Niechorze – Lengyel kör 6.

2018. augusztus 30.

Ezt vártam a legjobban utunk során, hogy ide megérkezzünk. Mindenképpen szerettem volna megnézni egy igazi kicsi lengyel tengerparti városkát, ami nincs a figyelem kereszttüzében, mégis igencsak figyelemre méltó. Hát Niechorze (Ejtsd: Nyehorzse) épp ilyen. A sok tengerparti városka közül mégis azért esett erre a választásom, mert nem csak hogy világítótornya van, nem is akármilyen, hanem még világítótorony mini parkja (Park Miniatur Latarni Morkskich) is. Ezek után már szóba se kerülhetett más.

A város világítótornya előtti téren a város neve egy trendi megjelenítésben.

Bár az útikönyvek nem igazán említik ezt a várost – jegyzem meg, méltatlanul – mégis számos látnivalóval büszkélkedik, talán többel is, mint amire egy ilyen kis pihenő helyen szükség lenne. Főleg gyerekes családok találnak itt több napra való programot. Akár arra az esetre is, ha esne az eső, ami nagyon úgy festett, hogy gyakori.

Az első pillantás a tengerpartra, távolból. És igen, ott vannak azok a bizonyos cölöpök, amikre annyira vártam, s olyan sokat láttam őket fotókon. Gyorsan-gyorsan meg kellett nézni közelebbről.

Hát ilyen közelről, a mélyen süppedős homokkal, s távolban a világítótorony sisakjával.

A vízi mentőknek most nem sok dolga akadt.

És akkor megláttam őt… a NIE-4-es hajót, amit hónapokon át néztem képeken: Niechorze tengerpartjának ikonja, a halászhajó. A bús esős napon is gyönyörűen színes, mintha nem is egy északi országban járnánk. Megdobbant a szívem.

Na de valójában ketten vannak, csak a NIE-4 valahogy színessége folytán tán népszerűbb. De az igazság ez. Na de így még szebbek ketten!

A tengerpart homokjából kinyúló móló.

Ahogy a képen is látszik, megérkezésünk délutánján extra rossz idő volt, szinte végig esett az eső, nyirkos nyavalyás idő volt, de nem hagytuk magunkat, csak azért is jártuk a partot, a várost, kerülgetve a tócsákat e mólóra is kimentünk.

Ilyen egyszerű szerzet volt ez a móló.

A távolságot, mint üveggolyót megkaptuk, s benne a part a bűvös hajókkal, a cölöpökkel, világítótoronnyal.

Másnap délelőtt már kisütött a Nap, viszont erősen fújt a szél, ami elképesztő hullámokat varázsolt a tengerre. Én csak álltam, és csodáltam, nem beszélve a tengeri morajról, a csodás hullámok hangjáról, ami mindezt kísérte, mint egy éteri szimfonikus zenekar.

Ha nem cölöpsor tagolta a hullámokat, akkor kövek mini móló féléje.

A város egyik nevezetessége ez a kedves, vidám kis tér (Plac Foki Depki) a színes virágaival, közepén a Fóka szoborral (Foka Depka).

A belvárosban sétálva ilyen bájos házakat találni.

A Liwia Łuża tó az apokaliptikus pillanataiban.

A városban található egy Liwia Łuża nevű tó, ami körbejárható autóval is, biciklivel is (nagy részén földút), s persze gyalog is.

A Liwia Łuża tó körbejárásakor egy vasútállomásba botlottunk, ahol a tengerpartról már ismerős sárga hajóval találkoztunk.

A vasútállomástól már nem lehetett tovább menni kocsival, innen már csak biciklivel vagy gyalog lehetett folytatni. Ilyen klassz bringaút volt ott, a vasúti sín és az erdő közt.

Említettem, hogy milyen sok program van Niechorze városában, főleg gyerekeknek, egy gyors felsorolást hát ezekből: Motylarnia (lepkeház, 15PLN), a világítótorony, a Mini Világítótorony Park, Park Wieloryba, Figury Woskowe (viasz szobrokkal kiállítás: rajzfilm alakok, sztárok), Lego kiállítás.

Trzęsacz neogótikus temploma.

Távolodva a tengerparti résztől, még megálltunk Trzęsacz-ban, amely települést mindenkinek szívből ajánlok.

Itt a lakóépületek mellett olyan nagy tűzrakóhely volt, ahol a padok mellett még a sütőpálcákat itt otthagyták a szabadban.

Trzęsacz híres pontja a kilátó a tengerre és mellette a templomrom.

Kilátás Trzęsacz kilátójáról a beach-re.

De legszebb mégis ez a látvány volt. Ez a végtelenség. Trzęsacz tengerpartján láttuk utoljára a „lengyel tengert”, itt hagytam azt a fonalat, amit majd szeretnék újra felvenni valamikor, s folytatni az utat a lengyel tengerparton.
De most mentünk tovább, várt Wroclaw.