2017. július 16.
kb. 19 km révtől révig
Hajózunk! Juhhéj! Na jó, csak 8 perc az egész, s nem hajózás, hanem kompozás. De akkor is! Sőt! Egy hosszú sóhajtás alatt elhagyunk egy kikötőt, ami esetünkben Szántód, s máris elérünk egy másikat, ami Tihany, s közben mindenfele a tágas Balaton és a vitorlások.
Valahogy mintha Tihany kiemelt övezet lenne a Balatoni helyek közt, mert hogy az olyan más és különleges. Ahogy sétáltam a Tihanyi révtől befele, azon morfondíroztam, miért is olyan különleges ez…legördülve a kompról, jobbról elhagyottságában üres, lepukkadt egykori árusító bódék, bal oldalt egy szép kávézó és egy európai árszínvonalú mosdó, egy kikötő, és a Balaton, ami épp olyan, mint máshol. Aztán mégis, minél többet sétál benne az ember, főleg ha beveti magát az erdőbe, de nem, még az se kell, ki tudja miért, de tényleg különleges és más. A levegő, az érzés. Talán mert félsziget. És ahogy a szigetek is magukkal ragadóak, úgy a félszigeteknek is van egy varázsa, ez a szárazföld vagyok, de mégse, sziget vagyok, de mégse.
Hosszasan tudtam volna bámulni a távolt, mert a kikötőtől jobbra ott volt a végtelen kapuja, ahol a Badacsony s a déli part közt a víz és az ég összeért, ez az, ami csak a tengernél tapasztalható, és a Balatonnál. Már ilyenkor lelkes voltam a Balatonért, pedig amit a nap folyamán még láttam, az messze felülmúlta ezt.
A révkikötőben egy fickándozó hal szobra áll, amit magunk mögött hagyva elindultunk egyenest, fel az úton, biciklisták hajtottak el mellettünk, meg aranyos kisvasút tele utasokkal (ami hirdette, hogy a rév és az apátság közt közlekedik).
Először ide, a Belső-tóhoz igyekszünk.
Kisebb séta után értük el első állomásunkat, a Belső tavat, ami mellett nagyobb mező található…
…és egy információs tábla, ahol megláthatjuk milyen nagyon sok látnivaló van Tihanyban.
De itt van egy romantikus rálátás is gémeskúttal a Tihanyi Apátságra.
Itt a tó mellett kapott helyet a Levendulaház, ahol mini pallós ösvényen lehet megismerni a tó élővilágát. Kertjében számos további információt kapunk digitális érintőképernyőn.
De bemutatják a belső tó halait, a terület köveit, a napenergiát, a geotermikus hőt, s a balatoni csónak típusait, ami nekem a kedvencem volt, letettek a fűre pár csónakot, és táblán elolvashattuk, hogy hogy alakult ki az „imbolygó lélekvesztőből” az „ingó-bingó semmin” át végül a már biztonságosabb lent a hajó, a tihanyi új-hajó.
Játszani is lehetett, keresve az utat a nád útvesztőben vagy felsétálva a mini kilátóba. Természetesen a Levendula házban a kiállítást is meg lehet tekinteni.
Ez a hely további programok kiinduló helye is lehet, hisz innen több célpont felé mehetünk tovább. Mi az Őrtorony kilátó fele mentünk, ami még 4 km, ami kb. 1,5 óra. De amíg odaértünk, mondanom se kell, addig is kedves dolgokat láttunk, kilátást a Belső-tóra egy elhagyatott épülettel. Vagy egy megmosolyogtató horgászó ember bábuját egy csónakban, ami egy vendégház figyelemfelkeltő figurája.
Ahogy haladunk, a továbbiakban már nem írják ki az iránytáblák, hogy Őrtorony kilátó, csak hogy Csúcs-hegy. Majd a Kiserdő-tető irányába elfordulunk.
S míg a kilátóhoz érünk, közben megnézzük a Szélmarta sziklákat, ami a világörökség része.
Ahonnan egyik oldalra kilátás a Belső-tóra az apátsággal.
Másik oldalra kilátás a Balatonra.
Innen indultunk tovább…
…az Őrtorony kilátóhoz, ami a képen nagyon messze az erdő tetején, mint egy gombostű látszik. A tavaktól balra van egy kis út, ott megyünk majd be az erdőbe.
De előtte még sziklák között haladva gyönyörködünk a tájban.
Leértünk az erdőbe vezető úthoz, ahol jó magas volt az aljnövényzet, s már egész jól kivehető az Őrtorony kilátó alakja.
Már bent is vagyunk a hűs erdőben, ahol idővel útba igazító tábla segít, hogy már csak alig 1 km és ott vagyunk.
Ott is bizony, alig pár lépés választ el minket a kilátótól és a kilátástól.
Amely kilátás egyik irányba a sok nádas az apátsággal.
Másik irányba ilyen gyönyörűséges, a közeli Külső-tóval, a távoli Balatonnal, ahol bal oldalt már „bejön” a félsziget szárazföldje.
S igazán itt lehet megérezni, ahol a félsziget a másik oldalon „zár”, hogy hogy is van ez a félsziget dolog. Ahogy fentről látjuk, hogy „elfogy” a Balaton, bele a nádasba. Ha ezt mégis lehet fokozni, akkor a távoli horizontra tiszteletét teszi a Badacsony is.
Szerintem ebből a magyarországi kilátóból legszebb a panoráma. Nem tagadom, elfogult vagyok, de az is lehet, hogy „ez nem csak afféle szerény vélemény, ez tény, tény, tény”. Legyen bármilyen elképesztően lenyűgöző a látvány, magam se hittem volna, hogy a hegyről lefele vezető úton tovább fogom folytatni az ámulást, és amit látni fogok, az majd még jobban rabul ejt, mint a torony körbe-körbe panorámája.
Egy kis kóstoló a jóból, ahogy jövünk ki a félszigetességből a táguló Balatonba.
A Tihany-rév felé vezető utunkon sokáig ilyen sziklás úton mentünk, ami csak fokozta a lelkesedésem.
Az út sokszor morzsalékos, kalandosan szűk volt, vagy fák közt vezetett, vagy kibukkantunk egy elképesztő látványra, sokszor a fák levelei közül is a Balaton kékjét fürkésztem.
Az út egy pontján megengedte a visszatekintést, ahol láthattuk a Tihanyi félszigetbe belevesző Balaton vizét, és mellette egy autóút. Rögtön új tervem támadt, hogy egyszer onnan az útról is szeretném megnézni ezt a metamorfózisos részt.
Előre tekintve pedig ez a festői táj, ami nem mellesleg szinte végig mellettünk jött, ha a fák közül ki tudtuk dugni a fejünk. Imádtam.
De legjobban ezt szerettem, ahol a Balaton végtelenjét süvegelte a Badacsony kalapja. Ez volt számomra a nap legszebb része, ahol megállíthatjuk nyugodtan az időt.
Amit sajnos nem lehetett, így mentünk tovább, a látóterünkbe egy kis völgyhíd is bekerült, miközben egyre lejjebb jutottunk a hegyről.
Az út utolsó szakaszán már csak erdőben mentünk, balatoni kikandikálás nélkül, s ahogy ezen végig értünk, lassan a kirándulásnak is végére értünk. Itt jöttünk ki az erdőből.
A Hotel Club Tihany (5-10 percre a Tihanyi-révtől) jobb oldalán van ez a kis alig észrevehető bejárat (esetünkben kijárat) az erdőbe, információs táblával. Itt is fel lehet menni ehhez a csodás kilátáshoz és az Őrtorony kilátóhoz.
Minket várt már a Tihanyi rév és a kompunk, át a túloldalra.
„Bye bye love
Bye bye happiness
Hello loneliness
I think I’m gonna cry.”
