélyra. Amely napot persze nem csakis a kastélyban töltene, hanem először is félredobná Trieszt közlekedési, parkolási problémáit, és elindulna gyalog, mert Trieszt központjától (Piazza Unità d’Italia) a sétány mentén 8 km az út. A sétány nagyon szép, rendezett, árnyékot is találni benne, meg szökőkutat, padot, és strandot is, így a kastélynézős túrát csobbanással is lehet fűszerezni. Egy ilyen napban minden lenne, merengés a parton, lubickolás, sok kilométer séta és kulturális program. Amíg elérünk a kastélyhoz, fokozatosan hangolódunk az élményre.
Nekünk ennél feszesebb volt az útitervünk, így fél napot kapott e látványosság. Autónkat a kastély bejárata előtt a sétány ingyenes parkolóhelyén hagytuk. A kastély kertjének bejárati kapuja után is van még sok parkolóhely, de az már díj ellenében.
Hú, már itt rögvest ámultam, hogy ó de szép, s főleg mert az egésznek hangulatában semmi köze a zajos, nyüzsgő Trieszthez. Ez igazi tengerparti, pihizős hely, ahova még meg se érkeztem, máris jönnék vissza. A csudába, ezek a főurak, hercegek már megint csúcs helyet találtak, hogy hol pihenjék ki az uralkodásuk fáradalmait. Sok leírás szól Miksáról és Saroltáról, akik itt tudtak elfeledkezni a munkás hétköznapokról, amit a birodalommal való bíbelődés nyűge jelentett számukra.
Teljesen meg tudom érteni, én is kapásból belefeledkeztem a látványba, pedig még csak a távolban láttam a kastély hófehér csücskét, míg a tengert csábító tágasságában. A kastély kapuján át belépve máris a kastély kertje vesz minket körül. Lábunk alatt a kocsiút kövezete, előttünk szemünk a kastély egyre növekvő alakját figyeli, jobbra pedig a park erdős, fás részeibe futhat, ki akar.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
A kastélyhoz vezető sétány stranddal, sziklával.
Mielőtt belépnénk a kastély parkjába, már ilyen látványban van részünk.
A kastély parkjába belépve, már csak lépések választanak el attól, hogy magába a kastélyba is belépjünk.
Mi először belülről néztük meg a kastélyt (nyitva: naponta 9–19-ig, belépőjegy 2019-ben 8 Euro). A kastélyt, ami Habsburg Miksa osztrák főherceg és felesége Sarolta belga királyi hercegnő számára épült isztriai fehér márványból 1860-ban. Trieszt 1918-ig a Habsburg Birodalom része volt, annak legfontosabb hajózási és hadikikötőjeként, 1918-tól került Olaszországhoz.
Az épület bejárásakor nem kell fárasztó percekre gondolni, mert nem nagy a terület, kényelmesen megtekinthető a sok gyönyörű szoba, terem, bútor. Többek közt látni fogjuk a tróntermet, Sarolta lakószobáit, Miksa lakószobáit, amelyek hajókabinokra hasonlítanak, mivel a herceg 1854-től az osztrák haditengerészet főparancsnoka volt. Modernebb berendezést is láthatunk, az 1930-as évekbeli bútorzattal berendezve, Amedeónak, Aosta hercegének lakosztályát. Az ablakokból kilesve látható a Grignanói-öböl – ekkor elábrándozok milyen mesés lehetett itt lakni. Apropó a „mi Sissink” is sokszor megfordult itt, tengeri útjainak gyakran e hely volt a kiindulópontja (Trieszt főpályaudvarán szoborral állítottak emléket neki).
Hogy Sissi miért kedvelte e helyet, azt már nem tudjuk meg, de elmondhatom, hogy én azért lettem e kastély és parkjának híve, mert nem csak kedves, bájos hely, nem csak a szépsége, finom eleganciája okán, s a pazar tengeri kilátása miatt, hanem azért, mert bár nagy területen fekszik, mégis otthonos, mégis olyan, mint egy olyan lakhely, aminek minden zugát szeretettel rendezett be a lakója. Nem a gazdagság rideg kirakata, hanem a bőség, ami minden zugban ránk köszön, s ezért ez egy olyan hely, ahol jó lenni.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
Ezt láthatták a kastély egykori lakói, ha kinéztek az ablakon, s ilyen márványkádban fürödtek, továbbá képek a berendezett szobákból.
A Miramare kastély szobái.
A kastély kertjére javaslom, hogy mindenki szánjon elég időt, mert nem lehet előre elképzelni, hogy milyen hatalmas. Érdemes bóklászni a kertben, mert különféle részei vannak. A 22 hektáros parkot maga Miksa tervezte, és számos trópusi növényt telepítettek arra a kőszirtre, amelyre a kastély épült, s ahol az építés idejében semmilyen növényzet nem volt. Ezt ma már nehéz elképzelni, amikor sétálunk az erdőségben, a buja növényzetek közt, vagy alagútban. A kilátás fantasztikusan gyönyörű az Adriai-tengerre, a Grignano-öbölre, különösen a panoráma teraszokról. Alig van pillanat, hogy ne éreznénk át, miért is kapta a kastély a Miramare, azaz tengerre néző nevet (a spanyol mira mar kifejezés alapján „olaszosítva”). A kertben görög római szobormásolatokat fedezhetünk fel a növények közt, pergolák alatt üldögélhetünk. Kerti tavak mellett is romantikázhatunk. A kertnek is van nyitvatartási ideje (ide a belépés ingyenes) – ahogy a kastélynak –, a bejárati kapun, oldalsó kapun is nagy betűkkel olvasható, hogy ezt vegyük komolyan, mert a méretes vaskaput bizony be fogják zárni könyörtelenül. Az egyik ilyen kapu kivezet a kertből egy kikötőbe. A kertben eltöltött idő kicsit olyan, mint egy kirándulás, ahol meglepően változatos terepen sétálhatunk. A sétát – a kastélyt és annak parkját elhagyva – a Viale Miramare sétányán folytathatjuk Trieszt belvárosa felé, ahonnan még vissza-visszanézhetünk a hószín kastély csipkés sziluettjére.
Galériaképek (képekre kattintva nagyban láthatóak)
A kastély a tenger felől, majd a saját kikötő, aminek végén egy Szfinx ül.
A kastély kertje közvetlen a kastély oldalában.
A kastély mólója, s néhány kép a kastélyról, ahogy kikandikál a park fái közül.
Ilyen kilátás is „adódik” a parkból.
A park oldalában lévő egyik kapun lesétálva a lépcsőn ehhez a városi kikötőhöz juthatunk.
A park változatos részei.
A kastély kertjének további részei.
A kastélytól Trieszt városának központjába a Viale Miramare-n juthatunk el, mely csaknem 8 kilométeren át közvetlenül a tengerparton halad, a bárokkal szegélyezett strand mellett.
Ez a pad talán még vár rám egy kis merengésre.
